Még zsugorodnak a hazai bankok

Az év eddigi részében folytatódott a bankszektor méretének zsugorodása – az összesített mérlegfőösszeg áprilisban 26,2 ezer milliárd forintot tett ki –, azonban az ütem lassulása a mélypont várható elérését is jelentheti – állapítja meg a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) most közzétett tanulmánya.

A magyarországi hitelek összvolumene 2013 első öt hónapjában lassuló tempóban, de tovább zsugorodott: a vállalati kölcsönök állománya 76,9 milliárd forinttal (1,1 százalékkal), a lakossági hiteleké 130,2 milliárd forinttal (1,8 százalékkal) csökkent, a helyi önkormányzatok hitelállománya pedig 9,8 milliárd forinttal (2,4 százalékkal) mérséklődött.

A tranzakciók eredményeként – írja az elemzés – január és május között a háztartások 165,1 milliárd forinttal több hitelt törlesztettek, mint amennyi értékben új kölcsönt vettek fel, így immáron 42 hónapja tart a visszaesés a lakosságnak nyújtott hitelek összvolumenében. A hiteltranzakciók révén (a jelentős árfolyam-erősödés hatásától szűrve) a vállalati hitelállomány 100,7 milliárd forinttal apadt év eleje óta, azonban májusban 72,8 milliárd forinttal haladta meg a forintban történt hitelkihelyezések volumene a törlesztésekét, ami 2008. július óta a legnagyobb különbség.

A hitelintézetek jelentős mértékben kivonultak a fejlesztési hitelek piacáról: az 5 évnél hosszabb futamidejű hiteleknek a vállalati kölcsönökhöz viszonyított aránya a 2011 eleji 19,1-ről 2013. áprilisra 14,8 százalékra mérséklődött. Az MNB 2 hetes kötvényének – mint kockázatmentes befektetési eszköznek – az állománya ugyanakkor lényegében 2010 eleje óta 4000 milliárd forint körül mozog.

A hazai pénzintézetek a forinthitelek árazásában továbbra is késleltetve, míg a betéti kamatokban viszonylag rövid időn belül érvényesítik a pénzpiaci kamatok süllyedését – állapítja  meg az MFB. A hosszú lejáratú vállalati forinthitelek átlagos évesített kamatlába májusban hatéves mélypontra, 8,28 százalékra süllyedt, azonban a 3 hónapos irányadó pénzpiaci kamathoz (Bubor) képest közel 370 bázispontos kamatfelárral nyújtották a kölcsönöket a bankok, ami az adatok 2005 óta történő gyűjtése óta új maximumot jelent. A lakossági lakáscélú hiteleknél még magasabb, átlagosan 596 bázispontos felárral kínáltak kölcsönöket a pénzintézetek.

Miközben Magyarországon a lakossági és vállalati euróhitelpiac szűkülést mutat, a vállalati eurókölcsönök árazásában egyre jobban éreztette hatását az ECB kamatpolitikája: márciusban új minimumot elérve, 2,88 százalékra mérséklődött a legalább 5 éves hitelek átlagos kamatszintje, azonban a lakáscélú eurókölcsönöknél 2009. március óta 7 százalék feletti az átlagos kamatszint.

A magyarországi vállalatok számára a legjelentősebb – ám 2012. tavasz óta enyhülő mértékű akadályt – a kamatok csökkenése miatt nem a kamatszint, hanem a szűkös hitelkínálat jelenti. Ennek ellenére a magyar cégek továbbra is jelentős versenyhátrányban vannak visegrádi versenytársaikkal szemben az elérhető finanszírozási források ára alapján – hívja fel a figyelmet az elemzés.

Tavaszra viszont a nagyvállalatok kivételével valamennyi vállalati szegmensben tovább élénkültek a hitelezés bővülésével kapcsolatos várakozások. A bővülő hitelkínálattal kapcsolatos vállalati optimizmus erősödéséhez, s a fokozatosan csökkenő hitelkamatokhoz illeszkedően a vállalati hitelkereslet is növekedést mutat az elmúlt másfél évben, a vállalati forráskereslet azonban egyelőre elmarad a 2011. tavaszi mértéktől az MFB vállalati felmérése alapján.

Folytatódó forráskivonás
A közép-kelet-európai kitettséggel rendelkező amerikai és nyugat-európai pénzintézetek 2012-ben nem változatták jelentős mértékben a térséggel szembeni követelésállományukat, az aggregált adatok mutatta változatlan kép mögött azonban országonként igen eltérő tendenciák húzódnak meg – állapítja meg az elemzés. Magyarországon volt a legmagasabb a tőkekivonás aránya (-12,8 százalék) 2011 és 2012 negyedik negyedéve között. A magyarországi trend leginkább a lakossági devizahitelezés leállásának, a vállalati hitelezés visszaesésének, a kiszámíthatatlan szabályozói környezetnek és a bankszektort sújtó terheknek tulajdonítható.