Nem lesz több adócsökkentés

Alig van esély újabb adócsökkentésre – ez derül ki a jövő évi költségvetéshez készített, most leadott részletes indoklásban közétett három éves kormányzati kitekintésből. A kabinetnek minden büdzsétervhez kötelezően be kell nyújtani ezt a dokumentumot, a mostani jóslat immáron 2019-ig szól. A makrogazdasági pályában alapvetően csak az utolsó év számai számítanak igazán újdonságnak: a kabinet már áprilisban, az Európai Uniónak leadott konvergencia-jelentésben beszámolt arról, hogy mire számít 2018-ig. Emlékeztetőül: a jövő évi 2,5 százalékos növekedés után 3 százalék körülire áll be a növekedési pálya (hasonlót várnak 2019-ben is). Vagy: a 2016-os 1,6 százalékos infláció után 2017-ben 2,5 százalékos, majd stabilan a jegybanki célnak megfelelő 3 százalékos árromlás jön (és ez marad 2019-ben is). A prognózis szerint az uniós ciklusváltás okozta jövő évi beruházási visszaesés után minden a normális kerékvágásba tér vissza, a beruházások 5, az import és az export növekedési üteme 7 százalék körüli szintre áll be, míg a háztartások fogyasztása stabilan 2 százalék körüli mértékben nő. Ez nagyjából az egészséges növekedési ütem, amit – ez is látható a 2019-ig szóló számokból – az állam nagyon lassú visszavonulása, és a GDP 1,5-1,6 százaléka körül beálló államháztartási hiány kísér. Az előrejelzés szerint a jövő évi 2 százalékos deficitet 2017-ben viszik le 1,6 százalékra, amit a 2018-as választási évben 1,5, majd 2019-ben 1,6 százalékos hiány követ.

A számokban egyetlen igazán nagy újdonság van: a kormány közli a bruttó bérnövekedési indexeket is. E szerint az idei 3,2 százalékos bruttó átlagkerset-növekedés után jövőre 2,4 százalékos ütemet várnak. Ez – miután az szja 1 százalékponttal csökken – 3,9 százalékos nettó kerestnövekedést, és – az inflációval korrigálva – 2,3 százalékos reálbér-növekedést jelent majd 2016-ban. A kitekintés szerint azonban a bruttó kereset növekedése 2017-ben már csak alig haladja majd meg az inflációt (2,7 százalékos lesz), míg 2018-ban alatta marad (2,8 százalék) és csak 2019-ben haladja azt meg ismét (3,8 százalék lesz). Vagyis: érdemi reálbérnövekedés csak akkor lesz elképzelhető 2017-18-ban, ha a kormány tovább mérsékli az szja-t.

Ennek azonban nincs jele a számokban, sőt: más adócsökkentésben sem. A költségvetés bevételi soraiban egyetlen tétel mérséklődik csak, a bankadó – és az is csak annyival, amennyit beleírtak az EBRD-vel kötött megállapodás alapján a jövő évi adóváltozásokba. A kabinet ezen túl semmilyen más változással nem számol a kitekintésben, még azzal sem, amiről tudjuk, hogy el kell jönnie. A további bankadócsökkentés 2019-ben esedékes, ám mivel nem tudjuk a mértékét ezért nem kalkuláltak vele – ahogyan más intézkedéssel sem. A prognózis változatlan gazdaságpolitikával számol mindig – vagyis pusztán a számokból legfeljebb azt lehet megtudni, hogy egy korábban beígért, törvénybe foglalt mérsékléssel mégsem számolnak. (Erre is van példa: a társasági adó csökkentésével 2019-ig nem kalkulál a kormány, igaz, hogy a stabilitási törvényben is épp 2020-ig halasztaná el az egykulcsos nyereségadó kötelező bevezetését).

Az, hogy valószínűleg nem lesz adócsökkentésre pénz onnan derül ki, hogy tulajdonképpen elfogyott az adócsökkentési és beruházási alap. Ezt a keretet a kormányzat csak a hosszú távú kitekintésben használta, épp arra szolgált, hogy megmutassák: mennyi pénz marad különböző intézkedésekre a költségvetésben, ha minden úgy megy tovább, ahogy addig. A tavalyi büdzsé három éves kitekintésében az alapban 2017-re 320 milliárd forint volt 2018-ra pedig 600 milliárd.

A most készített előrejelzésben már nem is közlik külön a keretet: összevonták az országvédelmi alappal (ez szolgál minden évben a nem várt gazdasági folyamatok kezelésére). Tavaly ez utóbbi alap összegét 60 milliárdos kerettel tervezték (az új költségvetésben azonban már 100 milliárddal számoltak), ám ha korrigálunk mindennel akkos is az jön ki, hogy a szabadon elkölthető pénz a felére csökkent: a 2017-es 320 milliárd 90-ra, a 2018-as pedig 170 milliárdra olvadt. Ez utóbbi elegendő lehet esetleg még egy egy százalékpontos szja-csökkentésre, de ehhez valóban mindennek jól kell alakulnia.

Mindezek alapján 2017-ben a reálkeresetek alig fognak emelkedni, 2018-ban pedig csökkenni fognak – de még az esetleges szja-csökkentés esetén is alig 1 százalékkal emelkednek majd. Ez viszont a pénztárcákon alig érezhető főként azzal együtt, hogy közben az állami szociális juttatások értéke csökkeni fog. A kiadások általában nominális szintjüket őrzik majd (a korhatár alatti ellátások vissza is esnek jelentősen), ám ez a 3 százalék közelébe növekvő inflációval együtt folyamatos visszaesést jelent majd. Ez szinte minden kiadási területre igaz, két kivétellel. Az egyik megtakarítás: a korábban gondoltnál mintegy százmilliárddal kisebb lesz ugyanis a mostani előrejelzés szerint a kamatfizetés. Ezt viszont felemészti a másik kivétel: az, hogy az állam önmagára sokkal többet költ.

A költségvetési szervek saját kiadásai évről évre dinamikusan emelkednek majd, amit csak az állami vagyonra fordított összegek emelkedése múl felül. Valószínűleg ezen a soron jelenik meg a Modern Városok program kiadási többlete: a jövő évben 160, 2017-ben 135, azt követően pedig 323 milliárd forintba kerül majd, hogy minden megyeszékhely elérhető legyen gyorsforgalmi úton.