Szociálisan érzékeny közgazdászok

A felső tíz százalék az alsó tíz százalék jövedelmének 9,5-szeresét teszi zsebre a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) tartozó harmincnégy fejlett gazdaságban. Harminc éve ez arány még csupán hétszeres volt. A nagy recessziót megelőző két évtizedben tíz százalékpontos növekedési veszteség érte Mexikót és Új-Zélandot, s hat-kilenc Olaszországot, Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat. A nagyobb egyenlőség viszont segítette a francia, a spanyol és az ír gazdaságot. A krízis előtt az alsó decilis jövedelme eleve lassabban emelkedett, a válság során viszont még csökkent is.

Az OECD által 2014 végén közzétett műhelytanulmány csupán egy az egyre hosszabb sorban. A párizsi székhelyű intézmény tavaly más, hasonló tartalmú elemzéseket is közzétett, az országjelentésekben pedig külön kitért e téma taglalására. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szintén műhelytanulmányban fordult e kérdés felé, s Christine Lagarde vezérigazgató többször is megemlítette, hogy gazdasági stabilitás nem alakítható ki a jövedelmi egyenlőtlenségek érdemi kezelése nélkül. Sőt, egyik beszédét e tárgykörnek szentelte nemrégiben Janet Yellen, az amerikai jegybank elnöke is, aki szintén aggodalommal hangjában ecsetelte ezt a jelenséget. A nemzetközi intézmények részéről ez mind jobban érzékelhető szociális érzékenységet tükröz.

Az IMF dolgozatának egyik szerzője, Jonathan Ostry például azt mondta: egy 2011-es elemzésük során még úgy találták, hogy a jövedelem újraelosztása inkább visszafogja a növekedést, mint az egyenlőtlenség. Ám 2014-ben arra a meggyőződésre jutottak, hogy ez éppen fordítva van. Az OECD hozzáteszi: a jól célzott adópolitika és megfelelő szociális juttatási rendszer egyáltalán nem veti vissza a növekedést.

A legfrissebb tanulmány összefoglaló adatai éppen ezért igen érdekesek hazai szempontból is. Az OECD által publikált táblázat arra utal, hogy Magyarországon a jövedelmi különbséget mérő Gini együttható nem változott 2007 és 2010 között, vagyis 0,27 maradt az index, de 2011-re 0,29-re emelkedett. (Minél magasabb, annál nagyobb a jövedelmi különbség.) Miközben például Szlovákiában és Lengyelországban, vagy Finnországban is kissé csökkent. Magyarországon az alsó „tíznek” a jövedelmek 3,1, a felsőnek 22,5 százalék jut, ezek nem kiugró adatok. Az alsó negyven százalék azonban 21,7, a felső negyven 60,3 százalékot hasít ki magának, s ennél kedvezőbb a német, vagy a szlovák adat is, egyenlőségi szempontból.

A nagy recessziót megelőző negyedszázadban Magyarországon az alsó tíz százalék jövedelme 0,4 százalékkal gyarapodott évente, a felső tíz százaléké viszont 0,6 százalékkal. A válságban, 2007 és 2011 között az alsó tíz jövedelme évente 5,2 százalékkal csappant meg, a felsőé viszont csak 1,6 százalékkal. Ez is alátámasztja az OECD-nek azt a megfigyelését, hogy a fejlett államok körében Magyarországon estek vissza legnagyobb mértékben a szociális kiadások. Az alsó tíz százalék jövedelme a krízis alatt csak Izlandon, Görögországban, Írországban és Spanyolországban zuhant nagyobb vagy hasonló mértékben.

Magyar szemléjében, amelyet 2014 januárjában hozott nyilvánosságra a nemzetközi szervezet, az szerepel, hogy bár a jövedelmi különbségeket illetően Magyarország nem haladta meg az OECD átlagát még 2009-ben sem, azóta mind az egyenlőtlenség mértéke, mind a szegénység erőteljesen növekedett, részben a válság, részben a szociális támogatások megnyirbálása, a munkanélküli segélyek folyósítási idejének megfelezése, és az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése miatt, ami különösen sújtja a roma lakosságot.

Terjedelmes májusi tanulmányában, amelyet a növekedés és az egyenlőtlenség összefüggésének szentelt az OECD, szintén arra a következtetésre jut, hogy általánosságban a lehetőségek egyenlőtlensége káros a növekedésre és a jólétre. Az egyenlőtlenség súlyos károkat okozhat, ha társadalmi előnyöket, előjogokat rögzít, ha kizár rétegeket a fejlődésből, s aláássa a társadalmi mobilitás folyamatát. Ha az alsó és középrétegek jövedelme leszakad a többiekétől, mint ez zajlik számos fejlett ipari államban, akkor is lassul a gazdasági növekedés. Az egyenlőtlenség mérséklését szorgalmazó politikák pedig mindaddig kudarca vannak ítélve, amíg nem kínálnak mindenkinek azonos esélyt a magas színvonalú oktatás, egészségügyi ellátás és infrastruktúra elérésére.

Kiugró amerikai szegénység

Bőségesen foglalkozott 2014-ben az Egyesült Államok helyzetét taglaló országjelentésében a kiugró amerikai egyenlőtlenséggel is az OECD. Ez is ösztönözhette Janet Yellent, hogy hozzászóljon a vitához. A gazdasági szervezet szakértői szerint a szegények aránya az USA-ban például meghaladja az OECD átlagot, míg a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek. Az alacsony jövedelmek növelésére az adójóváírás jogosultsági körének szélesítését és az OECD átlagnál alacsonyabb minimálbér emelését javasolják a szakértők. S fontos lenne – ismétlődik itt is az általános üzenet –, hogy ezek a rétegek megfelelő oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz jussanak. Vagyis – s ez vonatkozik a fejlett államok zömére – a gazdasági növekedés és növekedési potenciál serkentéséhez egyáltalán nem elegendő, ha a kormányok pusztán szegénység-ellenes programokat hirdetnek meg.