A bankrendszer ősbűne a devizahitelezés

A 2000-es évek közepén rendkívül magas volt a bankrendszer tőkearányos megtérülése, kétszámjegyű volt, azóta viszont negatívba fordult a bankadó és a nem teljesítő hitelek és veszteségleírások miatt - mondta Orbán Gábor lapunk konferenciáján.

Azért fontos, hogy a bankrendszer jövedelmező legyen, hogy be tudja tölteni a források közvetítésének feladatát. Erre törekszik a kormány és a bankrendszer is. A bankrendszer ősbűne a devizahitelek magas aránya – mondta a szakember. Ennek következménye volt, hogy az amúgy is magas hitel/betét arány még akkor is felfelé ment, amikor a hitelezés már leállt, ez sérülékennyé tette a bankrendszert. A deviza államadósság minden hátrányát érzékelte az ország, annak előnyeit viszont nem, a forint leértékelődésének komoly negatív következményei lettek. Az árfolyam nem tudott szabadon igazodni a magas devizaadósság miatt – ez hasonló volt a balti országokhoz. A hitelportfóliók minősége is jelentősen romlott, ahogy a fedezet fölé emelkedett a svájci frank hitelek volumene.

Más súlyosbító körülmények is vannak: a recesszió, a munkanélküliség és a bankadó. A recesasziót a külső kereslet alakulása is negatívan érintette, folyamatosan lefelé kellett módosítani az előrejelzéseket. A magyar bankrendszer mérlegleépítése ezt tovább fokozta, eközben pedig a fiskális politikában is kiigazítás kellett. Ez a három tényező együttesen gyilkosnak bizonyult. 2010-ben 7 százalék körül lett volna az a hiányszint, ami intézkedések nélkül megvalósult volna. A bankadó kapcsán azt kell látni, hogy a költségvetési kiigazítás jelentős mértékben nem különadókon keresztül zajlott, kiadási oldalon is jelentős költségcsökkentés volt. A bankadó a harmadik vagy negyedik tényező volt a bankok jövedelmezőségének visszaesésében, ennél fontosabb volt a devizahitelezés, a külső kereslet csökkenése, a munkanélküliség, a megélhetési költségek növekedésétől elmaradó bérdinamika. A rezsicsökkentést fontosnak tartotta Orbán abban az értelemben, hogy növeli az elkölthető jövedelmet.

A költségvetés stabilizálása lezajlott, ezt a túlzottdeficit-eljárás várható lezárása is mutatja - mondta Orbán. Tartva viszont attól, hogy a költségvetési egyenleg törékeny, mindenki visszafogja a kiadásait, mert nem tudja, ő kapja-e a következő megszorításnál a következő pofont. Sőt az is elég, ha nem ő kapja közvetlenül, csak az ügyfele. Ha véget ér a túlzottdeficit-eljárás, a környezet változni kezd.

A lakossági megtakarítások emelkedése a kamatszintre is jó hatással lett, és ez hozzásegített ahhoz, hogy a kamatszint csökkenjen. Persze ebben az is szerepet játszott, hogy a magyar államadósság fenntartásába vetett bizalom nőtt. A jó hír, hogy ez a kedvező hatás a lakossági és vállalati kamatokba is átment. A bankok tőkehelyzete is lehetővé teszi, hogy legyen hitelezés Magyarországon - hangsúlyozta Orbán Gábor.

A kormányzati intézkedések is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a hitelezés beinduljon. A leglátványosabb ezen a téren a Magyar Nemzeti Bank növekedési programja. Egy olyan kis- és középvállalkozás, amelynek egy ilyen hitel miatt rendbejöttek a pénzügyei, nagyobb eséllyel kap újabb hitelt, emellett a masszív devizakitettség is csökkenhet.

Az Eximbankban bekövetkezett változások is hatékonyabbá tehetik a hitelezést, a bankok jobban tudják közvetíteni a hiteleket. A lakossági oldalon sem az igény, sem a gazdaságpolitikai ésszerűség nem diktálja, hogy felfusson a hitelezés. Az viszont ésszerű lenne, ha a törlesztést valamennyire ellensúlyozná egy támogatott lakáshitelezési program.
Az önkormányzatok finanszírozásában is komoly strukturális reform zajlott le. Az alacsonyabb cashfow-val rendelkező önkormányzatok kevesebb hitelt kaphatnak, így át kellett vállalni az adósságukat. A bankoknak is jó ez, hiszen egy jobb adóssal állnak szembe, az állammal, ami a céltartalékok felszabadítását eredményezheti.

A hitelezésnél viszont nem elég, ha mennyiségileg megnő, a minőség is fontos, ezért meg kell teremteni a megfelelő prudenciális környezetet. A mikro- és makroprudenciális felügyeletet ennek érdekében össze kell hangolni, az MNB pénzügyi felügyeleti funkcióját erősíteni kell. Emellett erősíteni kell a felelés hitelezést is.

MNB-igazgató: nem elég a kkv-hitelezés

Az elégtelen kkv-hitelezés és a kkv-k árfolyamkitettsége visszahúzza a gazdaságot – mondta Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója.

Az MNB azért a kis szereplőket preferálta a kkv-hitelezésben, mert a nagybankoknál azt tapasztalták, csökkentik a hitelállományukat, helyükre is kisbankok léptek be. A bankok 2008 eleje óta folyamatosan szigorították a kkv-hitelek feltételeit, most már olyan határon vannak, hogy ha tovább fokoznák a szigort, elveszítenék az üzletüket. A vállalati szektor átlagos hitelkamatai eközben 7-9 százalék körül vannak, a kkv-szektorban viszont lényegesen magasabbak a kamatok, a nem hitelképes cégek adatai pedig nincsenek is benne a statisztikákban.

Nagy mértékben eltér a kereslet és a kínálat a kkv-hitelezésben. Kereslet van, kínálat viszont nincs a kisvállalatoknál, ami zavart okoz a rendszerben. Ezt lehet enyhíteni hitelgaranciákkal, ha nem lenne ez a lehetőség, 10 százalékkal alacsonyabb lenne a kkv-k hitelállománya.

Problémát okoz a devizahitel-kitettség is: viszonylag kevés vállalatnak van sokk devizahitele. Devizális bontásban nézve 7306 vállalatnak van svájci frank hitele, ez az állomány viszonylag kis hányadát jelenti. A cégek jellemzően nem projektek finanszírozására vették fel ezeket a hiteleket. A legnagyobb devizakitettség a szálláshelyeknél van, ahol van természetes fedezet is. A mezőgazdaság és a kereskedelem területén is van viszont devizahitel, pedig ezek a cégek hazai piacra termelnek.

A legtöbb kkv 270 forint körüli szinten vett fel euróhitelt, és 157 forint körüli szinten a svájci frank hitelt. Meg kell tehát gondolniuk, hogy 4-6 százalékos hitelnél az árfolyamveszteséget érdemes-e bevállalniuk az alacsonyabb forintkamat miatt. Az első pillérben 500 bázisponttal jobb kamatot kaphatnak a cégek a piaci forinthiteleknél, a másodikban 150 bázispont körül lehet a nyereség hitelkiváltásnál.

A kkv-hitelállomány 9 százaléka van takarékoknál, 76 százaléka nagybankoknál, 15 százaléka pedig kis és közepes bankoknál van, a program allokációja valamelyest eltért ettől, a nagybankok súlyukhoz képest kevesebb forrást kaptak. Az MNB azzal számolt, hogy az első pillérből 170 milliárd forintot tehet ki az új beruházásokra felvett hitel. Alapesetben ez a program 0,2-0,5 százalékkal növelheti a GDP-t, de kedvező esetben a növekedés az 1 százalékot is meghaladhatja.

1800 milliárdnál is többet vittek ki

A nyereséges külföldi tulajdonban lévő hazai bankok közül egyedül a KDB Bank állománya nem változott az értékvesztés aránya is stabil maradt a hitelintézetnél – mondta Simonyi Tamás, a KPMG igazgatója. A legmagasabb értékvesztést a Budapest Bank számolta el, más bankoknál alacsonyabb a hitelek fedezettsége. Simonyi szerint 50 százalék körül lehet a hitelek fedezettsége, ez szerinte nem elegendő, a régióban 80-90 százalékos a céltartalékkal fedezett arány, ami a szakember szerint veszteségekhez vezethet a jövőben. A költség/bevétel arányt 2008 óta sikerült levinniük a nyereséges bankoknak.

A hazai bankok ügyfélhitel-állománya szemben a külföldiekkel kisebb mértékben esett vissza. A betétállományok ezeknél a hitelintézeteknél stabilak, nem gyűjtenek forrást minden áron. A hitel/betét arány sosem volt magas ezeknél a pénzügyi intézményeknél. Az értékvesztés/hitel aránya szemben a külföldiek 15-20 százalékával, csak 8 százalék alatti céltartalékot képeznek. Ennek Simonyi szerint nem a prudensebb működés, hanem a nehezebb tőkeszerzés lehet az oka. A költség/bevétel arány az OTP-nél nagyon jó, a többi hazai szereplő viszont elég drágán működik. A magyar bankoknál még ki lehet mutatni nyereséget. Ha a legjobb esetben is 10 százalék körüli megtérülést látunk 13 százalékos tőkeköltség mellett, akkor sajnos a cégek még a sajáttőkéjüknek megfelelő összeget sem érnek meg a piacon. A Banco Pololare 5 milliárd forintos tőkéjét 150 millió forintért vásárolta meg a MagnetBank.

A magyar bankszektorban 565,3 milliárd forintnyi tőkeemelés történt a külföldi tulajdonosok pénzéből, ezt nem az adófizetőknek kellett megfizetni, mint például Szlovéniában, ahol emiatt drámaian esik az életszínvonal – hívta fel a figyelmet Simonyi. eddig több mint 1800 milliárd foritnyi likviditáskivonás volt Magyarországon, a CIB csaknem 800 milliárdot az Erste több mint 500, az MKB csaknem 450 milliárd forintot vont ki. A KPMG szakértője szerint még további 300-400 milliárd forintnyi forráskivonás következhet be az anyacégek részéről.

A profitéhség miatt váltak instabillá a bankok

Egyetlen tényezőben látom, hogy stabil-e egy bank, vagy sem: ez a profit - mondta Varga Antal, az OTSZ ügyvezető igazgatója.

A legrosszabb az, ha profitéhség van, és profitnyomás alatt van a menedzsment – állítja a szakember. A külföldi bankok vesztesége 2008 óta ennek a következménye. A menedzsment ugyanis ilyenkor kénytelen belemenni az egyre kockázatosabb ügyletekbe, egyre kreatívabbá válik a termékkör, árukapcsolások jelennek meg, ami nem elegáns, és nem bankszerű. A hatalmas teljesítményelvárás következménye a magas fluktuáció is. A takarékszövetkezeteknél ezek a negatív következmények nem voltak meg, ezért stabilak maradtak.

A belföldi bankok elkötelezettebbek

A hazai bankok mérlegfőösszeg alapján mért aránya Magyarországon alacsonyabb, mint Nyugat-Európában. A hazai bankok viszont minden országban intenzívebben hiteleztek a válság után, mint a külföldiek.
Nyugat-Európában a hazainak minősülő hitelintézetek darabszámban 80-90 százalékos képviselnek, és ez a helyzet Magyarországon is - mondta Hegedűs Éva, a Gránit Bank vezérigazgatója.

Mérlegfőösszegben viszont nyugaton 80-90 százalékos arányuk van, nálunk pedig csak 40 százalék. A hazai hitelintézetek a hitelezési aktivitásukat a válságot követően mindenhol kevésbé csökkentették, mint a külföldiek.