Bár Óscar Puente spanyol közlekedési miniszter és María Jesús Montero pénzügyminiszter legutóbbi nyilatkozataiból is egyértelműen kitűnik, hogy továbbra is alternatívát keresnek a Talgo vonatgyártóra adott 619 millió eurós magyar felvásárlási ajánlatra, úgy tűnik, eddig egyetlen iparági befektetőt sem sikerült csatasorba állítaniuk – írta hétfőn a madridi Cinco Dias üzleti lap.
A spanyol kormány továbbra is eltökélt a Talgo ügyében
A Ganz-Mavag akvizíciós tervét meghiúsítani kívánó próbálkozások során mindössze egy pénzügyi befektetőt, a spanyol CriteriaCaixát tudták rávenni egy feltételes igenre, de ők is csak egy ágazati profi oldalán merészkednének a tranzakcióba.
Miközben tehát Montero által is bevallottan sorra keresik meg a nagyon fontos és a tőzsdén jegyzett spanyol vállalatokat, az ügyet vizsgáló Külföldi Befektetések Tanácsa egy olyan jelentésen dolgozik, amely lehetővé tenné, hogy a kormány 3 hónapon belül döntést hozhasson. A cél az, hogy megvédjék a stratégiainak tekintett ágazatot, illetve a Talgóból kiszálló részvényesek helyére a Moncloa-palota, azaz a kormányzat számára is elfogadható befektetők lépjenek.
Irtózatosan nehéz azonban a vasúti ágazatban tapasztalattal rendelkező, a konzorcium vezetését is vállaló szereplőt találni
– ismerte el az újságnak az egyik magas rangú kormányzati tisztviselő.
A spanyol – nálunk a villamosairól ismert – CAF és a hazai berkekben szintén ismerős svájci Stadler állítólag már visszautasította a kormányzati felkérést – utóbbi a valenciai gyárára hivatkozva –, a francia Alstom és a német Siemens pedig még kevésbé érdeklődött az ügylet iránt. Tény, hogy a Trilantic tőkealap, illetve az Abelló és az Oriol családok tulajdonában álló Pegaso Holding 40 százalékos részvénypakettje már a járvány előtt is eladó volt, tehát ha bárki érdeklődött volna a Talgo iránt, már rég jelentkezhetett volna.
De miért nem kell a Talgo a nyugat-európai konkurenciának?
Első látásra nem is igazán érthető, hogy miért árult petrezselymet a Talgo legnagyobb részvényese a Ganz-Mavag Europe ajánlatának a befutásáig, hiszen a spanyolok új rendelései folyamatosan bővülnek, tavaly pedig 2,1 milliárd eurós új csúcsra futottak, míg a komplett rendelésállománya 35 százalékkal, 4,2 milliárd fölé ugrott. A 2023-ban 652 millió eurós bevételt kasszírozó cég amúgy 11,5 százalékos EBITDA-marzzsal gazdálkodott, ami messze meghaladta a nagytestvér CAF 3,8 milliárd eurós forgalom mellett elért 7,5 százalékos marzsát. A Talgo még egy szerény 12 millió eurós nettó nyereséget is ki tudott termelni utolsó lezárt üzleti évében.
A rendelések meglódulása emellett valószínűleg tartósnak bizonyulhat, mivel a Talgo legkorszerűbb technológiáját referenciának tekintik az európai piacon a személy- és teherszállítás szén-dioxid-mentesítése során, miközben a MENA-országokban (Közel-Kelet és Észak-Afrika) is kapkodnak a cég versenyképes vonatai után.
A Talgo 250 például egy olyan váltóárammal és egyenárammal is meghajtható vonat, amely változó nyomtávú tengelyekkel van felszerelve, így lehetővé téve, hogy akár nagy sebességű, akár hagyományos széles nyomtávú vonalakon is roboghasson. A legmodernebb – ugyancsak változó nyomtávon is bevethető – Talgo Avril vonatokat pedig már 380 kilométer/óra sebességre tervezték.
Szűkös a Talgo termelőkapacitása, és itt jönnek képbe a magyarok
A megugró kereslet ugyanakkor kockázattal is jár a cégre nézve, lévén
a rendelésállomány egyre kevésbé teljesíthető a vállalat termelési kapacitásával, és éppen ez hívta fel rá az éppenséggel kihasználatlan kapacitásokkal küzdő magyar cég figyelmét
– írja a Cinco Dias. Jellemző a kialakult helyzetre, hogy a spanyol állami vasút, azaz a Renfe több mint 166 millió eurós kötbért rótt ki a befektetőt kereső gyártóra, miután az első Talgo Avril vonatok szállítása közel két évet késett.
A spanyol kabinet ugyanakkor még mindig bízik a Talgo madridi és alavai gyárának vonzerejében, ahol összesen 3300 embert foglalkoztatnak. A Stadler és az Alstrom vezetői tudniillik többször szóvá tették már, hogy sem a spanyol iparban, sem a műszaki tervezésben nem áll rendelkezésre elegendő képzett munkaerő.
Persze kérdés, hogy nem hiú remény-e Madrid bizakodása, hiszen hiába jutna új munkaerőbázishoz a vevő, egy jóval nagyobb rendelésállományt is kapna hozzá a nyakába, ergó továbbra is ott állna, ahol a part szakad.
