Ha sorra vesszük a világ arculatát az elmúlt évtizedben átrajzoló újdonságokat, akkor az elektromos gépjárművek elterjedését az elsők között kell említenünk. Az elektromos személyautók már a mindennapok megszokott „tartozékai”, és zajlik a következő nagy átállás is: az áruszállítás, a logisztikai szektor elektrifikációja. Ezt a váltást nem csupán a klímavédelem szempontjai, illetve az ügyfélelvárások által is hajtott ambiciózus célkitűzések teszik elkerülhetetlenné, de erős gazdasági érvek is alátámasztják: az ipari parkok napelemes rendszereiben termelt hatalmas energiamennyiség optimális felhasználására a kamionok és kisteherautók töltése az egyik kézenfekvő lehetőség. A két kategória közül az ebben a pillanatban az utóbbi nagyobb jelentőségű, hiszen a „last mile delivery” – a házhozszállítás és az üzletek kiszolgálása – sokkal több járművet igényel, és itt a furgonoké a munka oroszlánrésze. Ennek a szegmensnek az elektrifikációjában rejlik jelenleg a legtöbb lehetőség, a tisztább és csöndesebb városi közlekedést, valamint a gazdasági megtérülést tekintve is.
A globális trend ráadásul ezen a területen meglehetősen egyértelmű: a Nemzetközi Energiaügynökség jelentése szerint 2023-ban minden huszonötödik eladott könnyű haszongépjármű (light commercial vehicle, LCV) elektromos meghajtású volt; Európában pedig 150 ezer ilyen járművet adtak el, 60 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Miközben a piac nagyokat lépdel – átvitt értelemben, előre – a járművek is egyre nagyobb „lépésekre” képesek: 2015 óta az új e-furgonok hatótávolsága jelentősen nőtt. Míg akkor a legnépszerűbb modellek körülbelül 170 kilométert tudtak megtenni egy töltéssel, 2023-ban már ezek 210–250 kilométerre is képesek voltak, a mai modellek pedig már 300-400 kilométernél járnak. Ha pedig esetleg még ezután is kételkedne valaki, hogy merre halad a világ, a szeptemberben Hannoverben megrendezett IAA Transportation kiállítás tanulságait érdemes felidézni: itt tíz kiállított járműből – személyes benyomásaim alapján – nyolc elektromos meghajtású, egy hagyományos és egy hidrogénüzemű volt.
Mindemellett a puszta számok is magukért beszélnek: az egyik nemzetközi piacelemző vállalat prognózisa szerint az elektromos haszongépjárművek globális piaca a 2024-es 70,9 milliárd dollárról 2030-ra 255,6 milliárd dollárra növekszik, ami közel 24 százalékos átlagos éves növekedési ütem.
Ezek után mi a helyzet Magyarországon? Erre voltunk mi is kíváncsiak a Siemens Zrt.-nél, ezért az elmúlt hónapokban, egy felmérés keretében, 150 hazai logisztikai céget kérdeztünk meg arról, hogy állnak, és mit terveznek az elektrifikáció terén. A válaszadók szinte egyhangúlag azon a véleményen voltak, hogy az áruszállítás zöldítése elkerülhetetlen, 20 százalékuk már a következő öt évre vonatkozó terveket is kidolgozta. Elektromos flottával azonban a megkérdezettek alig 10 százaléka rendelkezik, és az is nagyrészt személyautókból áll. A jövőkép és a jelen állapot között tehát elég nagy a távolság, aminek áthidalásához a résztvevők többsége támogatásokra támaszkodna.
A kezdeti beruházás költségeiben látja ugyanis az elektrifikáció legnagyobb gátját több megkérdezett cég is, és az átállás elindításához az infrastruktúra-költségek akár kétharmadának átvállalására is szükségük lenne. De nem csak ez jelenthet kihívást: egy elektromos flotta zavartalan működéséhez a villamos hálózatot is fel kell készíteni, a töltőállomásokat pedig üzemeltetni kell, ami a logisztikai cégeknek teljesen új terület.
Az eredmények tehát arra mutattak rá, hogy az átállást sokak számára az gyorsíthatná meg, ha ezeket a tervezési, üzemeltetési és karbantartási feladatokat ki tudnák szervezni egy ezen a területen jártas vállalatnak. A megtérülési időt pedig úgy rövidíthetik le a logisztikai vállalatok, ha a korábban már említett megoldással, a telephelyen termelt és a közcélú áramhálózatba vissza nem táplálható napenergiát hasznosítják a töltéshez.
Nincs egyedül tehát az, aki úgy látja, az e-logisztika térnyerése Magyarországon is elkerülhetetlen. Követendő példákban, kezdeményezésekben nincs hiány. Világszerte számos városban, például Londonban, Los Angelesben vagy Madridban vannak már zéró kibocsátású, zöld szállítási zónák, amelyek több tízmillió lakos egészségét védik. De nem is kell ilyen messzire menni: Bécsben egy kísérleti projekt keretében a részt vevő cégek önként vállalták, hogy a belváros adott kerületeibe csak zéró emissziós haszonjárművekkel hajtanak be. Ráadásul a több mint 500 globális nagyvállalatot tömörítő Climate Group EV100, illetve EV100+ kezdeményezései keretében a tagok vállalása, hogy 2030-tól kizárólag nulla kibocsátású közepes haszongépjárműveket szereznek be, 2040-ig pedig a teljes flottájukat lecserélik. Így a következő évtizedtől már az elektromos szállítás válhat alapértelmezetté.
Összességében elmondható, hogy a következő néhány évben nagy változásokat láthatunk majd, egyre több e-furgon fog megjelenni a városi áruszállítás terén a hazai nagyvárosokban. Ehhez a töltő-infrastruktúra fejlesztésére, annak hatékony üzemeltetésére, valamint további kiszolgáló megoldásokra lesz nagyon hamar szüksége a vállalatoknak. Azaz érdemes elkezdeniük ezekre változásokra már most felkészülniük.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.