Világgazdaság Online

Árampiac. Július 1-jétől az Elmű Nyrt. lakossági ügyfelei számára átlagosan 2,62 százalékkal lehet alacsonyabb az áramszolgáltatás végfelhasználói díja, az Émász Nyrt.-nél pedig 9,71 százalékkal – jelentették be a cégcsoport tájékoztatóján. Az átlagba az I-es tömb (kisebb fogyasztású, többnyire rosszabb anyagi helyzetű) és a II-es tömb, azaz a „normál” fogyasztói csoport tartozik bele.
Érdeklődésünkre az E.Onnál megbontva közölték az egyetemes szolgáltatás tervezett csökkentésének mértékét: e szerint az I. tömbben 4,38 százalékos lenne a csökkentés, a II-esben pedig 4,60 százalékos. A Magyar Energia Hivatal (MEH) hamarosan dönt a társaságok díjcsökkentési kérelméről.
A negyedik hazai egyetemes piaci áramszolgáltató, az EdF Démász tervét nem ismerjük, de mozgásterét az előbbi hároméhoz hasonló tényezők befolyásolják. Most például elsősorban mindegyikük számára az teszi lehetővé a tarifák lefaragását, hogy maguk is olcsóbban jutnak áramhoz a közös nagykereskedőtől, az MVM Zrt.-től. Díjaikban emellett vissza is kell téríteniük bizonyos összegeket, mert az előző negyedévben, technikai okokból kissé túllépték a számukra éves szinten engedélyezett, kilowattóránként 1,98 forintos kiskereskedelmi árrést. Úgy kell ugyanis az árrésüket tartaniuk, hogy az árképzés idején még csak becslésük lehet egyes árbefolyásoló tényezők alakulásáról. Negyedévenként korrigálhatnak. Ha lefelé kellene, de elmulasztanák, a MEH felszólítja őket.
Beszerzési áruk nemcsak a piaci pangás miatt esett, hanem azért is, mert változott a nagykereskedő árképzésének módja. Míg a nagykereskedelmi árban 2009-ben 25 százalékig lehetett figyelembe venni a gáz árát, az idén már nem, mert az MVM termelői portfóliójában sincs érdemi gázüzemű erőmű. „Prognosztizálniuk kell azt is, hogy beszerzésükön belül hogyan alakul a kötelezően és támogatott áron átveendő villamos energia mennyisége” – mutatott rá Matos Zoltán, a MEH elnöke a minapi Energiainfó–KPMG-háttérbeszélgetésen. „Ha a lanyha kereslet miatt kisebb a piaci áramtermelés, de a kötelező átvételi rendszerbeli (KÁT) szinten marad, akkor az utóbbi aránya nő, így megugranak a szolgáltató átlagos beszerzési árai. Fordított esetben megnő a szolgáltató árrése.
Az említett csökkentések csak az áramdíjra vonatkoznak, a számla másik felét kitevő rendszerhasználati díj viszont a tavalyi mérséklés után az Elmű-Émász csoportnál és az E.Onnál (s feltehetően a Démásznál is) szinten marad. „Most azért csökkenhet a rendszerhasználati díjunk, mert további beruházásokra is szükség van, és ennek meg kell jelennie szolgáltatásunk díjaiban” – válaszolt lapunknak Kövesdi Zoltán, a csoport igazgatósági tagja. Boross Norbert szóvivő szerint lehetne persze olcsóbb a rendszerhasználat, ha nem lennének áramlopások. Szakítani kellene az uniós mintára 2007 óta kötelező gyakorlattal, hogy minden új villanyoszlopot be kell jegyeztetni. Ez az Elmű-Émásznak évi kétmilliárd forintjába kerül, az összes hazai szolgáltatónak együtt évi 30 milliárdba. Ráadásul hiába csökkentette a csoport egy oszlop telepítési idejét három napról kettőre, ha annak vezetékjogi bejegyeztetése 90 napig tart. Furcsa az a mód is, ahogyan kezelni kell a védett fogyasztók számlahátralékát. Emiatt az Elműnél és az Émásznál a mindössze 60 millió forintnyi hátralék nyilvántartása évi 130 millió forint kiadással jár.
A társaságok tervezett árcsökkentését nehéz összevetni, mert eltérő az árváltoztatás alapja is a más-más költségek miatt. Az Elmű júliustól módosuló, átlagos lakossági áramdíja (tehát nem végfelhasználói ára) a lakossági II-es tömbtarifánál kilowattóránként 22,97-ról 22,37 forintra csökken, az Émászé 24,49-ról 22,11-re, az E.Oné pedig 24,10-ról 22,29 forintra. BHL