Simor: A monetáris politikának kiszámíthatónak kell lennie

Kritikus annak eldöntése, hogy ciklikus, vagy strukturális oka vannak a magyar gazdaság gyengélkedésének - kezdte előadását Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke az 50. Közgazdász-vándorgyűlésen. A Költségvetési Tanács „nyílt ülésével” zárult a program.

2008 óta a növekedés forrása a nettó export, illetve 2010-11-ben a készletfelhalmozás volt. A fogyasztás és a beruházások 2008 óta nem járultak hozzá a növekedéshez – mondta Simor. Jövőre is hasonló lesz a helyzet az előrejelzés szerint.

A probléma a belföldi kereslet kapcsán van, aminek egyik összetevője a lakossági fogyasztás. A bizalmi index fél éve viszonylag alacsony szinten stagnál, a nettó reálkeresetek is visszaestek az elmúlt fél évben, aminek egyik oka az infláció megnövekedése, másik pedig az, hogy a vállalakozások sem tudnak olyan bruttó béreket fizetni, amivel élénkülhetne a kereslet.

A másik összetevője a belföldi keresletnek a beruházás. 2006 óta folyamatosan csökken a beruházás Magyarországon – hangsúlyozta Simor. A munkanélküliség 2005 óta emelkedik, de ami ennél aggasztóbb, hogy a tartós munkanélküliség is folyamatosan emelkedik.

Ezzel párhuzamosan az inflációs képünk sem túl optimista. A kormányzati intézkedések és a külső sokkok is emelik az inflációt. Sokan úgy értelmezik, hogy a külső ártényezők olyan adottságok, amivel a monetáris politika nem tud mit kezdeni. Ha a magas olajárat beépítik a vállalatok a fogyasztói árba, akkor emelkedik az infláció, de választhat takarékosabb gazdálkodást is a vállalat. A monetáris politikának erre is kell, hogy legyen befolyása - mutatott rá.

Még inkább az „egyéb tényezőkre”, viselkedésekre is kell hatást gyakorolni a monetáris politikának. Az inflációs alapfolyamatokból az látszik, hogy ez nincs összhangban az MNB inflációs céljával – mondta Simor.

A monetáris politika alapvetően a ciklikus hatások ellensúlyozására képes. A gazdaság ciklikus helyzetét tudja a monetáris politika befolyásolni. Simor szerint a költségvetési politika számára is fontos ez, hiszen megmutatja, mennyire fenntartható a költségvetés hosszú távon. Ha viszont stukturális gondok vannak, akkor szerkezeti átalakításra van szükség.

A potenciális növekedés nagyon nehezen megfigyelhető szám, de erre a központi bankok készítenek becsléseket – mondta. Magyarország növekedési képessége a 2000-es évek elején jelentősen meghaladta nem csak az eurózóna, de a visegrádi országok átlagát is. Ma viszont már csak nulla és fél százalék között van a potenciális növekedés, ami alacsonyabb az eurózóna országaihoz képest, vagyis nincs felzárkózási potenciál a magyar gazdaságban.

Ennek egyik oka a gazdasági válság, kevésbé használhatóak a termelési kapacitások a válságban. Magyarország négy évvel a válság után egy lefelé menő pályán van, miközben más országok sokkal hamarabb elérték a fordulópontot. Ennek egyik oka lehet a válság előtt felhalmozódott rendkívül nagy adósság. Ezeket az adósságokat nem lehet egyik napról a másikra ledolgozni, hosszú évek, évtizedekre van szükség ahhoz, hogy a gazdaság ne ekkora puttonyt cipeljen magával.

Az adósság a gazdaság minden szereplőjét terheli: az államot, a magánszektort és a bankokat is – jegyzete meg. Azok az országok, amelyek adósság problémával küzdenek – beleértve Magyarországot és az eurózóna perifériáját –, ott a növekedés forrása kizárólag az export.

Nem csak a fogyasztás, de a beruházások szempontjából is kritikus az adósság. Minél nagyobb az adósság, annál nagyobb mértékben csökkent a bruttó állóeszköz felhalmozás a válság során. Ezekből következik, hogy csak az export lehet a növekedés forrása.

A tőke és a termelékenység adta a növekedési képesség forrásait. Ahogy a beruházások visszaestek, ez a hatás is visszaesett. A termelékenység inkább visszahúz, mert nincs igazából tőkebefektetés.

A vállalati beruházások visszaesésében szerepe van a válságnak és a hitelezés visszaesésének. Ha nincs hitel, akkor nehéz beruházni, és nettó működőtőke beáramlás 2009 óta nincs. A visszaesésében szerepet játszik a makrogazdasági és az intézményi környezet is.

Az MNB 2015-ig nem számít arra, hogy a bankok több hitelt fognak kihelyezni, mint amennyi pénz folyik be. A bankokat nehéz meggyőzni arról, hogy olyan körülmények között aktivizálódjanak, amikor nincs nyereségük, illetve ha van, akkor adóban be kell fizetni – hangsúlyozta.

A munkaerőpiacról szólva Simor kiemelte: a nyugdíjrendszer változtatása és szigorítása használt az aktivitási rátának, és használt a magyar gazdaság potenciális növekedésének, de a munkapiacon ellentétes hatások is vannak. A tartós munkanélküliség növekedett, és a strukturális munkanélküliség is emelkedett. Utóbbi azért magas, mert alacsony a mobilitás. Sokat tehetne a gazdaságpolitika azért, hogy a mobilitást segítse. A jelentős minimálbér növelések sem segítettek, ami szociálisan indokolható, de a munkapiac szempontjából kedvezőtlen – magyarázta Simor.

Szavai szerint a termelékenységre kedvezőtlenül hat az, hogy a finanszírozási lehetőségek korlátozottak, ahogyan a beruházások is. A magyar gazdaság innovációs képessége is alacsony – jegyezte meg. A romló tényezőkben vannak ciklikus hatások, de a strukturális hatások kiemelkedőek – jelentette ki.

Simor szerint erősíteni kellene a produktív beruházásokat, amihez kiszámíthatóság kell. Azt nem lehet elvárni, hogy a piac kiszámítható legyen, ez az a kockázat, amit a vállalakozóknak fel kell vállalni. Az viszont, hogy a szabályozó környezet stabil és kiszámítható legyen, alapvető követelmény. Meg kell növelni a bankrendszer hitelezési hajlandóságát, a bankoknak biztonságban kell érezniük magukat, engedni kell, hogy nyereségesek legyenek.

Javítani kell a munkaerő képzettségét, és erősíteni kellene a K+F-et, és a magyar gazdaság innovációs képességet. Ez elősegítené a hosszú távú növekedést.

Miben segíthet a monetáris politika? Simor erre úgy válaszolt, hogy a monetáris politikának kiszámíthatónak kell lennie. Amikor a monetáris tanács dönt minden hónapban, akkor ne vakarja a fejét az elemző, hogy mi alapján dönt a tanács – mondta Simor. A kiszámíthatóság az, amivel a monetáris politika hozzá tud járulni a növekedéshez.

Mindezzel Simor nyilvánvalóan a monetáris tanács külső tagjait bírálta, akik az előző két ülésen egyaránt 25 bázisponttal csökkentették a kamatot leszavazva az MNB elnökségét, akik tartották volna az irányadó rátát. Erről részletesen itt olvashat.