Danubius: milliárdokat vitt el a bevételből az energiaár-robbanás

Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy egy szállodás nem a bezárásra, hanem a nyitásra, üzemeltetésre van szocializálva és ezért nemcsak gazdaságilag, hanem lelkileg is mindig nehéz bezárni egy hotelt. Mit jelent ennek tükrében, hogy a kedvező foglalási előrejelzések okán ismét megnyitják Magyarország legnagyobb szállodáját, a Danubius Hotel Hungariát?

Természetesen továbbra is akkor vagyunk elégedettek, ha minden szállodánk működik, amihez arra van szükség, hogy a gazdasági kilátások hosszabb távon is biztosítsák a nyereséges üzemelés feltételeit. A Hungaria kényszerű bezárásakor többen is azt jósolták, hogy ezt a hatalmas épületet az energiaárrobbanás után már biztos nem nyitjuk ki többet. Most azt is megmutattuk, hogy elveinknek megfelelően sosem a bezárás volt a cél. 

Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetet megértsük, érdemes visszatekinteni tavaly nyárig, amikor már érezhető volt, hogy a Covid utáni eufóriát a magas infláció és az energiaárrobbanás árnyalja.

A vendégszámot és a bevételt tekintve a tavalyi nyár mind vidéken, mind Budapesten kiemelkedően jó eredményt hozott. De már májustól érzékelni lehetett az energiaárrobbanás kedvezőtlen hatásait. A gáz- és a villamosenergia-költségek pedig augusztusra – minden idők legmagasabb szintjét elérve – drámai mértéket öltöttek. Ez már-már az ágazat fenntarthatóságát kérdőjelezte meg. Ráadásul a forint gyengülése is tovább rontotta a helyzetünket. 

Pedig a köztudatban alaptétel, hogy a gyenge forint nagyban segíti a külföldi turistákra építő hazai turizmust. 

Ez ma már koránt sincs így. Egyrészt azért, mert miközben a budapesti szállodákban valóban a külföldiek költései dominálnak, a hazai hotelek többségében a belföldi vendégekre alapoznak. De, ami még ennél is fontosabb: az energia tarifája euróba ágyazott. Ráadásul a tavalyi rendkívül gyenge forint miatt is kiemelkedő infláció közepette egyre több beszállító euróban árazza be a termékeit, szolgáltatásait. Persze nyilván vannak olyan ideérkező turisták, akik megnézik, hány forint a sör és elégedetten nyugtázzák, hogy még mindig olcsóbb, mint Németországban vagy Angliában, de nem erre a relatív olcsóságra építjük az üzletpolitikánkat, mert az rövid távú szemléletre vallana. Mi nem azzal szeretnénk vonzók lenni, hogy olcsók vagyunk, hanem hosszú távon is fenntarthatóan, a kedvező ár-érték arányú szolgáltatásainkkal akarunk sikeresek lenni a hazai és a nemzetközi piacon. 

A Covid idején olyan válságmenedzserré kellett átalakulnia, akinek a hagyományos vezetői feladatokhoz nem tartozó – például alapszintű járványügyi – tudásra is szert kellett tennie. Most pedig az energetika területén is jártasnak kell lennie valamennyire a megfelelő döntésekhez. Milyen kihívást jelent ez? 

Az energiaáremelkedés az élet minden területén olyan drasztikus változást hozott, hogy mostanra már az átlag magyar állampolgár is a korábbinál sokkal többet tud a villany- és a gázfelhasználás csökkentéséről. A Danubius Hotelsnél szerencsére mindig is kiváló energetikai szakemberek dolgoztak, akiknek a tudása most még inkább felértékelődött. Így leginkább azért kellett belevetnem magam az ilyen ismeretanyagba, hogy jobban megértsem az érveiket. A kihívás számunkra azért is nagy, mert jelenleg egyetlen olyan szállodánk sincs, amely az elmúlt évtizedekben épült volna. A szállodáink nem a legmodernebbek, nem a legkorszerűbb energetikai tulajdonságokkal, gépészettel rendelkező épületek. 

Tisztában vagyunk vele, hogy a napenergia, a hőszivattyú, meg a modern gépészeti megoldások energiamegtakarítást jelenthetnek, de ezeket a régi és nagy épületeket egyik pillanatról a másikra nem lehet korszerűsíteni. Például nem lehet egyszerűen levágni őket a gázról és kidobni a gázkazánt, mert ezeket az épületeket nem így tervezték, nem így építették. Egy valóban érdemi korszerűsítést komoly gépésztervezői munkának kell megelőznie, amely egyébként már meg is történt. Az összes épületünkre elkészültek azok a felmérések, gépészeti tervezések, amelyek lehetővé teszik, hogy az energetikai beruházásokkal el tudjunk indulni akkor, ha egyrészt biztosított az ehhez szükséges több milliárd forint anyagi forrás, a másik oldalon pedig a megfelelő berendezések és a kivitelezői kapacitás is rendelkezésre állnak. 

A megfontolt lépésekre már csak azért is szükség van, mert a turizmusban bármilyen változásnál az az első és legfontosabb szempont, hogy a vendégelégedettség ne csorbuljon. Ezért törekszünk az energiatakarékosság olyan megoldásaira, amelyeket a vendégek a legkevésbé érzékelnek. Ilyen például az, hogy éjfél és hajnali öt óra között mennyire van fűtve/hűtve a szállodai lobbi, vagy ha elutazik a vendég, a szobában lekapcsoljuk a világítást és kikapcsoljuk a fűtés-hűtés rendszert.

Jó néhány példát lehetett olvasni arról is, hogy Olaszországban, Németországban, vagy máshol mennyire szabad mondjuk a közösségi tereket fűteni. Ezért valamilyen szinten az idelátogató külföldi vendégek is kondicionálva vannak már és nagyon sok esetben megértők. Szerencsére ma már egyre több vendég elvárja, hogy ne legyen agyonfűtve, vagy agyonhűtve a szálloda. A mi energiamegtakarítási erőfeszítéseink így sok esetben még találkoznak is a vendégek többségének igényeivel.

Milyen eredményeket hozott a tavalyi év vége?

Elöljáróban érdemes elmondani, hogy a decembert, annak ellenére, hogy a szilveszter rendre teltházat hozott, korábban soha, senki nem tartotta főszezoni hónapnak. Az elmúlt években azonban szép lassan a karácsony, majd az advent időszaka is erőssé vált.

Vagyis visszaállt a Covid előtti trend? Budapest a külföldieké, a vidék pedig a magyaroké?

Ez valójában soha nem változott meg. Ebben még a pandémia sem hozott áttörést. Annak ellenére, hogy mindannyian tudjuk, mindenkinek jó lenne, ha egyre több magyar vendég látogatna el a fővárosba és töltene itt egy-egy tartalmas hétvégét, az augusztus 20-i tűzijátékkal gazdagított ünnepnapokat és néhány kiemelkedő eseményt leszámítva alapvetően minden maradt a régiben. Így a fővárosi szállodáknak döntően továbbra is a nemzetközi turizmusra kell építeniük az üzleti stratégiájukat, mert anélkül életképesen nem lehetne őket működtetni.

A növekvő infláció, az árfolyamgyengülés, a munkabérek emelkedése és az energiaárrobbanás mellett a Danubius miként zárta a tavalyi évet? 

Az biztos, hogy eszméletlen mennyiségű, milliárdokban mérhető pénzt vitt el az energiaár-drágulás: amíg ez korábban a bevétel 4-5 százalékát tette ki, most 15-20 százalékról beszélhetünk az iparágban.

Mennyire lehetett ezt áremeléssel kompenzálni?

A lehetőségekhez, a vendégkör fizetőképességéhez képest természetesen mindenki élt az áremelés lehetőségével. De az üzemelési költségek – energia, alapanyag, külső szolgáltatások – területén olyan léptékű drágulás történt, amit nem lehet egy az egyben áthárítani. Jellemző, hogy miközben az átlagos infláció 24,5 százalékos volt, ebből csak az élelmiszereké a 40–50 százalékot is elérte. 

Így viszont egészen egyedülálló kihívásként, minden költségsor nagyságrendekkel megnőtt. Ezért már azt is a csapatmunka nagy eredményének tartjuk, hogy egyáltalán nyereségesen zártuk az évet. Sokkal szerényebb mértékű eredménnyel, mint amit a rezsi és az infláció elszabadulása előtt előzetesen gondoltunk, de mégiscsak nyereségesen.

Gondolkodtak-e már azon, hogy hány jó év kell ahhoz, hogy a szakma visszahozza a Covid alatt elvesztett több tíz milliárd forintot?

Nyilván teoretikus a kérdésfelvetés, amire legfőképpen azért nem lehet választ adni, mert ami akkor elveszett, az örökre elveszett. Az már mindig hiányozni fog. De ha 2022-ben nincs az őrületes energiaválság és a kiemelkedő infláció, akkor lett volna esély, hogy az utolsó igazán nyugodt év, 2019 jövedelmezősége visszaálljon.

Az energiaárak növekedése mellett önöknél nem is vetődött fel, hogy egy-két szállodát végleg bezárnak?

Sok házat üzemeltető szállodaláncként nekünk sokkal nagyobb mozgásterünk van, mint annak, akinek csak egy van valahol. Például mi a Hungariát is úgy tudtuk átmenetileg bezárni, hogy közben egyetlen munkavállalót sem kellett emiatt elküldeni, mindenkinek tudtunk munkát adni a többi fővárosi egységünkben. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy

Nem is beszélve arról, hogy egy ilyen lépés a munkavállalók és a közönség körében is bizalmi válságot szül, amely később nagyon megnehezítheti az esetleges újranyitást. Biztosan ez is szerepet játszott abban, hogy sokkal kevesebb szálláshely zárt be, mint amennyit eleinte gondoltunk. Nyilván segítette a helyzetünket, hogy közben az üzleti forgalom is sokkal kedvezőbben alakult. És ami talán a legfontosabb: az időjárás is velünk volt. Sokkal enyhébb a telünk a  megszokottnál, ami óriási szerencse. Az is segítséget jelentett, hogy a kormány a téli hónapokra felfüggesztette a turisztikai hozzájárulás megfizetését és emellett meghirdette az energiahatékonysági támogatást – igaz, ebből a nagyvállalati kör, így sajnos mi is kimaradtunk. 

Gondolom nem könnyítette a helyzetet, hogy akik a Covid alatt elhagyták a szakmát, nemigen jönnek vissza. Aki pedig most dolgozik, az egyre magasabb bérigénnyel teszi ezt, miközben alig van utánpótlás az oktatásban.

A Covid egyértelműen megmutatta, mennyire sebezhető ez az ágazat, ami a pandémia idején azt jelentette, hogy az itt dolgozók egzisztenciális bizonytalanságba kerültek. Egyáltalán nem érzékelhető, hogy az akkor kialakult bizalmatlanság enyhült volna, és hogy a turizmus irányába visszaáramlás kezdődött volna. Ezért a munkáltatók egymástól szipkázzák el a munkavállalókat. Aki új belépőként megjelenik, az jellemzően nem visszatérő pályaelhagyó, hanem döntően új szereplő, ráadásul szakképzetlen dolgozó. Komoly aggodalomra ad okot, hogy az elmúlt néhány évben drasztikusan csökkent a turizmus-vendéglátás középiskolai szakmai és felsőoktatási szintű képzéseire jelentkezők száma. Csak halkan jegyzem meg, hogy a környező országok munkaerőpiacán – például Ausztriában, Németországban vagy Angliában – hatékonyabban, bértámogatásokkal sikerült kezelni a munkaerő-megtartás kérdését. Ez is közrejátszik abban, hogy a külföldön munkát vállaló magyar szakemberek visszaáramlása nem történt meg.

A vendégélményből, a színvonalból pedig nem engedhettünk, így kettős nyomás helyeződött a vállalatra. Az újak betanítása minden eddiginél több energiát igényel, melyet a vezetők megfelelő támogatásával igyekszünk megadni. Előnyünkre szolgál, hogy 50 év tapasztalatával rendelkezünk, és erre tudunk építkezni.

Mit vár az idei évtől? 

Az mindenképpen jó, hogy 2022 után idén is lesznek jelentős sportesemények. Bár a szeptemberi birkózó világbajnokság rendezési jogáról sajnos lemondott az ország, de a Forma–1, a májusi budapesti Európa Liga-döntő, és a csúcsrendezvénynek számító atlétikai vb biztosan sok vendéget vonz majd. Nem elégedetlenkedni akarok, mert erre nekünk, magyaroknak nem volt ráhatásunk, de azt azért sajnáljuk, hogy az atlétikai vb augusztusban lesz, ami a Forma–1, a Sziget és a nyári csúcsidőszak miatt amúgy is hagyományosan teltházas Budapesten. A fővárosnál összességében kedvezően látjuk az idei évet, remélve, hogy semmi váratlan nem következik már be. Különösen jó hír, hogy lassan a külföldi csoportok is visszatérnek és három év után a távol-keleti beutazó turizmus is magára talál. Vidéken abban bízunk, hogy töretlen lesz egy-egy helyszín népszerűsége. Szinte mindenki attól tart, hogy a kiskereskedelemben már tavaly év végén megjelent visszaesés a turizmusban is érezteti hatását, de ez egyelőre nem látszik.