Ideje leszámolni a gyógyszeriparral szembeni előítéletekkel

– Az Európai Bizottság és az Európai Gyógyszeripari Szövetségek Föderációja egy közös program keretében euró milliárdokat fordít a gyógyszerfejlesztések felgyorsítására. Ennyire szorongatott helyzetben lennének?
– A sokak által aranykornak tartott időszak véget ért a gyógyszeriparban. A gyógyszerkutatási költségek, különösen az egyre szigorodó gyógyszerbiztonsági előírások miatt, az elmúlt néhány évtizedben óriásira nőttek, az információtechnológia fejlődése is begyűrűzött az iparágba, ami még inkább megnövelte a ráfordításokat. A másik oldalon az elöregedés, valamint az egészség megőrzésének fontossága ugyanakkor minden eddiginél gyorsabb reagálást követel meg tőlünk. A hagyományos gyógyszeripari modell fenntarthatatlanná vált, nem csupán a gyógyszerfejlesztésben. Egyfajta attitűdváltásra van szükség, ami egyben üzletimodell-fejlesztést is jelent, amelynek a végcélja egy hatékonyabb egészségügyi ellátás és egy prosperáló ágazat kialakítása egyszerre.

– Az attitűdváltásnak az az ágazati kódex is része, amely egyre inkább átlátható működés irányába mutat? Mintha egyfajta trendfordulóhoz érkezett volna az iparág.
– Nevezhetjük ezt akár trendfordulónak is, a lényeg az, hogy mindaz az átalakulás, amelynek a szükségességét a gyógyszeriparban dolgozók már évekkel ezelőtt megérezték, és most a széles közvélemény számára is láthatóvá vált és válik, kézzelfogható bizonyíték az iparág átalakulására. Azt üzenik, hogy ideje leszámolni a gyógyszeriparral szembeni előítéletekkel.

– Számomra újdonságot jelent az is, hogy ma már mintha nem csak az lenne hangsúlyos, hogy megtalálják az eddig leküzdhetetlen betegségek ellenszerét, hanem az is, hogy minél hatékonyabban használják fel a meglévő terápiás lehetőségeket.
– Az elsődleges cél továbbra is új molekulák kifejlesztése, erre óriási energiákat fordítunk. De valóban, van számos hatóanyag, amelyek csak a betegek egy részénél működnek, ám ez eddig csak tapasztalati úton derült ki. Most viszont azáltal, hogy például az új információtechnológiai és génvizsgálati módszereknek köszönhetően sokkal mélyebb tudással rendelkezünk egy-egy betegségről, előre meg lehet határozni, mely betegek reagálnak majd a legjobban, a legkevesebb mellékhatással egy adott készítményre. Így a meglévő gyógyszerek hatékonyságát a jelenlegi átlagosan 60-70 százalékról akár 90 százalék fölé is fel lehet vinni. Ez arra is megoldást jelent például, hogy Magyarországon az egészségbiztosító egyre inkább csak valóban hatékony terápiákat és egyre kevésbé ígéreteket finanszírozzon.

– A terápiák azonban, akár régebbiek, akár a legújabbak, Magyarországon csak akkor tudnak nagy tömegben eljutni a betegekhez, ha tb-támogatottak.
– Ezért nagy baj, hogy még mindig nagyon hosszú időbe, átlagosan két évbe telik, mire nálunk egy új gyógyszer a terápia részévé válik. Amíg a fiskális szemlélet határozza meg a gyógyszertámogatást, addig a befogadásoknál mindig a maradékelv fog érvényesülni, és nem is érdemes elvégezni azokat a számításokat, elemzéseket, amelyek arról szólnak, hogy egy modern terápia milyen hatással van, mondjuk a beteg munkaképességére, az ellátórendszer egyéb pontjainak költségeire, a táppénzre, a szociális kiadásokra, mert nem értelmezhetőek az ottani előnyök. De nem csak az a gond, hogy a befogadás lassú, hanem az is, hogy ha például egy gyógyszert egy betegség középsúlyos és súlyos stádiumában törzskönyveztek, nálunk – anyagi okok miatt - csak a súlyos stádiumú betegeknél engedik használni. Holott akkor már sokkal kisebb hatást lehet vele elérni.

– Ebben a helyzetben igazán felértékelődik a jelentősége az új gyógyszerjelöltekkel folytatott klinikai vizsgálatoknak, amelyek segítségével a betegek a legmodernebb terápiákhoz juthatnak hozzá. Magyarország ma még vonzó célpontja ezeknek a vizsgálatoknak, de mi kell ahhoz, hogy a jövőben is az legyen?
– A legújabb kalkulációk szerint Magyarországra a korábban becsült 50-60 milliárd forintnál is jelentősebb összeg, 86-95 milliárd forint érkezhet a gyógyszervizsgálatokon keresztül évente. Ebből mintegy 30 milliárd forint az intézetek és vizsgálati helyek díja, amit eddig csupán a felére becsültünk. Ez az összeg pedig még magasabb lehet, mert bár a száma globálisan nem nő, a klinikai gyógyszervizsgálatok egyre inkább keletre tolódnak. A vizsgálók és a betegek is motiváltabbak, a költségek pedig hasonlóak vagy kedvezőbbek, mint Nyugat-Európában, így ez a tevékenység egy olyan ökoszisztémának a része, amely nemcsak az egészségügy, de az egész gazdaság egyik fő hajtóereje is lehet.