Magyar, osztrák jó sógorok

Nem tett ugyan jót a kétoldalú kapcsolatoknak a tavaly hatályba léptetett bank(válság)adó, amelyen éppen hogy megpróbáltak túllépni a Magyarországon pénzügyi területen komoly érdekeltséggel rendelkező osztrákok, jött a magyar kormány következő lépése: a devizahiteleseket megsegíteni hivatott csomag. Ez komoly veszteségeket okoz a pénzintézetek – köztük az osztrákok – számára, hiszen kötelezővé tették a bankoknak a devizahitel-átváltást egy fix, ma alacsonynak számító árfolyamon. A kétoldalú kapcsolatok szempontjából ugyanakkor nemcsak az biztató, hogy egyetlen osztrák érdekeltségű pénzintézet sem jelentett be drasztikus lépést (például kivonulási szándékot), hanem az is, hogy néhány évvel ezelőtt egy ugyancsak komoly feszültséget gerjesztő „cégügy” (a Mol-érdekeltség felvásárlását célzó OMV-kísérlet magyar „visszaverése”) után sem fagytak be a kapcsolatok.

Ennek a fő okát a két országot, népet ismerők abban látják, hogy az osztrákok és a magyarok között számtalan szálon – rokoni, baráti, üzleti, jószomszédi területen – kiemelkedően szorosak a kapcsolatok, mégpedig hosszú évtizedek óta. Erősíti mindezt, hogy mind a két ország tagja az Európai Uniónak. Az pedig, hogy (legalábbis képletesen) „egy nyelvet beszélünk”, visszahat a gazdaság szinte minden területére.

A kereskedelmi forgalomban kölcsönösen vezető partnere a két ország egymásnak. A működőtőke-áramlásban Ausztria méreténél sokkal fontosabb szerepet játszik nálunk. Az pedig, hogy a szomszédos országban még nem jelentős a magyar működő tőke megtelepedése, javarészt a magyar vállalkozások tőkehiányának a következménye, hiszen a kevés tőkével létrehozható üzletágakban (például vendéglátás, idegenforgalom) egyre többen vállalkoznak. Megbecsülik a magyar munkaerőt odaát – közel negyvenezer legális munkavállalót tartanak nyilván napjainkban Ausztriában –, emellett számítanak a magyar építőipari alvállalkozókra is a partnerországban. Ami az idegenforgalmi kapcsolatokat illeti: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint tavaly ugyan meghaladta az 5,6 milliót a hozzánk látogató osztrákok száma, de nem érte el az egymilliót azoké, akik egy napnál többet töltöttek el nálunk (körükben egyébként az átlagos itt-tartózkodás hat nap volt). Magyarok 2009-ben közel 425 ezren látogattak el a szomszédos országba (70 százalékuk télen, azaz síelni), s ők átlagosan 3,5 napot töltöttek ott.

A két ország gazdasága között – enyhén szólva is – aszimmetria van, már ami az egészségességét illeti. A Nemzetközi Valutaalap legutóbbi (az úgynevezett IV. cikkely szerinti konzultáció keretében idén augusztusban elfogadott) jelentése szerint a legnagyobb kockázatot Ausztria számára egy külső tényező jelenti, az, hogy az eurózóna tagjaként folytatódik a válság az övezet perifériáján, s esetleg kiterjed a belső magnak számító országokra, illetve a kelet-közép-, illetve délkelet-európai térségre is. A növekedés az idén elérheti a 3,3 százalékot, köszönhetően a külső konjunktúrának, a készletfeltöltésnek és a berendezésekbe történő komolyabb beruházásoknak. Ugyanakkor a ciklus végeztével, a következő időszakban mérséklődhet a növekedési dinamika.

Ausztria is küzd persze a költségvetési hiánnyal és a nagy(obb) államadósság problémájával, s az idei hiánymérséklő lépéseket az IMF nem is tartja elegendőnek az adósság biztonságos csökkentésére. Ugyanakkor van tere a további fiskális szigornak, hiszen erős a gazdaság, alacsony a munkanélküliség, támogató a monetáris politika. A jelentés szerint az idősebbek nyugdíjba vonulási idejét kitolni hivatott ösztönzőkkel, az egészségügy hatékonyabbá tételével és az állami támogatások racionalizálásával tovább mérsékelhetők a kiadások, s tehető hatékonyabbá az állam.

N. Vadász Zsuzsa-->