Az MI megissza helyetted a napi vízadagodat – a mesterséges intelligencia rejtett környezeti ára
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia (MI) fejlődése látványos és gyors volt, azonban ezzel párhuzamosan egyre több figyelem irányul a rejtett környezeti költségeire. Bár az MI-t gyakran „láthatatlan”, digitális technológiaként kezeljük, működése nagyon is fizikai infrastruktúrához kötődik, amely jelentős energia- és vízfelhasználással jár.
A mesterséges intelligencia ára elsősorban nem anyagi javakban mérhető, hanem erőforrásokban.
A mesterséges intelligencia működésének alapját az adatközpontok adják, amelyek hatalmas mennyiségű szervert működtetnek folyamatosan. Ezek a rendszerek rendkívül nagy hőtermeléssel járnak, ezért folyamatos hűtést igényelnek. A hűtési folyamat gyakran vízalapú technológiákon keresztül történik, így az adatközpontok közvetlen vízfogyasztása jelentős.
Az MI több vizet fogyaszt, mint te
Az MI működése során felhasznált víz két fő forrásból származik. Ahogyan azt az EESI oldalán is olvashatjuk, a közvetlen hűtésből és az energiaellátás közvetett vízigényéből. Egyetlen nagyobb adatközpont napi vízfogyasztása elérheti a több millió litert, ami egy kisebb város szükségletével is összemérhető. Az MI gyors terjedése miatt az adatközpontok száma és mérete folyamatosan növekszik, ami tovább fokozza ezt a terhelést. Egyes becslések szerint az adatközpontok vízfelhasználása már most is rendkívüli mértékű, és például Észak-Amerikában 2025-re elérhette az évi egybillió literes nagyságrendet. Ez a szám már önmagában is ijesztően hangzik, de a helyzet súlyosságát igazán az adja, hogy a mesterséges intelligencia használata továbbra is exponenciálisan növekszik. Ahogy egyre több vállalat és felhasználó építi be az MI-t a mindennapi működésébe – az ügyfélszolgálattól kezdve a tartalomgyártáson át az ipari automatizációig –, úgy nő az adatközpontok terhelése is. Mivel ezek a rendszerek a nap 24 órájában működnek, a víz- és energiaigény nemcsak nagy, hanem folyamatos is.
Ráadásul a felhasználók többsége nincs tisztában azzal, hogy akár egyetlen egyszerű lekérdezés is fizikai erőforrásokat mozgat meg valahol a világ egy adatközpontjában.
Így a digitális kényelem és az azonnali válaszok mögött egy olyan, sokszor láthatatlan infrastruktúra áll, amely egyre nagyobb nyomást gyakorol a természeti erőforrásokra. Ez hosszú távon nemcsak környezeti, hanem gazdasági és társadalmi kérdéseket is felvet, különösen azokban a régiókban, ahol a víz már most is korlátozottan áll rendelkezésre.
A betanítással kezdődik minden
A mesterséges intelligencia betanítása során hatalmas mennyiségű adatot kell feldolgozni, ami óriási elektromosenergia-felhasználással jár. Ez az energiaigény nemcsak a költségeket növeli, hanem jelentős szén-dioxid-kibocsátással is jár, különösen akkor, ha az energia nem megújuló forrásból származik. Az MIT elemzése szerint a generatív MI-rendszerek működése egyre nagyobb terhet jelent az energiahálózatoknak, és az adatközpontok energiaigényének növekedésében kulcsszerepet játszik.
Fontos azonban kiemelni, hogy egy-egy MI-lekérdezés önmagában viszonylag kis energiafelhasználással jár. A valódi problémát a használat mértéke jelenti. Naponta több millió, sőt milliárd lekérdezés történik világszerte, és ez az összesített hatás az, amely komoly környezeti terhelést eredményez.
Amikor a mesterséges intelligenciához fordulunk válaszokért, nemcsak háttérbe szorul a saját gondolkodásunk, és könnyen függővé válhatunk tőle, hanem minden egyes kérdéssel a bolygó erőforrásaiból is elveszünk egy keveset.
