Újabb szédítő rekordokat várnak

Picasso, Gauguin és más „rekordgyanús” festők remekmű-veit vonultatja fel február eleji londoni árverésein a világ két vezető aukciósháza. A kínálat is azt jelzi, hogy az elmúlt esztendőben elért látványos erősödés nyomán a műkereskedelem szereplői immár úgy látják: gyakorlatilag véget ért a 2008 őszén kezdődött recesszió, érdemes tehát nagy értékű műveket piacra vinni, illetve megvásárolni.

A Sotheby’snél február 8-án kerül kalapács alá Pablo Picasso Az olvasmány című festménye, amely a művész egyik legnagyobb szerelmét, Marie-Therese Waltert ábrázolja. Az 1930 körül festett kép az aukciósház szakemberei szerint 12–18 millió fontot, azaz 3,9–5,8 milliárd forintot érhet. Ez a becslés túlzottan óvatosnak tűnhet, hiszen tavaly egy hasonló korú és témájú Picasso-mű 106 millió dolláros, azaz 66 millió fontos bruttó árral döntött meg minden korábbi aukciós rekordot. Figyelembe kell azonban venni, hogy a most árverésre bocsátott kép alig feleakkora, mint a csúcstartó Akt, zöld levelek és szobor. A téma harmadik változata Álom címmel a bulvársajtóban is nagy „karriert” futott be 2006-ban, amikor akkori tulajdonosa, Steve Wynn Las Vegas-i kaszinótulajdonos véletlenül átszakította a vásznat a könyökével. A rossz mozdulat több mint ötvenmillió dollárjába került Wynn-nak, aki éppen akkor 139 millióért készült – aukción kívül – túladni a képen, amelyet azonban a restaurálás után mindössze 85 millióra értékeltek. A rivális Christie’s egy nappal később, február 9-én visz kalapács alá nagy értékű impresszionista és modern festményeket. A sztárdarab itt a Paul Gauguin halála előtt két évvel, 1901-ben, Tahitin festett egyik csendélet lesz. A jelentős, ám kiállításon 1989 óta nem szerepelt művön a rég elhunyt barátra, Vincent van Goghra utaló napraforgócsokor, a háttérben pedig két másik művész kortárs, Pierre Puvis de Chavannes és Edgar Degas egy-egy aktképének replikája látható. Becsült értéke 7–10 millió font.

A február eleji aukciósorozaton persze sok más első vonalbeli képre – Renoir, Monet és mások műveire –, illetve szoborra – közöttük az elmúlt év egyik legnagyobb meglepetését okozott Alberto Giacometti egy portrébüsztjére – is lehet licitálni. Az aukciósházak szakemberei biztosra veszik, hogy az árak feltornázásában az eddigiekhez hasonlóan nagy szerepük lesz a feltörekvő gazdasági hatalmak újgazdag gyűjtőinek. Giovanna Bertazzoni, a Christie’s londoni részlegének impresszionista és modern művészettel foglalkozó igazgatója szerint a tavalyi jó eredményekben kulcsszerepet játszottak az orosz és a kínai vásárlók.

Míg az orosz milliárdosok elsősorban a nyugati (impresszionista és modern) klasszikusokat tekintik hozzájuk illő státusszimbólumnak, a kínaiak „étlapján” régi kínai műalkotások is legalább ekkora mértékben szerepelnek. Befektetési szándék, műélvezet és nemzeti büszkeség, a nyugati „betolakodók” által elhurcolt kultúrkincsek visszaszerzésének szándéka keveredik ezekben a vásárlásokban. Tavaly nemcsak a vezető londoni aukciósházak értek el látványos eredményeket kínai porcelánokkal vagy éppen tusfestményekkel, hanem kisebb vidéki cégek is. A legnagyobb szenzáció éppen egy ilyen árverezőház, a West Ruislipben működő Bainbridges nevéhez fűződött: november 11-én egy előzetesen legfeljebb egymillió fontra taksált, 18. század közepi váza nem kevesebb mint 53 millió fontért vándorolt egy szokás szerint névtelenségbe burkolózó kínai vevő birtokába.

Ivan Macquisten, az Antiques Trade Gazette szerkesztője úgy fogalmaz: a távol-keleti ország vásárlóinak köszönhetően olyan mértékben bővült a „Mennyei Birodalomból” származó műtárgyak kereslete, amire pár évvel ezelőtt gondolni sem mert senki. Akkoriban még néhány nyugati kereskedő vitte el az aukciókon a sztárdarabokat, hogy azután a viszonylag szűk gyűjtői kör valamelyik tagjának értékesítse. Mostanra azonban általánossá vált a műtárgyvásárlás szokása a kínai elit körében, ez újabb és újabb látványos eredményeket ígér. A régiségek vonzerejét egyébként az is növeli, hogy ezen a piacon a kínálat szűk, a szakmai értékelés pedig biztos alapokon nyugszik, így nem kell a buborék kidurranására számítani, mint ahogy 2008-ban a néhány év alatt felpumpált kínai kortárs művészeti árakkal történt. A kínai dollármilliomosok száma egyes becslések szerint meghaladja a félmilliót – így aztán a kereslet aligha apad el egyhamar.

A franciaországi székhelyű művészeti adatszolgáltató cég számításai szerint az aukcióspiaci összforgalom világszinten több mint 50 százalékkal növekedett a 2009-es válságévhez viszonyítva, és elérte a 7,5 milliárd dollárt (bő 1500 milliárd forint). Az árszínvonal az elmúlt 18 hónapban összesen 12 százalékkal emelkedett.

Az Artprice egyébként nemcsak az aukciós eredményeken tudja lemérni a piac élénkülését, hanem a tőlük adatokat kérő gyűjtők, befektetők aktivitásán is.

A cégnek magyarországi ügyfelei is vannak, akik részint hazai, részint külföldi adatok iránt érdeklődnek, de olyanok is akadnak, akik az Artprice adatbázisában szereplő több mint kilencvenezer eladó műalkotás között szeretnének válogatni.

A franciaországi székhelyű művészeti adatszolgáltató cég számításai szerint az aukcióspiaci összforgalom világszinten több mint 50 százalékkal növekedett a 2009-es válságévhez viszonyítva, és elérte a 7,5 milliárd dollárt (bő 1500 milliárd forint). Az árszínvonal az elmúlt 18 hónapban összesen 12 százalékkal emelkedett.

Az Artprice egyébként nemcsak az aukciós eredményeken tudja lemérni a piac élénkülését, hanem a tőlük adatokat kérő gyűjtők, befektetők aktivitásán is.

A cégnek magyarországi ügyfelei is vannak, akik részint hazai, részint külföldi adatok iránt érdeklődnek, de olyanok is akadnak, akik az Artprice adatbázisában szereplő több mint kilencvenezer eladó műalkotás között szeretnének válogatni.-->