A fiatalok állják a versenyt

Hogy miként ítélik meg Magyarország kutatás-fejlesztési (k+f) és innovációs teljesítményét az Európai Unióban? A kérdésre Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, az EU Tudományos Tanácsának tagja talányosan válaszolt: „Egy szóval: jól. Két szóval: nem jól. Három szóval: nagyon nem jól.” Igazából még általános az a nézet, hogy a magyarok tehetségesek és kreatívak, és mindenki meglepődik, ha nem ezt tapasztalja.

A magyar fizikus ennek a hagyományosan kedvező megítélésnek tulajdonítja, hogy Budapest adhat otthont az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek (EITI), s Szegeden épülhet fel a világ szuperlézere, cseh–magyar–román együttműködésben.

Az EU Tudományos Tanácsának a tagjaként Brüsszelben is sokszor azt tapasztalja, hogy a magyar alapkutatások jól szerepelnek és elismertek Európában, sőt, Magyarország világszerte is a 15. és a 30. hely között található a különböző szakterületek ranglistáin, „és ez nagyon jó”. Az EU felismerte azt, hogy megfelelő alapok nélkül nem lehet előrejutni, és a 7. keretprogramjában egy 7,5 milliárd eurós projektet indított az alapkutatások ösztönzésére. Viszonylag jelentős, két millió eurós összeggel – általában öt éven át – a legjobb európai kutatókat egyénileg támogatja a program. „Csaknem 600 millió forint egy fiatalnak arra, hogy elindítsa a karrierjét, úgy gondolom, erős támogatás” – állapította meg az MTA alelnöke.

A program első pályázatán a fiatal magyar kutatók igazán jól szerepeltek. Óriási volt az érdeklődés, a kiírásra bárki pályázhatott a világ minden tájáról, azzal a feltétellel, hogy a kutatást az EU valamelyik tagállamában vagy társult országában végzi majd. Több mint 9100 pályázat érkezett be. A zsűri értékelése alapján az első fordulóból 560 kutató jutott tovább a második körbe. Ebből összesen 32 fiatal került ki a 12 új tagállamból, s közülük 16 volt magyar. A második fordulóban az említett 560 kutató közül csaknem háromszáz nyertes lett, köztük nyolc a magyar. A fiatalok mellett szenior kutatók is pályázhattak. „Ebben a körben már nem szerepelt annyira jól a hazai csapat, de még mindig jobb teljesítményt nyújtott, mint a térség; a mintegy háromszáz nyertes között öt magyar van” – közölte Kroó Norbert. Majd hozzátette: „A nyertes pályázatok azt mutatják, hogy óriási kincsek vannak Európában, így Magyarországon is.” Szerinte nem véletlenül nevezte az európai bajnokok ligájának a nyerteseket Janez Potočnik, aki az eredményhirdetéskor még a kutatás-fejlesztésért felelt az Európai Bizottságban.

Ha továbblépünk az alkalmazott kutatások területére, ott már kevésbé rózsás a helyzet. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy „ha egy piacon vannak eladók, akkor vevőknek is kell lenniük”. A magyar vevők azonban egyelőre gyöngék anyagilag vagy nem elég innovációérzékenyek. Ráadásul iránytű sincs számukra, vagyis „még nem született meg az a hosszú távra előretekintő k+f politika, amelynek a kidolgozásában a Magyar Tudományos Akadémiának fontos szerepet kellene játszania”. Emellett a magyar kutatók sem szoktak még hozzá, hogy a piacon keményen és hatékonyan lépjenek fel. E téren nemcsak Magyarország gyenge, hanem Európa is, szemben az Egyesült Államokkal, ahol ez a piac jól kifejlődött.

A tudomány is megszenvedi, hogy hazánk áttért a tömegoktatásra, és elhanyagolta az elitoktatást. A 100 000 lakosra jutó hatszáz 25–34 éves természettudományi diplomás szakemberrel sereghajtók vagyunk az Európai Unióban. Mert nemcsak az oktatás színvonala esett, de kicsi az a szakembertömeg, amelyből a tudósok kikerülhetnének. „Jók a magyar kutatók, csak kevesen vagyunk” – fogalmazott Kroó Norbert. Ahhoz, hogy többen legyenek, a színvonalas oktatáson kívül pénz is kellene. A bruttó hazai termékből (GDP) most egy százalék alatt van a kutatás-fejlesztési ráfordítás részesedése.

Az európai direktíva jó ideje az volt, hogy 2010-re a 3 százalékot kellene elérni, ezt azonban kevés tagállam teljesítette. Németország megközelítette, Finnország és Svédország túlhaladta a 3 százalékot, a többiek viszont nem dicsekedhetnek. Igaz, az európai átlag közel van a 2 százalékhoz, ami még mindig duplája a magyarnak.
Problémát jelent az is, hogy kevés az oktató, aki a majdani tudósokat tanítja, „az ELTE-n tavaly négyen jelentkeztek fizikatanárnak”. A társadalom és a politikai elit még nem ismerte fel, hogy micsoda veszteség éri az országot, ha a középiskolások nem tudják elsajátítani azt a gondolkodásmódot, amelyet a fizika jelent.

„El vagyok keseredve, hogy innovációs teljesítményünk alapján nekünk tavaly a 22. hely jutott az EU ranglistáján” – tette hozzá halkan. Majd nagy lendülettel elmagyarázta: minél közelebb kerül egy innováció ahhoz, hogy piaci termékké váljon, annál több pénz kell a következő lépéshez. Tíz százalék annak a valószínűsége, hogy egy sikeres alapkutatásból sikeres alkalmazás legyen, és további tíz százalék az esély arra, hogy sikeres alkalmazott kutatásból sikeres fejlesztés nőjön ki. Egészében minden századik sikeres alapkutatás kecsegtet azzal, hogy termék lehet belőle, és ez nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában gond. „Azt szokták mondani, az európai k+f szféra jó abban, hogy az eurókat kutatásra fordítsa, abban viszont már kevésbé jeleskedik, hogy a kutatást euróra váltsa át, de ezt is meg kell tanulnia” – jegyezte meg végül az MTA alelnöke.