Természetfeletti, gonosz erők fogtak össze az arany ellen?

A piacok néha nehezen megmagyarázható módon reagálnak bizonyos hírekre. A péntek délután nyilvánosságra hozott munkerőpiaci helyzetjelentés az Egyesült Államokban 7,5-ről 7,6 százalékra növekvő munkanélküliségi rátát mutatott, ami nem számít ugyan drámai romlásnak, de javulásnak meg aztán végkép nem mondható. A reálgazdaság helyzetét tükrözni hivatott részvényindexek mégis felpattantak erre a hírre, a nemesfémek pedig bezuhantak ismét vissza abba a kritikus árfolyam-tartományba, ahonnét nemrég még lassan kikecmeregni látszottak. A fizikai kereskedés központjának számító Londonban az arany unciája a péntek délutáni árfixingben 1.386 dolláron zárta a hetet, egy uncia ezüst ugyanitt 22,60 dollárt ért. Később a New York-i határidős piacon mindkét nemesfém jegyzése még lejjebb ereszkedett.

Az arany és az ezüst árfolyamának legfontosabb mozgatórugója az utóbbi években az amerikai jegybank szerepét betöltő, idén éppen száz éves fennállását ünneplő Fed pénzügypolitikája volt az Egyesült Államokban. A pénzügyi és gazdasági válság kihívásait a pénzmennyiség szabályozásával kezelni szándékozó monetarista szemlélet több ezer milliárd dollár friss pénzt pumpált eddig a gazdaságba a konjunktúra élénkítésének reményében. A pénznyomda által juttatott többletpénz amellett, hogy inflációs félelmeket gerjesztett, a befektetési piacokra is eljutott, ahol többek között a nemesfém-árfolyamok emelkedésében fejtette ki hatását.

Az arany és az ezüst árazása az elkövetkezendő időkben nagyban fog függeni attól, hogy a befektetők miként ítélik meg az amerikai bankóprés jövőbeni működtetését. Leegyszerűsítve elmondható, hogy amennyiben a Fed folytatja a laza monetáris politikát, úgy az potenciálisan árfelhajtó hatással lehet a nemesfémárak tekintetében. Az expanzív pénzügypolitika mérséklése ellenben óhatatlanul visszább nyesné a jegyzéseket. A Fed politikája persze nem közvetlenül rángatja a nemesfémek árfolyamát, hanem azon keresztül, ahogy például a kamatok alakulására, a dollár erejére vagy éppen a befektetői hangulatra hat.

A Fed egy ideje már nyílt diskurzust folytat a mennyiségi lazításból való exit minél piacbarátabb előkészítésére. A QE (Quantitative Easing) program leállítása egy csapásra nem lehetséges, már csak a piacok sokkolásának elkerülése érdekében sem. A normalitáshoz való visszatérés csak több lépésben, óvatos dózisokban következhet, eleinte csak verbális intervenciók, majd szakértők szerint valószínűleg októbertől a most havi 85 milliárdos dolláros pénzinjekciók 65 milliárdra történő mérséklésével. A mennyiségi ösztönzésnek tehát a jelek szerint idővel vége lesz és ez egyre inkább tudatosodik a nemesfémpiaci befektetőkben. Jól tükrözi ezt az aranyra specializálódott befektetési alapok legnagyobbika, az SPDR Gold Trust készletcsökkenése. Az alap készlete tavaly év végén még 1.350 tonna felett járt, de mostanra 1.000 tonna közelébe esett vissza.

És nem csak az SPDR-ből áramlik kifelé az arany, ugyanígy jellemző ez a tendencia a többi hasonló működésű befektetési alapra. Mindösszesen olyan volumenről van szó, amelyet alig képes megemészteni a piac, még ha Ázsiában az utóbbi hetekben meg is döntött a hírek szerint minden korábbi rekordot a sárga nemesfém iránti fizikai kereslet. Egy az aranyár számára mindenképpen negatív hír ennek kapcsán még a hét elején érkezett: az indiai kormányzat az arany megugrott importját a folyó fizetési mérleg magas hiánya miatt egy ideje már nem nézte jó szemmel, és ezért a hét elején azonnali hatállyal 6-ról 8 százalékra megnövelte az arany behozatalára kirótt vámterhet. Az intézkedés célja az indiai aranyéhség csökkentése, vagyis a legfontosabb felvevőpiac keresletének visszaszorítása.