A világ népesedési trendjei, mint a jövőt meghatározó globális folyamatok

1950-től napjainkig 2,5 milliárdról 8,2 milliárdra gyarapodott bolygónk lakossága, a demográfiai robbanást főként Afrika és Ázsia népességszámának ugrásszerű növekedése okozta. Az ENSZ 2024-es előrejelzése szerint a globális népesség a 2080-as évek közepén fog tetőzni (10,3 milliárd fővel), és a század végére ennél már mintegy 100 millió fővel kevesebben fognak élni a Földön. Amíg Európa lélekszáma 1950-ben még a világ népességének 22 százalékát tette ki, addig napjainkra csupán a 9 százalékát, és 2100-ra aránya valamivel 6 százalék alá apad.

Egy ország népességszámát közvetlenül a termékenység, a halálozás és a nemzetközi migráció, valamint közvetetten az ezekből eredő korstruktúra befolyásolja. Ezek időbeli és térbeli differenciálódása révén az egyes országok a demográfiai átmenet különféle szakaszaiban tartanak. A demográfiai átmenet klasszikus szakasza a gazdasági modernizációval függ össze, amelyben fejlődnek a táplálkozási és az egészségügyi kondíciók, csökken a gyermekhalandóság és nő a várható élettartam. Ez egy gyors népességnövekedést indukál, amely később egy növekvő súlyú, kivándorlásra érzékeny fiatal felnőtt korcsoportot eredményez. Ezek a demográfiai események voltak a meghatározók a 19. század végén az európaiak jelentős számban történő tengeren túlra áramlásában, és a 20. század második felétől kezdve a fejlődő országok népességtöbbletének a fejlett világba való vándorlásában. Azonban amíg az ipari forradalom idején a népességtöbblet egy része korábban ritkán lakott kontinenseket népesített be, addig ma már a kivándorlók nem találnak lakatlan területeket, így ez a folyamat főként a fejlett országokban jelentkező munkaerőhiány enyhítésének legális, szabályozott  keretei között nyerhet értelmet.

A szülőképes korú nők számának növekedése ugyanis egy ideig önmagában, akár a reprodukciós szint (ami lényegében két gyermek vállalását jelenti) alá csökkenő termékenység mellett is a halálozások számát meghaladó születésszámmal jár együtt. Ezekben az országokban a szegénység felszámolása és a termékenység további csökkentése jelenti a fő kihívást. Ehhez elengedhetetlen az oktatásba, az egészségügybe, valamint az infrastruktúrába való befektetés, a növekvő számú és arányú munkaképes korú népesség részére a gazdasági növekedést elősegítő, tisztességes munkalehetőségek megteremtése – nem utolsósorban a kivándorlási törekvéseik mérséklése céljából.

A demográfiai átmenet későbbi szakaszaiban a termékenység már a reprodukciós szint alá csökken, azonban előbb a kedvező korstruktúra következtében a népességszám stagnál, vagy még lassan nő, majd az idősebb korúak arányának növekedésével párhuzamosan csökkenni kezd. Napjainkra a világ népességének több mint negyede csökkenő népességszámú országban él. Ezekben az országokban – ide tartozik az európai országok nagy része, köztük Magyarország is – a szülőképes korú nők aránya várhatóan olyan mértékben fog apadni a következő évtizedekben, hogy a termékenységi szint emelésére irányuló intézkedések rövid távon kevéssé fognak hatni a népességszámra. A csökkenő népességű országokban a reproduktív korúak kivándorlásának mérséklése és a visszatelepülés előmozdítása rövid távon hatékony lehet a népességcsökkenés lassításában a termékenységi szint növelésére irányuló politikák mellett.

Európa napjainkban demográfiai válságban van. 

Egyes országokban a születések száma az elmúlt évtizedben tartósan meghaladta a halálozásokét, köztük olyan, relatíve magas, de évtizedek óta szintén a reprodukciós szint alatti termékenységű országokban, mint Franciaország, Norvégia, Svédország, Írország és az Egyesült Királyság. Ezekben az országokban a rendkívül fejlett intézményi gyermekgondozás és/vagy a pénzbeli támogatások jelentős mértéke, valamint a skandináv államokban a nemi egyenlőségek hangsúlyozása járul hozzá leginkább ehhez. A nemzetközi vándorlás a legtöbb európai országban jellemzően mérsékelte a népesség csökkenését, vagy hozzájárult a növekedéséhez.

Az európai demográfiai trendbe illeszkedik a magyar helyzet is. Azonban az elmúlt évek hazai családtámogatási intézkedéseinek köszönhetően 2011 és 2021 között 1,23-ról 1,61-ra emelkedett a teljes termékenységi arányszám, majd az ezt követő két évben valamelyest csökkent.

A termékenység mérséklődése mellett az idősödő korszerkezet fokozódó kihívásai az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztését, illetve a népesség elöregedésével együtt járó munkaerőhiány kezelését igénylik. Ez utóbbira megoldás lehet az inaktívak további csoportjainak foglalkoztatásba való bevonása, átképzése, illetve az élethosszig tartó tanulás támogatása, mindezek lehetőségének megteremtése az idősebbek számára is. Emellett felmerülhet a modern technológiában rejlő lehetőségek kiaknázása és a meghatározott keretek között, legálisan történő, munkaalapú bevándorlás is.