A befektetői és az elemzői várakozásokat, illetve az amerikai makroadatokat látva teljesen biztosak lehetünk benne, hogy az amerikai jegybank szerdán megkezdi régóta várt kamatcsökkentési dömpingjét, levegőhöz engedve ezzel a világ legnagyobb gazdaságát, mely elmúlt időszakban már nem robusztus lendületéről volt ismert a befektetők körében. A kérdés csak az, 25 vagy 50 bázispontos enyhítés mellett dönt a Jerome Powell vezette monetáris tanács – a vágás mértékének üzenete, és jó eséllyel piacokra kifejtett hatása is más lenne, ugyanakkor persze az is fontos, milyen szavakkal kíséri majd a Fed elnöke a kamatcsökkentésről szóló bejelentést.
Az amerikai jegybank által követett gazdasági mutatók már meggyőzően abba az irányba mutatnak, hogy nyitottá vált az út a hitelfelvétel költségeinek csökkentése előtt, a pesszimisták viszont akár azt is mondhatnák, hogy a túlzott szigor most már kényszerhelyzetbe hozta Powelléket – ez utóbbi álláspontot a nem mezőgazdasági foglalkoztatottságának számának alakulását látva lehet védeni, itt ugyanis hatalmas növekedés-visszaesésről szólnak a számok, amik egy, a vártnál lényegesen gyengébb munkaerőpiacot sejtetnek a világ legnagyobb gazdasága mögött.
Az érem másik oldala az inflációs pálya háza táján keresendő:
azt mutatják, a pénzromlás mértéke most már valóban a 2 százalékos jegybanki célsáv környékére süllyedt, ami szintén azt jelzi a döntéshozók számára, hogy az elmúlt másfél év példátlan monetáris szigora elérte célját – igaz, teljes győzelmet, legalábbis szavakban, még egy jó ideig biztos nem hirdetnek majd Powellék az áremelkedés felett.
A kérdés így már csak az, mekkora enyhítésre adják a fejüket a Fed vezetői.
A piaci tétek alakulása azt mutatja, ebben a kérdésben teljes a bizonytalanság a befektetők körében: a CME adatai szerint jelenleg 59 százalék az 50 pontos vágás valószínűsége, míg a korábban egyértelműen elképzelhetőbbnek vélt 25 bázispontos nyesés mellett most csak 41 százaléknyi tét foglal állást. De hasonlóan felemás a profik véleménye is: a JPMorgan egyértelműen 50 pontos vágást vár továbbra is, de a befektetési bankok többsége a 25 bázispontos csökkentés mellett teszi le voksát.
Azt persze nehéz előre megtippelni, hogy a piacok melyik forgatókönyvre pontosan hogyan reagálnának, éppen ezért lesz most kiemelten fontos, hogy Powell döntést követő beszédében mivel indokolja a döntést – főleg, ha az végül fél százalékról szól majd. A nagyobb vágás ugyanis megrémítheti a befektetőket, előtérbe hozva ezzel az esetleges recessziós félelmeket, ez pedig nemcsak a tengerentúli tőzsdék számára lenne kellemetlen fejlemény, de jó eséllyel a világ többi részvénypiacára is, a dollárról nem is beszélve.
Ha most a vágás mértéke körüli bizonytalanságtól eltekintünk, azt mondhatjuk, az a tény, hogy a Fed elkezdi enyhíteni saját kamatkörnyezetét, mindenféleképpen jó hírt jelent a feltörekvő piacoknak, így hazánknak is. Az amerikai monetáris szigor csökkenése ugyanis azt jelenti, a kisebb jegybankok a saját devizáik túlzott dollárral szembeni elértéktelenedésének veszélye nélkül tehetik könnyebbé saját gazdaságuk számára a kölcsönfelvételt, ami egyértelműen jó hír,
mivel a vállalati hitelezés felpörgése előbb-utóbb jó eséllyel a GDP növekedésében is pozitív nyomot hagy.
Az viszont mindenképpen nehezíti majd a befektetők kamatpálya-várakozásának hosszabb távú kialakítását, hogy az amerikaiak novemberben elnököt választanak, a két jelölt várható fiskális politikája pedig lényegi eltérést mutat – ezekre pedig egyértelműen eltérő monetáris politikai reakciókra lesz majd szükség, a kellő utat pedig egészen az új elnök személyének eldőléséig nem tudják kialakítani a Fed jegybankárai.
Az enyhülő amerikai alapkamat tendenciózusan a forint számára viszont mindenképpen jó hír, mivel a dollár kamattámaszának csökkenésével enyhül a zöldhasú vonzereje is, ami teret enged a feltörekvő devizák számára a felülteljesítésre. Feltéve persze hogy az adott regionális jegybank nem nyitja túl nagyra a kamatkülönbözetet saját szigorának túlzott enyhítésével: könnyű dolga tehát továbbra sem lesz sem az MNB-nek, sem a kisebb jegybankoknak.
Abban, hogy a Fed vágási csörtéje újabb magasságokba segítheti-e az idén már egyébként is nagy futamot lebonyolító amerikai piacokat, megoszlik az elemzők véleménye: sokan pozitív fejleményként tekintenek rá, Buró Szilárd, az Equilor Befektetési Zrt. pénzügyi innovációs vezetője viszont például nemrég a VG Arbitrázs című podcastjében
a gyenge negyedik negyedéves tőkepiaci teljesítmény mellett foglalt állást,
mivel szerinte az idei csúcsok mögött már a kamatvágási várakozások által megelőlegezett piaci optimizmus állt, így a kamatcsökkentés ténye már a profitrealizálás időszakát hozhatja el, nem pedig a további menetelését.
Amiben viszont viszonylagos egyetértés van az elemzők között, az az, hogy az árupiacok minden bizonnyal haszonélvezői lesznek majd az enyhítési dömpingnek. A Reutersnek nyilatkozó szakértők kiemelték: a nemesfémek és a fontosabb ipari alapanyagokként felhasznált fémek más és más okból ugyan, de rendre felfutnak a kamatvágási időszakok beköszöntével.
Az arany azért, mert csökken a közvetlen riválisaként számon tartott biztos befektetések, az államkötvények hozama,
a ipari fémek pedig azért, mert a csökkenő hitelfelvételi költségek felpörgetik a gazdaságot, ami az iparfémek iránti kereslet növekedésben csúcsosodik ki. Az elemezők ugyanakkor figyelmeztetnek: az arany egy ideje már történelmi árfolyamcsúcsa környékén stagnál, így a további felfutás ténye bizonytalanabbnak tekinthető, mint általában.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.