Idén az USA miatt aggódhatunk

– A magyar gazdaságpolitika idei évének egyik legfőbb eseménye az lesz, hogy miként dönt az Európai Bizottság, illetve az uniós pénzügyminiszterek tanácsa (Ecofin) a hazánk ellen folyó túlzottdeficit-eljárás ügyében? Ön mire számít, véget ér az uniós tagságunk kezdete óta tartó procedúra?

– Nem vagyok jós, azonban személy szerint mindenképpen díjaznám, ha megszüntetnék az eljárást. Most már elismerő szavakat is hallani Brüsszelből a magyar közpénzügyi gyakorlatot illetően. Az kétségtelen, hogy az uniós források felfüggesztéséről szóló tavaly tavaszi brüsszeli döntés után a kormány a Széll Kálmán Terv újabb verziójában már olyan egyenlegjavító intézkedéseket fogadott el, amiben klasszikus megszorítások is szerepeltek. Gondolok itt a gyógyszerkassza, a felsőoktatás, a MÁV vagy a budapesti tömegközlekedés finanszírozását érintő lépésekre. Ezekre azért volt szükség, mert különben nem lehetett volna elérni tavaly az előírt 3 százalék alatti hiányt a GDP-hez viszonyítva. Ezek az intézkedések hitelesítették Brüsszel szemében a magyar közpénzügyi helyzetet, mert nem csak bevételi oldalon egyenlítette ki a kormányzat a zsugorodó GDP miatt csökkenő adóbevételek hatását a vállalati különadók bevezetésével, hanem a kiadási oldalon strukturális reformok is lezajlottak. E utóbbiak teszik fenntarthatóvá a fiskális konszolidációt, amit valójában Brüsszel kér.

– A múlt héten kiadott jelentésében Brüsszel valóban elismerte, hogy az eddigi intézkedések eredményei a tavalyi költségvetési adatokban már látszanak, azonban azt is jelezte, hogy további lépésekre van szükség ahhoz, hogy a deficit tartósan 3 százalék alatt maradjon. Újabb intézkedések nélkül nem várható az eljárás megszüntetése?

– Egy dolgot látni kell: ha az Európai Bizottság, illetve az Ecofin klasszikusan értelmezte volna a túlzottdeficit-eljárás szabályait, akkor már tavaly meg kellett volna szüntetni az eljárást. A szabály ugyanis azt írja elő, hogy az adott évre, illetve az azt megelőző és az azt követő esztendőre vonatkozóan szükséges a 3 százalék alatti hiány felmutatása. Eszerint 2011-ben – igaz a magánnyugdíj-pénztári befizetés átirányításával – sikerült az előírás teljesítése, tavaly pedig nagyon lehetett bízni abban, hogy 2012-ben is teljesül a feltétel, 2013-re vonatkozóan pedig csak kisebb viták voltak. Tavaly valójában azért nem szűnt meg az eljárás, mert akkor még virágzó összefogás volt az Ecofinen belül az unortodox gazdaságpolitika ellen. Az az érdekes helyzet állt elő, ha idén megszűnne a túlzottdeficit-eljárás, azzal valójában Brüsszel és az Ecofin az unortodoxiát hitelesítené, annak sikerét ismerné el. Az eljárás megszüntetése olyan bizalmi tőkét jelentene a kormány számára a piacok felé, hogy azzal ellensúlyozhatná azt, hogy megszakadtak az IMF-fel folyó tárgyalások.

– A magyar gazdaság idei esélyei illetően egyáltalán nem mindegy, hogy miként alakul 2013-ban a külpiaci környezet. Az IMF a napokban azt közölte, hogy gazdaságpolitikai intézkedésekkel sikerült csökkenteni az akut válság kockázatait az eurózónában és az USA-ban. Egyetért ezzel?

– Az eurózóna közpénzügyi válsága valóban lecsengőben van, mert a piaci finanszírozás elfogadható áron kezd visszaállni. Még Görögországnak is sikerült állampapírt értékesíteni, igaz, hogy az elmúlt két évben mintegy 300 milliárd eurós mentőhitelhez jutott. Az USA-ban azonban a közpénzügyi helyzet kezd kiéleződni, a tavalyi utolsó negyedév mérséklődő GDP-adata már a konszolidációs kényszer növekedési áldozatát mutatja. Az EU-ban és az eurózóna tagországaiban a reálgazdasági válság problémái éleződnek majd ki 2013-ban. Ezeken az USA a korábbi válságokban szokásos gyorsabb növekedésének elmaradása miatt nem tud enyhíteni, így idén a recessziós hatások meglétével kell számolni.

1970-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem elméleti közgazdasági és tervezési szakán

1971–1977 előadó a Pénzügyminisztérium Nemzetközi Pénzügyek Főosztályán

1977–1979 hároméves kutatói ösztöndíj

1980 A közgazdaságtudományok kandidátusa

1981-től az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa

1991-től az MTA Világgazdaság Kutatóintézetének kutatási igazgatója

2003 főiskolai tanári kinevezés

2005-től a Szolnoki Főiskola Nemzetközi Gazdasági Tanszékének vezetője

Számos, az EU-intergáció kérdésével foglalkozó szakkönyv szerzője, szerkesztője.

Főbb kutatási területei: EU-integráció; gazdasági és monetáris unió; válság, válságkezelés az eurózónában; Németország szerepe és érdekei az európai integrációs folyamatban

1970-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem elméleti közgazdasági és tervezési szakán

1971–1977 előadó a Pénzügyminisztérium Nemzetközi Pénzügyek Főosztályán

1977–1979 hároméves kutatói ösztöndíj

1980 A közgazdaságtudományok kandidátusa

1981-től az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa

1991-től az MTA Világgazdaság Kutatóintézetének kutatási igazgatója

2003 főiskolai tanári kinevezés

2005-től a Szolnoki Főiskola Nemzetközi Gazdasági Tanszékének vezetője

Számos, az EU-intergáció kérdésével foglalkozó szakkönyv szerzője, szerkesztője.

Főbb kutatási területei: EU-integráció; gazdasági és monetáris unió; válság, válságkezelés az eurózónában; Németország szerepe és érdekei az európai integrációs folyamatban-->