CIB: Az lenne különös, ha a magyar gazdaság dübörögne

A hazai harmadik negyedéves GDP a piaci konszenzusnál gyengébb teljesítményt mutatott a KSH által tegnap közölt előzetes adatok szerint: a második negyedévhez viszonyítva a bruttó hazai termék 0,2 százalékkal esett vissza, ami év/év alapon 1,4 százalékos visszaesésnek felel meg. (A nyers, kiigazítatlan adat -1,5 százalék, szemben az -1 százalék -1,3 százalékos várakozásokkal). A negyedéves változás alapján a gazdaság recesszióban maradt: ez már a harmadik egymást követő mínuszos negyedév volt.

Bár az adat részletes szerkezete csak a december 7-én nyilvánosságra kerülő felülvizsgált adattal válik ismertté, a KSH előzetes közlése szerint a negyedéves változást jelentős mértékben befolyásolta az aszály sújtotta mezőgazdaság gyenge teljesítménye – írják a CIB Bank elemzői. Emiatt a második negyedéves adatot újra felülvizsgálták: az eredetileg közölt 1,1 százalékkal szemben a második negyedévben is 1,5 százalék volt a visszaesés mértéke (a nyers és a naptárhatással kiigazított adat egyaránt). A KSH közleménye szerint a nemzetgazdaság ágazatainak mintegy fele stagnált. Az információ, kommunikáció, a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás és az építőipar ágazatok teljesítménye növekedett.

A CIB Bank elemzőinek az adatközlést követő előzetes számításaik szerint az éves átlagos GDP-visszaesés 2012-ben 1,3-1,4 százalék körül alakulhat, de a részletes GDP adatok nyomán a becslés további finomítása lehet szükséges. A GDP egyes főbb területeit érintő korábbi havi statisztikák alapján feltehetően a felhasználási oldalt tekintve a harmadik negyedévben is a nettó exportteljesítmény tompíthatta valamelyest a visszaesést, ugyanakkor az exportkilátások romlásával is számolni kell, annak ellenére is, hogy Németország és Franciaország (ugyancsak tegnap közzétett) harmadik negyedéves GDP-statisztikája a várakozásoknak megfelelő, annál kissé jobb lett.

A várakozásokat alulmúló növekedési adat megítélésünk szerint a kamatkilátásokat nem módosítja érdemben. A piac már teljes mértékben beárazta a fokozatos lazítást, az MT külsős tagjai pedig egyértelműen jelezték, hogy nem terveznek agresszívabb lépéseket: addig, ameddig a piaci folyamatok azt lehetővé teszik, folytatódik az alapkamat fokozatos (25 bázispontos lépésekben történő) lefaragása – vélik a CIB elemzői.

A költségvetési hiányra vonatkozó kilátásokat egyelőre nem rontja jelentősen a vártat meghaladó visszaesés. Jövő évre a Bizottság 0,3 százalékos növekedési prognózis mellett is tarthatóan látja a 3 százalék alatti célt, az idei évre pedig -1,2 százalékos recesszió mellett is elérhetően látja a 2,5 százalékos deficitet. Bár vitathatatlan, hogy a kedvezőtlen külső környezetnek is szerepe van a hazai gazdaság gyengébb teljesítményében, az elmúlt néhány évet vizsgálva egyértelmű, hogy nem csak a gyenge globális konjunktúra felelős a problémákért.

A GDP szerkezetét és trendjét vizsgálva kiviláglik, hogy a hazai gazdaság elszakadt a régiótól, és más pályán halad, állapítják meg a CIB Bank elemzői.

Magyarországot a globális válság legyengült állapotban (egy drasztikus költségvetési kiigazítás kellős közepén) találta, így nem meglepő, hogy 2009-ben régiós versenytársainknál nagyobb mértékben zuhant a GDP. Az azonban már komoly fundamentális problémákat sejtet, hogy a jelentősebb visszaesés ellenére a 2010-2011-es kilábalás is gyengébb volt. Az Unió egészében 2012 elejére a bruttó hazai termék szintje újra elérte a válság előttit, miközben hazánkban még

A régió legtöbb országában (a legsúlyosabb egyensúlytalanságok kiigazításával küzdő néhány balti ország kivételével) beindult a hitelezés, nőnek a beruházások, és a belső fogyasztás teljes növekedéshez való hozzájárulása legalábbis is semleges. Itthon a növekedés egyetlen motorja a nettó export volt a tavalyi évben (jelen pillanatban pedig az egyetlen olyan terület, amely tompítani tudja a visszaesést), a lakossági fogyasztás csökken csakúgy, mint a közösségi fogyasztás, a beruházások pedig mintha megállíthatatlanul esnének.

Igazából azonban a CIB szerint nem meglepő, hogy idén recesszióba csúszik a magyar gazdaság. Lassul a globális növekedés, az euró övezet recesszióban van, fő export piacunk, Németország is érezhetően veszít lendületéből, és a régió szinte összes gazdasága növekedési problémákkal küszködik. Ilyen körülmények között az lenne különös, ha a kis, nyitott magyar gazdaság – függetlenítve magát a nemzetközi trendektől – dübörögne.

Alacsony és romló növekedési potenciál

A valódi probléma nem az, hogy jelen pillanatban nincs növekedés, hanem hogy jelenleg a gazdaságban nincs meg az a potenciál, amely lehetővé tenné azt, hogy kedvezőbb külső feltételek esetén gyorsuló növekedési pályára álljon. A magyar gazdaságban akkor is lanyha maradna a növekedési ütem, ha a világgazdaság szárnyalna, írják a CIB elemzői.

Persze a problémák nem ma kezdődtek, az azonban tény, hogy az elmúlt néhány évben gyorsuló ütemben romlik a növekedési potenciál. A globális krízis előtti 3 százalék körüli potenciális növekedési ütem: a krízis előtt 3-4 százalék közé tett ütem mára optimista becslések szerint 2 százalék körüli szintre, a pesszimista verzió szerint pedig bőven 1 százalék alatti –inkább 0 százalékhoz közelítő- értékre esett. Ez az a maximális növekedési ütem, amely mentén a gazdaság hosszabb távon egyensúlyi pályán tud bővülni. Olyan pályán, amely nem eredményezi a külső és belső egyensúlyi pozíció újbóli felborulását, nem az állam túlköltekezése, nem a magánszektor túlzott eladósodása táplálja, nem pörgeti fel az inflációt.

Szomorú beruházási statisztikák

A beruházási ráta (a beruházások GDP-hez viszonyított aránya) 17 százalék alatt áll (1995 óta nem volt ilyen mélyen), a vállalati szektor beruházásai lényegében csak az amortizációt fedezik, a termelőkapacitások bővülése egyszerűen leállt – amennyiben pedig a tendenciák folytatódnak, megindulhat a termelőkapacitások leépülése. A néhány nagy autóipari beruházástól eltekintve egész egyszerűen nincs olyan terület, ahol pozitív folyamatokat látnánk, a „Mercedes-hatás” pedig önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az összes többi ágazat kiábrándító teljesítményét ellentételezze.

A beruházások folyamatos csökkenése elsősorban nem azért aggasztó, mert jelen pillanatban lefele húzza a növekedést, hanem azért, mert ha ma nincsenek beruházások, néhány év múlva nem lesz, ami termőre forduljon. Konzervatív számítások szerint egy hazánkhoz hasonlatos gazdaságnak 20-25 százalék közötti beruházási rátára lenne szüksége ahhoz, hogy egészséges ütemben tudjon növekedni, vagyis a beruházások jelenlegi alacsony szintje a hosszú távú növekedési lehetőségeket ássa alá, rontja rombolja az ország növekedési potenciálját – írják a CIB elemzői.

A fordulathoz a bizalom erősítése elengedhetetlen lenne

Vitathatatlan, hogy a gyenge gazdasági teljesítmény és a beruházások csökkenése mögött külső okokat is találunk, hiszen kis nyitott gazdaságként ki vagyunk téve a globális konjunktúra változásainak: a kereslet gyengülése, az alacsony kapacitás kihasználtság, a bizonytalan gazdasági kilátások itthon és a fő export piacainkon egyaránt hozzájárulnak a beruházások elhalasztására vonatkozó vállalati döntésekhez.

A problémák azonban a CIB szerint túlmutatnak az egyszerű ciklikus faktorokon, és ezt a globális versenyképességi rangsorban való jelentős visszacsúszásunk is igazolni látszik. (A World Economic Forum legfrissebb versenyképességi rangsorában Magyarország 12 helyet visszacsúszva az 52-ik helyen tanyázik.) A beruházások zuhanása mögött komoly szerepe van a bizalom összeomlásának, a kiszámíthatatlan gazdálkodási, jogi, szabályozói környezetnek is.

A gazdaságpolitika előtt álló egyik legnagyobb kihívás tehát a bank elemzői szerint a növekedési potenciál emelése, amihez komoly strukturális átalakításokra, a versenyképesség javítására és a bizalom hiány megszüntetésére - egyszóval gazdaságpolitikai fordulatra - lenne szükség.