Pénzforgalmi szabályozás: a minőség ellenforradalma

Az Európai Unió joganyagának átvétele lényeges változásokat hozott hazai jogrendszerünkben, és az akadozó, bizonytalan magyar jogalkotásnak igazodási pontokat jelölt ki. Ez azonban még mindig kevésnek tűnik. Ez év őszén a pénzforgalmi rendszerről szóló, két évvel ezelőtt megjelent európai uniós irányelvet sikerült a Pénzügyminisztériumnak olyan módon átültetni a magyar jogrendszerbe, hogy jogász legyen a talpán, aki most kiismeri magát a szabályok között. Nem sok embert és vállalkozást érint a kérdés, csak azokat, akiknek bankszámlája, pénzforgalmi számlája, bankkártyája van, illetve, aki a postán egyenlíti ki számláit (sárga) készpénzfeladási bizonylattal, stb. Nem folytatom, gondolom, látszik, hogy gyakorlatilag a 15 év feletti teljes lakosságot felöleli a felsorolás.

Mi is történt ősszel? Az új szabályozás az irányelv által engedett utolsó napon, 2009. november 1-jén lépett hatályba. Mintegy két éve volt a Pénzügyminisztérium jogalkotással foglalkozó szakembereinek arra, hogy az irányelv szigorúan követendő rendelkezéseit átültessék a magyar jogba. Sokat nem kellett gondolkozni a szabályokon, mivel az irányelvben lefektetett rendelkezésektől csak minimális mértékben lehetett eltérni. A korábbi szabályokat a Ptk.-n kívül két jogi instrumentum tartalmazta (vagy tartalmazza, itt bizonytalan vagyok az igeidőben), a 227/2006. (XI. 20.) kormányrendelet és a 21/2006. (XI. 24.) MNB-rendelet. A kormányrendelet meghatározta az alapvető szabályokat, míg a Magyar Nemzeti Bank rendelete részleteiben rendezte az egyes fizetési módokat (például átutalás, azonnali beszedés stb.). A rendelet szerint tudott a pénzforgalmi számla tulajdonosa rendelkezni a számla felett, ez írta le, hogy a számlatulajdonos beleegyezése nélkül vagy kifejezett tiltása ellenére mikor lehetett a számlát megterhelni, mikor javíthatja a számlavezető téves átvezetését, hogyan kell eljárni felszámolási eljárás alatt a pénzforgalmi számlák tekintetében, stb. Az új rendszer szerint november 1. napjától már törvény rendezi a pénzforgalom alapvető szabályait (a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. tv. Pft.), míg a részleteket megint az MNB-rendeletben – 18/2009. (VIII. 6.) MNB-rendelet – szabályozta.

A törvény alapvetően átalakítja a korábban működő pénzforgalmi rendszert. Csak pár változást említek. A bankok mellett lehetőséget kíván teremteni újabb vállalkozásoknak a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtására. Megszünteti az azonnali beszedési megbízás jogszabályon alapuló változatát. Ezután nincs lehetőség (de kötelezettség sem) arra, hogy jogerős bírósági határozat vagy közjegyzői okirat alapján a kötelezett pénzforgalmi számlája ellen inkasszót nyújtsunk be. A jogszabály már nem teszi lehetővé, hogy a pénzforgalmi szolgáltató téves bejegyzését az ügyfele beleegyezése nélkül javítsa a számlán. Igen szigorú teljesítési határidőket állít fel. Messzemenően védi a természetes személy fogyasztók érdekeit. Mivel a Pft. a korábbi szabályozástól teljesen eltérő rendszert alkotott, ezért a törvény végére átmeneti szabályok, illetve több mint 80 jogszabály módosítása került. A törvény szövegének a felét az átmeneti rendelkezések és a módosító szabályok teszik ki.
Szép ez az alaposság. Egyetlen apró hiba csúszott a munkába. A Pénzügyminisztérium elfelejtette a korábbi kormányrendeletet hatályon kívül helyezni. Őszintén szólva sokáig ezt nem akartam elhinni. Hogyan történhet az meg, hogy sok energiát és munkát fektetnek minden érintett jogszabály módosításába, de elfelejtik azt hatályon kívül helyezni, amiről az egész szól? Ez a kis figyelmetlenség nem kevés fejtörésre ad okot most a banki jogászoknak. Egy pénzforgalmi szabályozásról szóló oktatáson azt hallottam a Magyar Nemzeti Bank egyik munkatársától, hogy ez nem jelenthet gondot, hiszen a Pft. későbbi szabály és törvényi szintű, tehát minden rendben van.
Való igaz, hogy a jogtudomány a jogszabályi hierarchia meghatározásához általános elveket is kidolgozott. A későbbi jogszabály felülírja a korábbit, és a magasabb szintű jogszabállyal az alacsonyabb szintű nem lehet ellentétes. Rendben, de mit kezdjünk azokkal a szabályokkal, amelyeket a kormányrendelet tartalmaz és amelyekről a Pft. hallgat. Jogosult-e a számlavezető hibás bejegyzését módosítani? A kormányrendelet ilyen felhatalmazást ad, míg a Pft. erről nem szól. Mi a helyzet azokkal a fizetési módokkal, amelyeket csak a kormányrendelet tartalmaz, de a Pft. nem? Ki kell-e terjeszteni az átmeneti szabályok alapján benyújtott beszedési megbízást (korábbi inkasszó helyett van erre bizonyos esetekben most lehetőség) a kötelezett egyéb számláira? Felszámolási eljárás alatt továbbra is egyetlen számlán köteles a felszámoló a felszámolás alatt álló társaság pénzforgalmát bonyolítani? A kormányrendeletben volt ilyen (megjegyzem, jó) szabály, a Pft. erről hallgat. És még számos kérdés merül fel a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium illetékeseinek „figyelmetlensége” miatt.
Én rendíthetetlen optimista vagyok. Hiszek abban, hogy mindenki az erejéhez mérten törekszik a legmagasabb minőségű munkát végezni. De ha valaki hibázik, azért a hibához mért felelősségre vonás jár(na). Nincs tudomásom arról, hogy a Pénzügyminisztériumban ilyen történt. Ha valakinek van erről híre, jelezze.

A szerző ügyvéd

A cikk eredetileg a Világgazdaság Online üzleti fórumán, a Glosszátor blogban jelent meg.