Elszórja a kormány a környezetvédelmi termékdíjat

Évente tízmilliárdokat fizetünk környezetvédelmi termékdíjra a megvásárolt termékek csomagolóanyagában, a műanyag zacskókban, palackokban, elektronikai eszközökben, vagy például a gumiabroncsokban, csak nem arra, amire ígérte a kormánypárt. A 2011-ben elfogadott termékdíjról szóló törvény azzal a deklarált céllal született, hogy a befolyó pénzből finanszírozzuk a hulladékok hasznosítását, megelőzzük és csökkentsük a környezetszennyezést. A kormány ezért egy jókora díjemeléssel 2012-től több mint kétszeresére növelte a termékdíjköteles termékek utáni összbevételt, és átszabta a hulladékhasznosítás teljes rendszerét. Azóta nem lehet például ingyen osztogatni a boltban a műanyag zacskókat, ami pozitív változás volt, a történet árnyoldala viszont az, hogy a környezetvédelemnek ígért forrást inkább bármi másra költi a kormányzat, mint a környezetszennyezés megelőzésére és csökkentésére.

Az elmúlt 5 év költségvetéseiből egyértelműen kiderül, hogy a termékdíjból beszedett pénznek nagyjából csak 20 százalékát fordította a hulladékgazdálkodás támogatására, a többi elfolyik más kiadásokra. A hulladékhasznosításhoz értő szakemberek szerint ez komoly probléma. A termékdíjbevételek olyan központosított állami bevételek, amelyeknek csak töredékéből finanszíroznak ténylegesen hulladékgazdálkodási feladatokat – hívta fel a figyelmet Borosnyay Zoltán, a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének (HOSZ) ügyvezető igazgatója a Zöld Ipar Magazin áprilisi számában. Az idei költségvetési törvényben például több mint 63 milliárd forint bevételre számít a kormány környezetvédelmi termékdíjból, de ebből csak 12,75 milliárd forinttal támogatja a hulladékgazdálkodást.

De nem csak a támogatás alacsony mértéke okoz problémát. A pénz egy központosított, nehézkes rendszeren, az illetékes Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség Nemzeti Hullladékgazdálkodási Igazgatóságán (OKTF NHI) keresztül jut el a hulladékot begyűjtő és hasznosító szervezetekhez, cégekhez, amelyeknek a támogatásért pályázniuk kell. Ebből – Magyarországon magától értetődően – következik, hogy ha sikerül is támogatást szereznie egy hulladékhasznosítónak, csak jelentős, több hónapos csúszásokkal kapja meg a pénzt. A HOSZ ügyvezető igazgatója arról számolt be például, hogy a 2015-ben elvégzett hulladékgazdálkodási feladatokért még 2016. februárban sem fizették ki. A szűkös támogatási összegek és a közbeszerzési eljárás csúszásai nagyon károsan hatnak a hulladékhasznosító piaci vállalkozásokra.
További probléma a termékdíj felhasználásával, hogy a környezetszennyezés megelőzése érdekében kellene költeni a szemléletformálásra is, azonban a tapasztalatok szerint erre nagyon kevés jut. Annyi látszik belőle, hogy évente megszervezik a Teszedd! szemétszedő akciót gyerekeknek, ami szemléletformálásnak kevés – magyarázta a Világgazdaságnak Urbán Csilla, a Humusz Szövetség programvezetője. Nem csoda, hogy nem látszik, az erre szánt forrás is meglehetősen alacsony. Az idei évre kapott 12,75 milliárd forintból az OKTF NHI alig 900 millió forintot juttat társadalmitudat-formálásra.