Újratöltenék a Tobin-adót

A nemzetközi pénzügyi spekuláció töredékére csökkenését várják azok, akik a Tobin-adó bevezetésével akarják megakadályozni az egyes országok gazdaságát immár rendszeresen, visszatérően megrendítő spekulációs rohamokat. Az Európai Unióban is egyre többen szorgalmaznak ilyen vagy hasonló lépéseket.

A mai javaslatok a nemzetközi pénzügyi tranzakciókra általában kivetett elvonás bevezetését szorgalmazzák, ráadásul nem is a James Tobin által 1971-ben javasolt egyszázalékos, hanem inkább 0,25 vagy 0,1 százalékos mértékben. A Tobin-adó újraéledése a 2008-ban robbant globális válsághoz köthető. Miután az azt kísérő spekuláció jelentősen hozzájárult több ország pénzügyi stabilitásának megrendüléséhez, az Európai Unióban felvetették – igaz, új formában – a Tobin-adó bevezetésének gondolatát. Abból indultak ki, hogy önmagában a nemzetközi devizaátutalások megadóztatása csak részben hozná meg a kívánt eredmény, hiszen a tőzsdei futures ügyletek spekulációs devizavételei és -eladásai nem szükségképpen járnak ilyen pénzmozgással, valójában többnyire ki sem lépnek a börzék falai közül, mégis közvetlen hatással vannak a devizaárfolyamokra. Arra azonban még így is alkalmasnak látszik ez az adófajta, hogy mérsékeljék az állampapírok kamatkülönbségeit kihasználó spekulációt – amelyet valóban a pénz gyors nemzetközi áramlása kísér, és amely így szintén hat a devizaárfolyamokra –, s ezzel csökkentsék a deviza- és a szuverénadósság-válságok veszélyét.

Májusban az Európai Parlament állást foglalt – 536 igen és 80 nem szavazattal, 33-an tartózkodtak – a pénzügyi műveletek megadóztatása mellett, hogy elriassza a pénzintézeteket a túlzott kockázatvállalástól, amely legalábbis részben okozója volt a válság kirobbanásának. Egyben felkérte az Európai Bizottságot, készítse el a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó megalkotásáról szóló uniós álláspont tervezetét. Egyre határozottabban támogatja az adót a német és a brit kormány is, az EU soros elnökségét éppen betöltő Belgiumban pedig már el is fogadtak egy olyan törvényt, amely szerint ha az EU többi országában életbe léptetnek egy ilyen adót, azt Belgiumban is be kell vezetni. Megjegyzendő egyébként, hogy hasonló törvényjavaslatot nyújtott be Magyarországon a közelmúltban a Lehet Más a Politika (LMP) is. A G20 közelmúltban tartott torontói értekezletén is szóba került egy globális teher bevezetése, megállapodásra azonban nem jutottak.

Egy ilyen adó pedig csak globálisan lehet hatékony – ahogy erre Algirdas Semeta adóügyekért felelős EU-biztos felhívta a figyelmet. Mint mondta: ez az egyetlen módja annak, hogy megakadályozzák a tőke elvándorlását. Igaz, felmerült az is, hogy megfelelő együttműködés híján az EU önállóan is bevezethetné. Ettől azonban sokan a versenyképességet féltik, erre az adó pártolóinak az a válasza, egy minimális adókulcs ilyen jellegű hatása elenyésző.

Szkeptikus a Tobin-adóval kapcsolatban Pacsi Zoltán, aki évtizedig állt a magyar tőzsdefelügyelet élén, és részt vett szinte valamennyi magyar pénz- és tőkepiaci törvény kidolgozásában. Elég, ha az ázsiai térség vagy akár csak néhány ország kimarad, és a pénzintézetek oda helyezik át az ügyleteket – indokolta. Emellett a pénzügyi szektor innovációs képessége magas, könnyedén kialakítja azokat az új konstrukciókat, amelyekkel kibújhat a fizetési kötelezettség alól – tette hozzá.

A CME-t gyorsan követték a világ többi nagy tőzsdéi is hasonló piacaik létrehozásával, és mellettük kialakult a bankok tőzsdén kívüli, közvetlen határidős devizakereskedelme is. Tobin gondolatát a Le Monde Diplomatique szerkesztője, Ignacio Ramonet 1997-ben elevenítette fel, majd a globalizációellenes szervezetek képviselték. Utóbbiak inkább olyan problémák kezelésére találták alkalmas forrásnak, mint a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés és a fejlődő országok segítése.

A CME-t gyorsan követték a világ többi nagy tőzsdéi is hasonló piacaik létrehozásával, és mellettük kialakult a bankok tőzsdén kívüli, közvetlen határidős devizakereskedelme is. Tobin gondolatát a Le Monde Diplomatique szerkesztője, Ignacio Ramonet 1997-ben elevenítette fel, majd a globalizációellenes szervezetek képviselték. Utóbbiak inkább olyan problémák kezelésére találták alkalmas forrásnak, mint a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés és a fejlődő országok segítése. Sok ezer milliárd dollár a tét A devizapiac napi átlagos forgalma 2007-ben 3200 milliárd dollár volt, ez több mint 50 százalékkal haladta meg a három évvel korábbi jelentésben kimutatott értéket – olvasható a BIS (Bank for International Settlements, Nemzetközi Fizetések Bankja) legfrissebb, egyébként háromévente közzétett jelentésében. Újabb adatok szerint 2008-ban – a válság első évében – a piac 40 százalékkal bővült.

Ennek a forgalomnak becslések szerint immár legfeljebb ötöde kötődik valamilyen módon a reálgazdasághoz, a többi pusztán spekulációs célokat szolgál.-->