Nagy Márton először szólalt meg a SPAR-háborúban: „Értem, miért történik, de kikérjük magunknak ezt a hangnemet!”

Nehéz kérdés – így reagált a nemzetgazdasági miniszter a Világgazdaságnak annak kapcsán, hogy mi történik a magyar kiskereskedelem második legnagyobb szereplője, a SPAR tulajdonosai és a magyar kormány között.

Nagy Mártonnal egy keddi programját követően volt lehetősége interjút készíteni lapunknak a témában. Ahogy arról beszámoltunk, a SPAR osztrák anyacégének vezérigazgatója és egyben tulajdonosa, Hans Reisch a hét végén szokatlanul éles hangvételű nyilatkozatot adott egy ausztriai szaklapnak, amelyben egyebek mellett azt állította, hogy a magyar kormány részéről nyomást gyakoroltak rá, hogy értékesítse a SPAR Magyarország egy részét.

A menedzser egyúttal azt is bejelentette, hogy totálisan átszervezik a magyar leány működését, egyebek mellett a hazai boltláncot közvetlenül a SPAR Österreich alá csatolják. Továbbá a kiskereskedelmi multikat érintő magyarországi különadót is nehezményezte. (Mint ismert, a SPAR emiatt panaszt is tett Brüsszelben.)

Miért baj az osztrák SPAR-vezér kirohanása a magyar kormány ellen?

A Nemzetgazdasági Minisztérium hétfőn közleményben válaszolt a vádakra, Nagy Márton pedig most először beszélt nyilvánosan a kialakult helyzetről. A Világgazdaságnak úgy fogalmazott, hogy az egész ügy robbanópontja a hétvégi interjú volt, mert a SPAR-vezér egyrészt álhír terjesztésébe kezdett, másrészt olyan hangnemet ütött meg, ami nem illő.

„Abban nincs semmi ördögtől való, ha valaki a kormány egyik adónemét megtámadja. Az unióban vagyunk, lehet az európai bírósághoz fordulni. Bár jelezném, hogy a kritizált kiskereskedelmi különadót az uniós igazságszolgáltatás egyszer már jóváhagyta. De nincs ezzel probléma, a SPAR-nak is vannak tulajdonosai, részvényesei.” 

– szögezte le. Hozzátette, a valóság ezzel szemben az, hogy Magyarországra ömlik a nyugati és keleti FDI, azaz a külföldi működő tőke, sorra indulnak a beruházások. Ez pedig a bizalom egyértelmű jele.

Szerinte a jelenlegi szituációt éppen ezért is kell tisztázni, mert álhírről van szó. A SPAR fordulhat bírósághoz vagy bárhova máshová is, de ha belekiabál a médiába, akkor feltehetően más célrendszere lehet. „Ha így nézzük, ez már politikai szintű kérdéskör, nem az üzleti világba való. Ez már politika, az állításokat pedig tisztázni kell. Ezek álhírek, és nem kívánom részleteiben kommentálni, hogy az osztrák SPAR vezérigazgatója a magyar állam, a magyar kormány befektetői politikáját próbálja meg rombolni.”

Miért robbant ki a SPAR-botrány?

Azt viszont megjegyezte, hogy furcsának tartja a kommunikációt, viszont részben érti, mi lehetett a kirohanás mögött: Ausztriában az ősszel választásokat tartanak, a kampányba pedig szeretik belekeverni Magyarországot. „Ennek szól ez az egész, az osztrákok választásra készülnek.”

Arra a felvetésre, hogy vajon eladó-e a SPAR Magyarország, Nagy Márton ugyancsak azt mondta, hogy ezt nem kívánja kommentálni. „Mi a kormány vagyunk, és van egy üzleti szféra. Ott van, aki elad, és van, aki vásárol. Ez az üzleti szféra kérdése.”

– húzta alá.

Világossá tette, hogy az állam sose kívánt akár kisebbségi, akár többségi tulajdonrészt szerezni a kiskereskedelemben. Ő maga is azt gondolja, hogy az állam kezébe nem való olyan üzletrész, amely nem stratégiai. Éppen ezért azzal foglalkozik, hogy ezeket eladja. Ugyanakkor jelezte, hogy természetesen jó lenne, ha többségében magyar kézbe kerülne a kiskereskedelmi ágazat – már csak azért is, mert az élelmiszeripar többségében magyar tulajdonú, ahogy az agrárium is, az integrációban pedig az egyetlen lyuk valóban a kiskereskedelem –, de ez nem jelenti, hogy a kormánynak közvetlenül be kellene avatkoznia ennek érdekében.

Nagy Márton tanácsa a SPAR-nak: aki nyavalyog, visszaszorul

Kitért rá, hogy a hazai kiskereskedelemben rengeteg szereplő versenyez egymással, a SPAR-nak pedig el kell döntenie, hogyan képzeli el a konszolidációt. (A magyar leány két egymást követő évben is masszív veszteséget termelt.) „Érdekes módon vannak olyan magyar és külföldi cégek a kiskereskedelemben, amelyek nem arról panaszkodnak, hogy micsoda terheik vannak, hanem küzdenek, versenyeznek, így növelik a piaci részesedésüket, és jelentős előnyre tesznek szert másokkal szemben. Szerintem, aki nyavalyog, az előbb-utóbb visszaszorul, aki pedig a jövőre figyel, és konstruktívan tesz is érte, az piaci részesedést nyer” – értékelt.

Arra vonatkozóan, hogy a SPAR brüsszeli panasza azt jelenti-e, hogy kötelezettségszegési eljárás indulhat Magyarország ellen, úgy felelt, hogy „miért indulna”. Emlékeztetett rá, hogy a cég olyan kapukat dönget, amelyeket egyszer már bezárt előtte az EU. „Az unió egyszer már elfogadta a magyar kiskereskedelmi különadót, ez már megjárta a bíróságot. De mindenki azt csinál, amit akar.” 

„Adottak a jogszabályok, ezt üzleti szinten tudnánk is kezelni, de politikai szintre feljátszani nem célszerű.”

Arról, hogy ez jelentheti-e azt, hogy módosíthatják, adott esetben kivezetik a kiskereskedelmi különadót, azt mondta, hogy egy ilyen lépés részben adópolitikai kérdés, amit a költségvetés tervezésénél meg lehet vizsgálni.