Bajnai az államcsőd felé sodródó gazdaságról

A kétharmados többség és a cselekvés sürgető kényszere okán a legkedvezőbb forgatókönyv a jelenlegi kormány átfogó önkorrekciója lenne. Ezt a hosszútávú érdekek alapján kizárni nem lehet, de Fidesz mai vezetése, eddigi működése és finanszírozási háttere ilyen fordulatot ezúttal sem valószínűsít – vélekedett Bajnai Gordon, aki a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány blogján tette közzé írását.

Ezért most, 2012 januárjában, bő két évvel a jelenlegi ciklus lejárta előtt a haza és a haladás ügye iránt elkötelezettek legfőbb reménye már a mielőbbi kormányváltásban van. 

Mi következik mindebből?

A következő választásokon dől el, hogy a Fidesz mostani uralma a rendszerváltás első, zűrzavaros 20 évének szomorú lezárása vagy a következő 20 év kurzusának nyitó-megalapozó szakasza volt-e. Burke híres mondása szerint, a rossz győzelméhez az is elegendő, ha a jók nem tesznek semmit. Kormányváltás akkor lehet, ha választható alternatíva szerveződik a politikai palettán – a kormányváltásnak pedig csak akkor lesz értelme, ha az új kormány képes a jó kormányzásra.

Az első feltétel tehát a választhatóság. Az új választójogi törvény és a még nem ismert további jogszabályok nem zárják ki a Fidesz vereségét, de – képletesen szólva – a százméteres síkfutásban jó harmincméternyi előnyt biztosítanak neki. Ezért, aki győzni akar, annak emberfeletti teljesítményt kell majd nyújtania.

A választhatóság ma jelentős részben „menedzsment-kérdés”: országos, kampányképes szervezet, versenyképes helyi és országos jelöltek, elégséges mértékű, átlátható finanszírozás, helyi és országos médiaelérés, megfelelő ismertség és természetesen vonzó „politikai áru” kell hozzá. Ezek megteremtése rengeteg idő, szervezés és persze más pártokkal való versengés a népszerűségért és az elérhető erőforrásokért.
A váltás egyik lehetséges módja, ha a választások előtt a demokratikus ellenzék valamely – parlamenti, vagy még azon kívüli, „civil” pártja – olyan domináns és integráló szerepre tesz szert, hogy lényegében egyedül képes kihívni a mostani kormánypártot.  Ez a – ma legnagyobb szavazói tábort jelentő – bizonytalanok sikeres megszólítását igényli ettől a már létező vagy „időben” párttá alakuló új erőtől.

Amennyiben azonban ez senkinek nem sikerül, akkor az egyfordulós, egyéni választókerületekre épülő választójogi törvény szinte megkerülhetetlenné teszi a számottevő demokratikus ellenzék erőinek együttműködését. Ez azonban nem lesz könnyű. A szavazói bázis átfedése a versengést erősíti, a kölcsönös szavazói elutasítottság pedig az együttműködést nehezíti. Amiképpen egyelőre nem látszik objektív mérési pont arra nézvést sem, hogy az esetleges közös listák belső arányait majd milyen szempont alapján határozzák meg.

Az új választójogi törvény a választás látható időpontjának ismertté válásáig – az ellenzék pártjait a különutas, pozícióépítő működésben teszi érdekeltté.

A Fidesz leváltásának és az ország talpra állításának erősödő választói elvárása ösztökélheti majd a demokratikus ellenzék vezetőit arra, hogy időben megteremtsék a hatékony modus operandit a szóba jöhető erők között.

A kormányváltás azonban csak akkor nyeri el értelmét, ha képes a mostani destruktív kormányzás helyén egy jobb, sikeresebb országot építeni. Ez pedig a szerveződő alternatíva kormányzóképességének kérdését veti fel.

Az új kormánynak nem lesz ideje kísérletezni és munka közben tanulni. A minden szempontból kivérzett gazdaságnak és kifáradt társadalomnak azonnali irányváltást kell érzékelnie, ellenkező esetben az új kormány legitimációja gyorsan szertefoszlik.

Ezért az új kormánynak kész, azonnal alkalmazható programmal kell rendelkeznie: a köztársaság, a kiegyezés és a kilábalás programjával.

A köztársaság programjával, amely az alkotmányos demokrácia és a kormányozhatóság azonnali helyreállításának cselekvési tervét jelenti, a harmadik köztársaság korrekcióját.  A helyreállítás azonban kevés, a pártfinanszírozás tisztaságával vagy a közmédia pártatlanságának korábban hiányzó, új garanciái nélkül, a köztársaság gyenge immunrendszerrel születne újjá.

A kiegyezés programjával, amely konszenzust teremt abban, hogy sem az inga újbóli kilengése, sem a bosszúállás nem lehet megoldás a köztársaság helyreállításakor –bármennyi sérelmet is szenvedtek el a most ellenzékben levők és támogatóik. Az új kormány egyik legfontosabb feladata lesz, hogy új, ciklusokon átívelő széles társadalmi megegyezést teremtsen alapvető nemzeti céljaink tekintetében. Ehhez pedig a mai jobboldal demokratikus meggyőződésű szavazóinak beleegyezésére éppúgy szükség lesz, mint a határozott politikai kötődés nélküli vagy baloldali szavazókéra.  Az ország nem bírja ki, hogy négyévente a legalapvetőbb elvi kérdések képezzék a politikai küzdelem tárgyát.

Végül a kilábalás programja arról kell, szóljon, hogy a külső és belső válságoktól meggyötört gazdaság és társadalom gyors talpra állását és újrainduló erősödését milyen konkrét kormányzati eszközökkel és reformokkal lehet elérni, és az idővel így megtermelt többletjavakat a megújított nemzeti célokkal összhangban igazságosan és okosan elosztani.

De mindannyiunknak, választópolgároknak, civil szervezeteknek, politika pártoknak, tudomásul kell vennünk, hogy 2014 Magyarországa már alapvetően egy más ország lesz, mint a válság és a fülkeforradalom előtti világ. Fáradtabb, kétkedőbb, tapasztaltabb és talán bölcsebb is, de alapvetően más. Máshol lesz a közepe, máshol az ingerküszöbe és mások a prioritásai. Talán azt a tanulságot vonja le ebből a korszakból, hogy a csodavárás és a reményvesztettség a biztonságos gyarapodás két legnagyobb ellenfele. És talán azt is, hogy a demokrácia olyan, akár a levegő: míg körülvesz, fel sem tűnik, de a hiánya azonnal fojtogat – írja Bajnai Gordon.

A jó kormányzásra eséllyel csak az vállalkozhat, aki ezt a változást megérti.