Egyenlőtlenségek az egészségi állapotban is

„Az egészség-egyenlőtlenségek és az egészség társadalmi meghatározói Magyarországon” című, egyelőre még nem véglegesített jelentésből annak egyik szerkesztője, Orosz Éva, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont vezetője idézett egy közelmúltbeli konferencián. A kutató hangsúlyozta: a közpolitika nem vesz tudomást a társadalmi egyenlőtlenségek és a mélyszegénység növekedésének a problémájáról. Ez különösen aggasztó akkor, amikor ezek a társadalmi különbségek az emberek egészségi állapotában is leképeződnek. Az iskolázottság alapvetően meghatározza az életesélyeket: az alapfokú végzettségű középkorú férfiak kezelhető betegségekből eredő halálozása a 2000-es évek elején 2,3-szerese volt a felsőfokú végzettségűekének (a 80-as évek végén még „csak” 67 százalékkal volt magasabb). Az érettségivel nem rendelkező és az érettségizett, 30 évnél idősebb férfiak standardizált halálozási rátája között 2008-ban 94 százalék volt a különbség (1971-ben még csak 16 százalék). 2009-ben a legfeljebb 8 általánost végzett, 25-74 évesek közel 64 százalékának nem volt kielégítő az egészségi állapota . 2001 és 2009 között Magyarországon egyedül a középkorú, felsőfokú végzettségűek egészségi állapota nem romlott.

A kutatók megállapították, hogy a társadalom polarizációja, a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése, a társadalmi hátrányok koncentrálódása nyomán felerősödött a depriváció generációk közötti átörökítésének folyamata. 2012-ben a lakosság 56 százaléka élt hátrányos anyagi helyzetben, 37 százaléka súlyos anyagi kirekesztettségben. Az érintett gyermekek egész életpályáját befolyásolja az ország bizonyos térségeiben az inaktivitás „szubkultúrája”, valamint a szegénység. 2012-ben 17 évnél fiatalabb gyerekek 26 százaléka élt jövedelmi szegénységben.

Márpedig a jövedelmi szegénység, az anyagi kirekesztettség, valamint az ezekkel összefüggő rossz lakáskörülmények, táplálkozási és egészségkárosító szokások mind az egészséget közvetlenül veszélyeztető tényezők.