Újabb gázpiaci lépések jöhetnek

Egyes várakozások szerint a gázárak esése igazolhatná, hogy az ország szempontjából ésszerű lépés lesz, ha a minapi szándéknyilatkozat alapján az MVM-hez kerül a német E.On magyarországi gáztároló és gáznagykereskedő leányvállalata. Mások szerint az ügylet nem elsősorban az árakról szól.

Az MVM-nek persze valóban lesznek bizonyos eszközei a gázszámlák csökkentésére, ha csak a puszta számokat nézzük. Egyrészt csökkenthetné az első cégen keresztül a tárolásért beszedett tarifákat. Van miből engednie: a tevékenységből az elmúlt három évben 34 milliárd forint adózott eredménye keletkezett az E.Onnak, amit a tulajdonosa teljes egészében kivett osztalékként. Mégis minimális a tarifacsökkentés esélye. Egyrészt, mert a másik átveendő E.On érdekeltség, a nagykereskedő társaság az elmúlt három évben több mint 23 milliárdos mérleg szerinti mínuszt halmozott fel az árszabályozás miatt, márpedig az MVM aligha mond majd le az egyik oldalon egy olyan nyereségről, amelyhez a másik oldalon biztos veszteség társul. Még akkor sem, ha a hozzá kerülő gáz-nagykereskedelem vesztesége zsugorodhat annak köszönhetően, hogy szűkülni fog az egyetemes szolgáltatásra, tehát a hatóságilag megszabott, alacsonyabb tarifájú gázra jogosuló lakossági felhasználók köre.

A másik ok, ami miatt az MVM aligha fog tárolási díjat csökkenteni, az eddigi, saját gyakorlatából adódik. A társaság a közüzemben eddig sem ment a hatósági tarifák alá: egyetemes piaci áram-nagykereskedőjénél, az MVM Trade-nél – amely a nyáron egyesült a versenypiaci MVM Partnerrel – az elmúlt három évben közel 50 milliárd forint adózott eredmény keletkezett, amiből 42 milliárd került osztalékként az MVM-hez.
Az MVM gáztárolási mozgástere egyébként sem teljes: az érdekeltségi körén kívülre esik a biztonsági gáztároló, amelyről már kimondatott, hogy állami kézben kell lennie, s amelyhez mellesleg tartozik egy kereskedelmi kapacitás is.

Rövid távon a gázszámla másik fő összetevője, a gáz ára sem fog esni önmagában csak azért, mert új tulajdonoshoz kerül a nagykereskedelme. Az egyetemes szolgáltatásra jogosultak ugyanis már most is csak a szabályozásnak köszönhetően jutnak hozzá az energiahordozóhoz olcsóbban, mint amennyiért azt a nagykereskedő beszerzi. Ehhez a tulajdonoscsere kevés, szükség van alacsonyabb importárra is, amit viszont az MVM csak a hosszú távú gázimportszerződés 2015 végi lejárta után alkudhat ki. Igaz, azt megteheti előbb is – ahogyan most az E.On is megteszi –, hogy kevesebbet vesz át a drágább, orosz gázból, és többet a piacon hozzáférhető, olcsóbból. Csakhogy a hosszú távú szerződésben foglalt take or pay (vidd vagy fizess) kitétel miatt ennek is megvan a maga ára.

Ám az importár befolyásolása kapcsán is híján van még az MVM egy szükséges eszköznek, ez az eszköz pedig az orosz gázimportszerződések tényleges tulajdonosa, a Panrusgáz. A Gazprom és a német E.On Ruhrgas vegyes vállalatánál lévő szerződésekben nem szimpla áralkuk eredménye testesül meg, hanem az, ami Magyarországra vonatkozik az orosz-német energiaipari együttműködésekből.

Alacsonyabb lehetne a gázszámla akkor is, ha kevesebbet kellene fizetni a nagynyomású hálózat használatáért, ez azonban végképp nem az MVM hatásköre. A rendszer nem az övé, hanem az FGSZ Földgázszállítón keresztül a Molé. Bár az utóbbiban az állam is résztulajdonos, e csatornán keresztül annak sincs ráhatása a gázszállítás tarifáira. Egyébként már az FGSZ hálózatáról is elhangzott, hogy állami ellenőrzés alá kell kerülnie, de az átvételéről még nincs hír. Talán nem véletlenül. Az idő előrehaladtával – vagyis az MVM-részvételű Déli Áramlat hazai szakaszának átadásával, ennek kapcsán az orosz gáztranzit MVM-re való átszállásával, és az energiacégeket sújtó adók emelésével – csökken az FGSZ értéke, így az ára is.

Végül el kell dönteni, milyen legyen a hosszú távú szerződés megújítása, azaz a 2015 utáni hazai gázkereskedelem, gázellátás szabályozása. A lehetséges megoldások vizsgálata már tart, három fő modell van terítéken. Szó van például a nagykereskedelmi verseny esetleges megteremtéséről, az egyetemes szolgáltatás fenntarthatóságának vizsgálatáról, a szállítói és a tárolói kapacitásokhoz való hozzáférés újraértelmezéséről is.

A jó gázüzlet nem mindig az árban jelentkezik

„A szénhidrogéniparban az olaj hozza a pénzt, a gáz értékesítése pedig elsősorban a politikai befolyásolás eszköze” – hívta fel lapunk figyelmét egy szénhidrogén-ipari szakértő, aki annak idején nagyon ellenezte, hogy eladják a Mol gázüzletágát az E.Onnak. Szerinte az MVM–E.On páros körüli, mostani eseményeket, illetve a gázárakkal kapcsolatos várakozásokat is az olaj és a gáz szerepe közötti különbség figyelembevételével kellene értékelni. Mint mondta, egy gázüzlet előnye nem feltétlenül az árban mutatkozik meg. Annál fontosabb, hogy 3 millió háztartásról, kórházak és iskolák fűtéséről, vállalataink versenyképességéről, a várható tranzitbevételről van szó. Emlékeztetett, hogy nem véletlenül maradt meg a Molnál – azaz magyarországi cégnél – legalább a gázszállítás, amikor a nagykereskedelmet és a tárolást eladták a német vevőnek. Az sem volt véletlen, hogy amikor még a Mol felelt a teljes gázellátásért, s rendelkezett a gázüzlethez tartozó politikai, kapcsolati tőkével, évekig társaságiadó- és vidékfejlesztési kedvezményeket kapott.