Oszkó a kormányról: a kidobóemberből nem lesz sikeres vendéglátó

Sajnálatos tapasztalat, hogy azok a szervezetirányítási eszközök, akaratérvényesítési praktikák, melyek hatékonyak lehettek egy párt működésének kontrollálásában, a riválisok kiiktatásában, vesztes választások túlélésében és a politikai ellenfelek likvidálásában, a legkevésbé sem alkalmasak a kormányzásra, de különösen nem a nemzetközi környezetben való hatékony érvényesülésre. A kormányzati munkafolyamatban a külső ingerek befogadása és feldolgozása, mások véleményének előítéletektől mentes, értő meghallgatása és a célok partneri viszonyokban, együttműködés útján történő megvalósítása sokkal inkább erény, mint a pártpolitikai csatározásokban.

Nyilvánvalóan rossz és kártékony módszert választott például a kormány a lakossági devizahitelesek problémáinak kezelésére és a bankrendszer úgymond „megregulázására”. A végső soron létrejött és utóbb mindenki által üdvözölt egyezség megkötésére akár egy évvel korábban sort lehetett volna keríteni, éppen csak tárgyalni kellett volna róla. Ezt a folyamatot a kormány tárgyalási ígéreteinek betartásával kapcsolatos folyamatos kétségek, de különösen az azt megelőzően ultimátumszerűen bevezetett végtörlesztési program nemhogy nem könnyítette, hanem kifejezetten hátráltatta.

Miközben ugyanis a végtörlesztés egy korlátozott létszámú és vagyonosabb rétegnek kedvezett igazán, jelentősen szűkítette a bankok pénzügyi mozgásterét abban, hogy másoknak is érdemi segítséget nyújtsanak, ráadásul hosszú évekre oly mértékben elapasztotta a még rendelkezésre álló hitelforrásokat is, hogy az mély nyomot hagy a gazdaság növekedési lehetőségein és ezáltal a lakosság jövedelemforrásain is.

Tanulságos persze az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal kialakított kapcsolat minősége, melyben a kormány eddig mind magának, mind az országnak felesleges konfliktusokat generált, és ezzel szükségtelen károkat okozott. Érdemes megemlíteni, hogy hivatalba lépésekor a Bajnai-kormány néhány hét alatt folytatta le azokat a tárgyalásait, melyek eredményeként a jelzett nemzetközi szervezetek jelentős mozgástérbővítést biztosítottak a kabinet saját költségvetési és gazdaságpolitikájának, növelni engedték a korábban vállalt költségvetési hiánycélt, és többéves haladékot adtak a maastrichti konvergenciakritériumok teljesítésére is. Ilyen eredményekről az Orbán-kormány a jelenlegi, lényegében általa teremtett körülmények között még csak álmodni sem merhet.

A háborús retorika és a gazdaságpolitikai, illetve tárgyalási kudarcok mímelt gazdasági szabadságharc mögé rejtése láthatóan nemhogy nem növeli, hanem jelentősen csökkenti az ország mozgásterét és a gazdaság tartalékait, emeli az országkockázatot, a kamatfelárakat, miközben nyomás alatt tartja a forint árfolyamát. A kormányzati munka során és különösen a nemzetközi viszonyokban a hazai érdekek képviseletére ugyanis messze nem alkalmas az a politikai fegyvertár, a felrúgott egyezségek, fenyegető vagy másokat besározó, hamis tartalmú közlemények, melyeket az egyes vezető politikusaink egymás elleni csatározásaikban fejlesztettek tökélyre.

A nyitott, értő és együttműködési készséget mutató magatartás hiánya és a rosszul megválasztott tárgyalási taktika hamar meg is bosszulta önmagát. Az aktuális kormány a külső szakértői vélemények kizárásával oly mértékben átgondolatlan gazdaságpolitikát folytatott, mely visszasodorta a segély jellegű hiteleket biztosító nemzetközi szervezetekhez, ahol viszont már lényegesen kiszolgáltatottabb helyzetben kell tárgyalásokat folytatnia. Márpedig ha továbbra sem lesz képes változtatni kalandor tárgyalási módszerein, akkor végül vagy kénytelen lesz az eredetileg lehetségesnél lényegesen szigorúbb korlátokat állító megállapodást kötni, vagy olyan katasztrófa-forgatókönyv kockázatait fogja felvállalni, amelynek lehetséges kimeneteléről vélhetően megfelelő ismeretekkel sem rendelkezik.

VG-páholy-tagok: Bartha Attila, Hegedűs Miklós,
Orbán Krisztián, Oszkó Péter Megjelenés minden szerdán

Világgazdaság - Oszkó Péter-->