Terjedőben az előre fizetős árammérő

Látványosan nő a hazai háztartásokban telepített, előre fizetős áram- és gázórák száma, de a berendezések nem hozzák teljes egészében a várt eredményt. Ezeket az eszközöket a védendő fogyasztóknak az egyetemes szolgáltatóik kötelesek ingyen felszerelni, a többiek viszont fizetnek érte.

Az ilyen órát használó fogyasztó csak annyi áramot vagy gázt használ el, amennyinek az árát már rendezte, így nem nőnek a szolgáltatóval szemben fennálló tartozásai. Igaz, az ilyen ügyfél hátránynak élheti meg, hogy megszűnik az „előlegbe” történő vételezés lehetősége. Ráadásul a védendő fogyasztó túl sokat már nem is spórolhat, hiszen amúgy is szűkös, takarékos a költségvetése. Boross Norbert, az Elmű-Émász csoport kommunikációs igazgatója szerint a fő gond az, hogy még nem épült ki az a rendszer, amelyben az áramszámla kifizetése a szociális segély eszköze lenne. Az E.Onnál viszont már oldódik a védendő ügyfelek kezdeti idegenkedése ezektől az óráktól, a cég területén inkább már az előre fizetés előnyeit tartják szem előtt.

Piaci alapon főleg kkv-k, ipari felhasználók, újabban pedig ingatlant bérbe adók vállalják a mérő megvásárlásának és felszerelésének költségét, hogy megszabaduljanak a bérlővel való számlavitáktól vagy a hátrahagyott, rendezetlen számláktól. Sokan a nyaralójukba is szívesen szereltetnek ilyen eszközt. A piacon kapható, 4–5-féle előre fizetős árammérő 10–25 ezer forintba kerül (a háromfázisú 35 ezerbe), vagyis kétszer-háromszor drágábbak a hagyományosnál. A telepítésük típustól függően további 6–10 ezer forint, és az üzemeltetésük is többe kerül. Jelenleg közel 50 ezer ilyen villanyórát használnak az országban. Az Elmű-Émász csoport ellátási területén mintegy 12 ezer ilyen eszköz működik, e szám az év végére 18–20 ezerre nő, és élénk az érdeklődés a piaci alapon történő felszerelés iránt is. Az E.Onnál 33,4 ezer ilyen óra van, ebből csak 60-at használnak nem védett fogyasztók, akiket a májusban indult akciójával nyert meg a társaság. Az EDF Démásznál 5,7 ezer előre fizetős árammérő van üzemben, e cég területén nem jellemző, hogy valaki pénzért igényelne ilyet.

A gázmérők még többe, 40–50 ezer forintba kerülnek, a hagyományos mérők legalább háromszorosába, ezért ez a piacuk is lassabban bővül. A Főgáznál július 31-ig közel 1,4 ezret szereltek fel, a GDF Sueznél 2,8 ezret, de piaci alapon egyik cég sem kínálja a magas ára és a költséges üzemeltetés miatt. Az E.On csak a nyár végétől indítja a 4 ezer óra telepítését. A Tigázt egyelőre nem értük el, de úgy tudjuk, ez a társaság is az előkészületeknél tart.

Az előre fizetős mérőknek köszönhetően csökkenhetnek, de nem feltétlenül csökkennek a szolgáltatók hálózati veszteségei. Bár az Elmű-Émász hálózati vesztesége a 2010-es 16 százalékról tavaly 9 százalékra esett a műszaki intézkedéseknek köszönhetően, de ezen belül még mindig milliárdos tétel vezethető vissza az áramlopásra.

Tízmilliárdos az E.Onnak az áram- és a gázlopásból származó vesztesége is, nagyjából ugyanannyi, mint az előző években. A veszteségnek körülbelül a tizedét teszi ki a gáz szabálytalan vételezése. Úgy tűnik, a gázos berendezésekkel óvatosabbak az illegális vételezők. Az EDF Démásznál 2007 óta még nő is a szabálytalan vételezések száma, tavaly kétezer esetről készült jegyzőkönyv. A társaság 2010 óta szerel fel előre fizetős mérőt, újabban ebben az ügyfélkörben is megjelent a szabálytalan vételezés. Évente annyi áramot lopnak el tőle, amennyiből egy átlagos magyar település egész éves áramigényét fedezni lehetne. A Főgáz éves hálózati veszteségének a felét teszi ki a gázlopás, évi 1,5–1,8 milliárd forint értékben. A GDF Sueznél viszont az elmúlt években csökkent a mérési veszteség.