A Fed pénzpumpája totális kudarcot vallott

Néhány hónappal ezelőtt a média attól volt hangos, hogy a Fed és más jegybankok hogyan bontsák le pénz-nyomdáikat és búcsúzzunk el a végtelen likviditás korától. Ehhez képest a tegnapi kommentár több szempontból is visszalépést jelent a korábbiakhoz képest.

Egyrészt a vártnál gyengébb gazdasági növekedést annyira fontos elemnek tartották, hogy dupla helyett szorítottak neki a szövegben. Ennek kapcsán érdemes elgondolkodni, hogy mennyit ért az elmúlt lassan két év zéró közeli kamatszintje. Ilyen időtávon már mutatkoznia kellene a pozitív hatásoknak, az ingatlanpiacot azonban nem sikerült talpra állítani, miközben a vállalatok munkaerőfelvétele továbbra is limitált. Fogyasztói oldalról a megtakarítások felé való lassú elmozdulás rajzolódott ki az utóbbi negyedévekben, azonban éles áttörésről itt sem lehet beszélni.

A Fed-döntésben várt újabb pénzpumpa nem maradt el: az előrejelzéseknek megfelelően a lejáró jelzálogkötvényekből származó összegeket a Fed államkötvényekbe fekteti be, hogy ezzel segítse az alacsonyabb kamatszint kialakulását. A program jövő héten kedden indul, a pontos részleteket ma teszik közzé. Az előzetes hírek szerint a célpontot a 2 és 10 éve közötti futamidejű amerikai állampapírok jelentenék, idén kb. havi 20-30 milliárd dollár értékben, jövőre pedig összesen 200 milliárd dolláros összegben, ami töredéke a korábbi kötvényvásárlási program 1450 milliárd dolláros értékének.

Önmagukban nem hatalmas összegekről beszélünk, az üzenetértéke azonban véleményünk szerint sokkal rosszabb, mint azt első nekifutásra gondolnánk. Az exit-stratégiáktól való elhatárolódás azt jelenti, hogy a Fed pénzpumpája és az ennek révén várt gazdasági fellendülés totális kudarcot vallott. Az új stimulus program mérete jóval kisebb a korábbiaknál, amely azt sejteti, hogy maga a Fed is óvatosabbá vált a jövőre nézve.

Az újrabefektetési program keretösszegének növelése sejtésünk automatikusan nem következik be, azt véleményünk szerint csak a piaci szereplők kényszeríthetnék ki egy nagyobb léptékű kötvény- és részvénypiaci eladási hullám révén (a mostani döntés egyébként összefüggésben lehet a novemberben esedékes szenátusi választásokkal is).A korábbi hónapokhoz hasonlóan egyébként Thomas Hoenig ezúttal sem értett egyet a többiekkel, nem csupán az alacsony kamatkörnyezet torzító hatásait pedzegette újfent, hanem jelezte, hogy az újrabefektetési program sem megfelelő eszköz a gazdaságélénkítésre. A piaci szereplők elsődleges reakciója pozitív volt, ám ez nem jelenti azt, hogy a döntés és a kommentár megemésztésével a további napokban, hetekben is töretlen marad az optimizmus.