Bokros: a nyugdíjak csökkenése nem a ma nyugdíjasait érintené

Az MDF miniszterelnök-jelöltje a rádiónak adott interjújában  azt mondta: Magyarországon öt területen van szükség reformokra: az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás, az adórendszer és a nyugdíj terén. Az utóbbi időben sok politikai vitát kiváltott nyugdíjrendszerről Bokros Lajos elárulta: ő már 2006-ban letette a garast a svéd modell mellett, amit több ország is átvett.

A volt pénzügyminiszter hangsúlyozta: évente 2600 milliárd forint kerül járadék formájában a nyugdíjasokhoz, ez az összeg azonban nem az idősek korábbi befizetéseiből táplálkozik. A pénzt a ma dolgozó emberek járulék befizetéseiből gyűjtik össze a nyugdíjasok számára, az úgynevezett kirovó-elosztó rendszer keretében.

Bár az elmúlt hónapok gazdaságpolitikai vitái azt sejtették, hogy az idei választási kampányban a megelőző kettőnél nagyobb szerep jut a racionális érvelésnek, a nyugdíjfronton ismét a populizmus látszik győzedelmeskedni.

Olvassa el Bartha Attila írását: Nyugdíjak és populizmus

Az egyensúly azonban Bokros szerint sérülékeny: ha a mai dolgozók úgy gondolják, hogy mire ők nyugdíjba mennek, már nem lesznek elegen, akik kitermelik az ő nyugdíjukat, akkor már most elkezdenek vonakodni, hogy befizessék a járulékokat. „Ha nem vezetünk be reformot ezen a területen, akkor egyre több lesz a potyautas a rendszerben, hiszen a fiatalok már most megkérdőjelezik, hogy befizessék-e a járulékokat” – fogalmazott a rádiónak a kormányfő-jelölt.
 
A svéd nyugdíjmodell ezzel szemben több előnnyel járna: Bokros Lajos szerint a modell nem szorítana ki más fontos közkiadásokat azáltal, hogy megszűnne ez az automatikus, ingyenes és korlátlan központi költségvetési garancia, ami a mai rendszerben a kifizetéseket biztosítja. A volt pénzügyminiszter ugyanakkor elismerte, hogy a svéd modell nyomán akár csökkenhetnek is a nyugdíjak, ha a gazdasági teljesítmény visszaesik. Bokros Lajos ugyanakkor ezt nem tartja feltétlenül problémának, hiszen például a reálbérek tekintetében is előfordul néha csökkenés.

Több százmilliárd forint, több millió érintett, számtalan kockázat és modell – röviden így jellemezhetők a magyar nyugdíjrendszerrel kapcsolatos dilemmák, amelyek körül az utóbbi hetekben lángoltak fel a viták.

Nyugdíj: Baljós árnyak 2010. 01. 20.

A nyugdíjrendszer mostani vitáját a Figyelő című hetilapnak a Fidesz nyugdíjterveiről megjelent cikke indította el. Az újság Varga Mihályra, a párt vezető gazdaságpolitikusára hivatkozva azt írta, hogy hatalomra kerülése esetén a Fidesz a nyugdíjrendszerben a svéd modell bevezetését tervezi, önfinanszírozóvá téve a Nyugdíjbiztosítási Alapot. E szerint az ellátásokat kizárólag a befolyó járulékbevételekből fedeznék, a központi büdzséből, azaz adóbevételekből nem.

Nem sokkal később Varga Mihály az MTI-nek már tagadta, hogy a Fidesz bármiféle modell bevezetését tervezné.

Bokros Lajos ezt a „visszatáncolást” azzal magyarázta, hogy a Fidesz nem tudta megfelelően elmagyarázni a mai nyugdíjasoknak, hogy ez a változás őket már nem érintené. (Többek között erre hívta fel a figyelmet Holtzer Péter, a Nyugdíja Kerekasztal volt elnöke is a héten megjelent Figyelőben.) Az MDF kormányjelöltje úgy véli, hogy a szavazások előtt pár hónappal minden párt tart attól, hogy megsérti a nyugdíjasok hárommilliós szavazótáborát, és ezt a Fidesz sem akarta megkockáztatni.

Ha egyébként semmi nem működik rendesen egy országban, akkor a nyugdíjrendszer nem tud csodákat tenni - figyelmeztet írásában Holtzer. Nem azon belül kell és lehet elsősorban rendet teremteni. Amíg a szerencsére egyre tovább élő idősek „ellensúlyozására” messze nem születnek meg kellő számban a gyerekek, és amíg ennyire gyalázatos aktivitási és foglalkoztatási mezőben mozgunk, ember nincs, aki ebből úgy tudna nyugdíjakat „főzni”, hogy az az egyik végén elegendő és igazságos eloszlású legyen, míg a másik végén a kellő pénz is befolyjon. Persze tovább is mehetnénk: a teljes szétesés szélére került oktatási rendszerünk, amely képtelen megfelelni az újonnan kialakuló társadalmi tagozódás kihívásainak, mindezt szépen újra is termeli.

A névleges egyéni számlás megoldást nagyon lehet szeretni azért, mert zászlóra tűzi azt a fontos értéket, hogy nem hagyunk több adósságot magunk után, mint amit örököltünk - írja Holtzer Péter. Ennek azonban, a fent leírtaknak megfelelően, az az ára, hogy tovább dolgozunk és/vagy kevesebbet kapunk az állami rendszerből. Eközben, mivel áttekinthetőségre és ösztönzésre is erősen törekszik, e modell a rendszerből kiesőket kevéssé kezeli. A Kerekasztal szakértői által összeállított változat szerint, ha valaki még 70 évesen sem halmozott fel annyit, ami egy legalább minimális szintű nyugdíjra elég, azt már elengedi a munkából a rendszer, és járandóságát kiegészíti erre a minimumra, de előtte nem. Hát ez az a bizonyos 70 év.

2001-ben egyébként az Orbán-kormány már az egyéni számlás nyugdíjrendszer bevezetését tervezte, ami gyakorlatilag mindenki a svéd modellre való áttérésnek értékelt.

A nyugdíjrendszer reformjának keretében várhatóan 2006-tól mindenkinek egyéni számlán gyűjtik a nyugdíjbefizetéseit - közölte akkor Orbán Viktor.

Miközben idehaza már-már démonizálják a svéd nyugdíjrendszert a politikusok, Franciaországban éppen annak átvételét fontolgatják. Az ottani nyugdíjkerekasztal csütörtökön terjeszti jelentését a szenátus elé a névleges egyéni számlákon alapuló rendszer bevezetésének lehetőségeiről. A francia szakértők szerint a svéd rendszer átvehető, lennének is előnyei, bár kétségtelen, hogy az átállás önmagában nem oldaná meg egy csapásra a nyugdíjrendszer krónikus deficitjének problémáját.

A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal jelentése itt olvasható