Az évtized egyik legnagyobb, két milliárdos áfacsalása

Varga Tamás és társai olyan céghálózatot hoztak létre, amely csak látszólag valósított meg milliárdos beruházásokat, valójában több milliárd forint áfa jogosulatlan megszerzése volt a fő tevékenysége. Az egymásnak számlázó cégek zárt rendszert alkottak, amelyben a láncolat végén -- ahol az áfát be kellett volna fizetni -- strómanok által vezetett vállalkozások álltak. Ezek a tartozásokkal együtt eltűntek. A strómanok közül többen állítják: szerepük csak annyi volt, hogy aláírják az előre elkészített papírokat. Cégeiket Varga Tamás és társai irányították. Amikor a cégekből ki akartak lépni, életveszélyesen megfenyegették őket.

A számlák szerint a beruházások elkészültek, és azok után vissza is igényelték az áfát. Valójában az összes projekt félbemaradt. A számlázott és a valódi költségek közötti különbség akkora volt, hogy a projekteket áfából (vagyis az állam pénzén) építhették volna meg. A "beruházók" azonban a minimális pénzt sem fordították az építkezésekre. A félbemaradt fonyódi sportberuházás, a sávolyi kamionterminál, a mikospusztai kastély soha be nem fejezett rekonstrukciója és a budapesti tetőterek meg nem épült luxuslakásai fennen hirdetik: itt az áfát már felvették, a célját vesztett építkezés véget ért. A fonyódi sportuszoda helyén ma egy gödör tátong. A Nagymező utca 47-es számú ház lakóit kiköltöztették, mert a félbemaradt tetőtér-beépítés miatt a lakásaik szétáztak.

A tetőterek beépítésére annyi áfát igényeltek vissza, hogy a számlák szerint az épülő lakások némelyikének négyzetméterenkénti ára megközelíti a 2 millió forintot, de még nincs kész. A sávolyi kamionterminál esetében csak a belső utak megépítésére 300 millió forintot leszámláztak, ám ott egyetlen méter út nem épült. Csupán ennél a beruházásnál egymilliárd forint áfát igényeltek vissza (vagyis 4 milliárd forint plusz áfa értékű számla keletkezett), miközben a teljes építkezés megközelítőleg 600 millióba került volna. A helyszínen jelenleg téglafalak meredeznek. A mikospusztai kastélyt lepusztították, antik bútorainak, műemléki berendezéseinek nagy részét széthordták.

A számlák "pénzügyi ütemezés" és nem az elkészült munka alapján készültek. Mire a számlázás befejeződött és az összes lehetséges áfát visszaigényelték, a "beruházók" az építkezések finanszírozását befejezték. Varga Tamás és társai feleslegesen nem költöttek semmire: néhány millió forintos munkadíjakat nem fizettek ki azoknak, akik valóban dolgoztak, miközben ők Jaguarokkal jártak, 1996 ősze és 1999 májusa között pedig több mint 2 milliárd forint áfát visszaigényeltek.

A számlázásban részt vett a szombathelyi Raszter-Alp Kft., melyet Sákovics Csaba, a Fidesz helyi önkormányzati képviselője vezet, a többségi állami tulajdonban levő MÁV Építészeti Hídépítési és Kertészeti (MÁV ÉHK) Kft., valamint Sipos Árpád parlamenti szakértő, az ifjúsági és sportbizottság tanácsadó testületének tagja. A pénzügyi műveleteket a Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezet budapesti fiókjaiban bonyolították.

A projektek nagysága miatt az APEH soron kívüli áfa-visszatérítést engedélyezett. A számlák kéthetenként készültek, függetlenül attól, hogy azok mögött volt-e teljesítés, vagy sem. A cégek arra hivatkoznak, hogy nem a teljesítés, hanem a szerződésben rögzített pénzügyi ütemezés szerint kellett számlázniuk. Szerintük az APEH revizorai sem kifogásoltak semmit: a jóváhagyott szerződések alapján vizsgálták a számlák jogosságát.

Az APEH-nek csak több hónap után tűnt fel, hogy százmilliókat fizet fiktív számlák alapján. A feljelentések nyomán nem vettek őrizetbe senkit, ezért a felelősök gond nélkül külföldre távozhattak. A cégvezetőket itthon keresik, de nemzetközi körözést a mai napig nem adtak ki ellenük. Az adóhivatal igazgatóságai már 1998 szeptemberében vizsgálódni kezdtek, de még 1999 májusában is utaltak vissza áfát. Az APEH Bűnügyi Igazgatósága csak 1999 végén indított nyomozást az ügyben. A pénz visszaszerzésére nincs esély.

Az első vállalkozási szerződést az IFC Investment Rt. 1996. október 15-én kötötte a MÁV ÉHK Kft.-vel a fonyódi Petőfi SE szálloda- és sportkomplexum építésére. Az IFC Investment Rt. erre a beruházásra alakult: alapítója az International Finance Consulting Ltd. nevű, USA-ban bejegyzett off-shore cég, melynek igazgatója Varga Tamás és az IFC Kft., melynek ügyvezetője Varga Tamás volt. Az IFC Rt. felügyelőbizottságának tagjai: Erdei Zoltán, a fonyódi Petőfi SE akkori elnöke, Schelhammer Gyula, a Petőfi SE ügyvezető igazgatója és Ottlik Lilla Lea, Varga Tamás akkori felesége lett. A MÁV ÉHK Kft. úgy került kapcsolatba Varga Tamással, hogy Erdei Zoltán, a Petőfi SE akkori elnöke, a fonyódi vasútállomás állomásfőnöke a vasutascéget az IFC Rt. figyelmébe ajánlotta. Varga Tamás annak köszönhetően került Fonyódra, hogy Mátrai Tamás vállalkozó, akinek nyaralója van a településen, beajánlotta a polgármesternek (egy esetben úgy nézett ki, hogy elvonul Fonyódról ez a társaság, mert Varga Tamás emberei meglátták a polgármestert Máté Lászlónak, az MSZP volt pénztárnokának Mercedesében, aki befektetési lehetőségeket keresett a környéken). A fonyódi projekt koordinátora Brunner István lett, aki hasonló feladatokat látott el korábban a révfülöpi Fidesz közeli üdülőben, ahol egykor 40 millió forint áfát ismeretlen tettesek jogtalanul visszaigényeltek (VG, 1998. november 19.).