Az egészségügyben is kezd mérséklődni az infláció

Az 1987-es évet alapul véve több mint harmincszorosára emelkedett az egészségügyi intézmények által beszerzett áruk és szolgáltatások átlagos árszintje. A kilencvenes évek elején előfordult, hogy a 40-50 százalékot is meghaladta az éves egészségügyi infláció, igaz, 1991-ben a lakossági árindex is 135 százalékos volt - derül ki a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (Gyemszi) árinformációs tájékoztatójából. Az árrobbanás jelentősen meghaladta az átlagos drágulást, hiszen 1987-hez viszonyítva a lakosság az akkori árak átlag több mint húszszorosáért tudja ma ugyanazokat az árukat beszerezni, illetve szolgáltatásokat megvásárolni. Az egészségügy fogyasztói kosarán belüli arányok persze eltérnek a lakosságitól. Míg az előbbiben a szolgáltatások, valamint a gyógyszerek és az orvosi eszközök, az utóbbiban az élelmiszerek és a szolgáltatások képviselik a legnagyobb arányt.

Az átlagos éves infláció mind a lakosság, mind pedig az egészségügy területén az ezredfordulót követően esett csak 10 százalék alá, és 2013 volt az első év, amikor már az egészségügyben is csak minimális drágulásról beszélhetünk. A lakossági árindex 2013-ban 101,7 százalék volt, az egészségügyi 101,3 százalék (a termékbeszerzések árindexe 101,8, a szolgáltatásoké 100,7 százalék volt). A termékeken belül a legnagyobb részarányt a gyógyszerek és a szakmai anyagok képviselték: a gyógyszerek 41,7, a szakmai anyagok 34,4 százalékot. 2013-ban a gyógyszerek árindexe 103,1, a szakmai anyagoké mindössze 100,4 százalék volt.

A szolgáltatásokon belül az üzemeltetési, karbantartási szolgáltatások és a vásárolt egészségügyi szolgáltatások részaránya volt a legnagyobb. Ez utóbbiakért 1,7 százalékkal kellett többet fizetni, mint egy évvel korábban, a karbantartási-javítási költségek 14,7 százalékkal emelkedtek. A gáz- és a villamos energia, a távhő- és a melegvíz-szolgáltatás árindexe egész évben 100 százalék alatt volt az egészségügyben. A kommunikációs szolgáltatások árindexe ehhez képest magas, 2013-ban 103,3 százalék volt, de a részaránya nagyon alacsony az intézmények dologi kiadásaiban, csak 1,79 százalék.

Az egészségügyön belül a kórházakban 101,3, a szakrendelőkben 100,8, míg az Országos Mentőszolgálatnál mindössze 99,8 százalékra jött ki az árindex.

Az egészségügyi infláció kedvező alakulásában szerepe van annak, hogy az államosított kórházak számára a komoly kiadási tételt jelentő energia-, valamint gyógyszerbeszerzést részben már központosított közbeszerzésekkel bonyolítják, illetve hogy a kórházi gyógyszerek egyre nagyobb hányadát közvetlenül maga a finanszírozó, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vásárolja meg és biztosítja az intézmények számára. A közbeszerzéseken megfogott pénz azonban a kórházak éves dologi kiadásainak fél százalékát, a tízmilliárd forintot sem éri el, és a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy az egészségügyi intézmények az utóbbi évek alacsonyabb árindexei mellett sem tudták megőrizni egyensúlyukat. Ennek pedig az az egyik oka, hogy – a kötelező béremelések miatt – a kórházak és rendelők bevételeik egyre kisebb hányadát tudják dologi kiadásaikra fordítani. Míg 2011-ben ez átlagosan elérte a 40 százalékot, addig 2012-ben és 2013-ban már csak 31 százalékra rúgott.

Havi több száz millióval nő az adósság

Csak amiatt, hogy a költségvetés a múlt év végén nem rendezte az állami kórházak adósságát, havonta összességében további több százmillió forinttal növeli tartozásukat. A beszállítói szerződések alapján ugyanis minimum a 2,1 százalékos jegybanki alapkamattal, de általában további 5-6 százalék késedelmi kamattal ketyeg a tavaly év végi 72,8 milliárd forintos kórházi összadósság. Ez azt jelenti, hogy amíg a kórházak adósságát nem szanálják, havi legalább több mint 150 millió, de akár félmilliárd forinttal is nőhet az az összeg, amit követelhetnek rajtuk.