Raiffeisen: Az IMF-megállapodás a világosi fegyverletétellel érne fel

Ha korábban voltak is valakinek reményei az IMF-megállapodással kapcsolatban, azokkal valószínűleg mára leszámolt – írják a Raiffeisen Bank közgazdászai negyedéves elemzésükben.

„A probléma nem számszaki, vagy megszorításügyi, ugyanis az IMF nem további megszorításokkal elérendő még alacsonyabb hiányt kér a magyar kormánytól. Az ilyen típusú kívánalmaknak megfelel a hazai fiskális politika” – teszik hozzá.

A probléma a szemléletmódban és a gazdaságfilozófiában van – ezt pedig sokkal nehezebb orvosolni, vélik az elemzők. „Ráadásul az IMF igénye túlmutat a költségvetési politika keretein, és szemléletbeli dimenziók kerülnek bele a képbe” – hangsúlyozzák.

„Az IMF-megállapodás az Orbán-kormány gazdasági szabadságharcának a végét jelentené, a gazdaságpolitikai mozgástér beszűkítését – képletesen szólva, a világosi fegyverletételt” – véli Török Zoltán elemzőcsoportja.

A Raiffeisen elemzői szerint a magyar kormány késztetése arra, hogy megállapodjon az IMF-fel (azaz arra, hogy feladjon számára szimbolikus gazdaságpolitikai irányokat) a kockázati felár alakulásával ellentétes irányú. „A jelenlegi CDS felára Magyarországnak alacsonyabb, mint ami 2010 nyarán volt, amikor az ország vezetése az IMF programból való kilépés mellett döntött” – hívják fel a figyelmet a közgazdászok.

„Márpedig ez a lépés tette lehetővé a gazdasági szabadságharcot, a különadók és a bankadó kivetését, a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítását, az egykulcsos SZJA bevezetését, vagy a végtörlesztést” – írják a Raiffeisen elemzői.

„Ezzel együtt lehetővé vált az is, hogy ne kelljen mindezzel szemben drasztikusan leépíteni a közszférát, csökkenteni a családi támogatásokat, megemelni az SZJA-t, bevezetni az ingatlanadót” – teszik hozzá, kiemelve: nem arról van szó, hogy ezeket a lépéseket tételesen elvárta volna az IMF, hanem arról, hogy egyéb mozgástér hiányában egyik-másik intézkedésre ráfanyalodott volna a kormány a gazdaságpolitikai mozgástér végletes beszűkülése miatt.