A kevesebb lenne a több

Jelentős megtakarítások érhetők még el az államigazgatás terén, ám a több százmilliárd forintra rúgó összeget szerkezeti átalakítás nélkül nem lehet lefaragni a közigazgatási költségekből. Márpedig ez utóbbihoz hosszú időre van szükség. Nagyjából így foglalhatók össze azok a vélemények, amelyek arra a kérdésre keresik a választ: mi az oka annak, hogy Magyarországon a GDP arányában több – Szlovákiához képest közel 15 – százalékponttal többet kell költeni az állami feladatok ellátására.

„Azokat a megtakarításokat, amelyeket egy tollvonással meg lehetett valósítani, meg is lépte az utóbbi hónapokban a válságkezelő kormány” – mutatott rá lapunk kérdésére Palócz Éva, a Kopint-Tárki kutatóintézet vezérigazgatója. Ilyen többek között a 13. havi nyugdíj és a közszféra 13. havi bérének kivezetése. A Bajnai-kabinet azonban az idő szűkössége miatt sem lehetett a hosszú távra szóló, mély szerkezeti reformok kormánya. Holott az átalakításokra nagy szükség van, a magyar közigazgatás ugyanis igen pazarló. Az államigazgatás és az önkormányzatok működésében még sokat kell javítani a hatékonyságon – vélekedett, szerinte ezen a területen a feladatellátás összevonásával több százmilliárd forintot is meg lehetne még takarítani. Szükség van az oktatás átszervezésére is, az egészségügyben azonban a finanszírozásból már nem lehetett tovább faragni – szögezte le.

Ezt támasztják alá a más országokkal való összevetést lehetővé tevő adatok is. Az egészségügy és az oktatás finanszírozásában hazánk Európában a középmezőnyt erősíti. Míg azonban általános közösségi szolgáltatásokra az öreg kontinensen az éves bruttó hazai termék (GDP) 0,6-1 százalékát szokás költeni, nálunk ez az arány 1,4 százalék – legalábbis a 2007-es adatok szerint. Ami pedig a szociális támogatásokat illeti, a költés tekintetében hazánk mindenképpen térségi éllovasnak számít. Szakemberek ezzel kapcsolatosan arra intenek: Magyarországon éppen a jövő építésére – az egészség javítására és az oktatásra – jut relatíve kevesebb forrás, mint a jelenlegi közigazgatás és szociális rendszerek – amúgy nem túl magas színvonalú – működtetésére.

„Az államigazgatási költés csökkentésére azonban csak a túlméretezett jogrendszer leépítésével együtt van lehetőség” – mutatott rá a Világgazdaságnak Török Ádám akadémikus. Szerinte a jogszabálydzsungel ritkítása nemcsak az állami kiadásokra, hanem az üzleti szféra működésére is jótékony hatással lehet. Úgy azonban nem lehet további forrásokat kivonni a rendszerből, hogy ezzel egyidejűleg a feladatok nem csökkennek, az eljárások és folyamatok nem válnak egyszerűbbé. Hasonló tanulság szűrhető le az MNB minapi jelentéséből is. E szerint az intézményi és fejezeti kiadások az utóbbi időben olyan mértékben apadtak, amit a már meghozott szerkezeti átalakítások – mint a 13. havi bér megszüntetése vagy a járulékcsökkentés – nem alapoznak meg teljes körűen. A finanszírozás visszafogásával tehát a jelenlegi szerkezetben veszélybe kerülhet a közigazgatás működőképessége. A lapunknak megszólaló szakértők azonban abban egyetértettek, ugyanez az összeg egy átalakított, racionálisabban működő államigazgatás fenntartásához bőven elegendő lehet.

Arra, hogy a költségvetési szigor kétélű fegyver lehet, a jegybanki elemzés is utal. E szerint ugyanis a költségvetési szervek kiadásai az első három negyedévben szezonális tényezőkkel és az egyes intézkedések hatásával korrigálva is magasak voltak. Október elejére a 2009-re tervezett 300 milliárdos megtakarításból mindössze 62 milliárd forint jött össze. Ennél derűlátóbb a pénzügyi tárca friss kimutatása, amely szerint november végéig a költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok már 170 milliárd forintot spóroltak meg a tervezett 300 milliárdból. Félő, hogy a decemberi költés ront ezen az egyenlegen, a PM szerint azonban az idén bevezetett kincstárnoki rendszer képes elejét venni az év végi költekezésnek. Más összevetésben korántsem ilyen pozitív a kép: a költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok soron a 2009-es költségvetési törvényben 3681,3 milliárd forint szerepel előirányzat gyanánt, ezzel szemben a kiadások összege már november végére meghaladta a 3560 milliárdot. A legfrissebb PM-előrejelzés szerint az éves tétel 3930,5 milliárd forint körül alakulhat, ez közel 250 milliárd forinttal magasabb az eredeti összegnél. Ami e tetemes pénzek megoszlását illeti: a költségvetési adatokból anynyi szűrhető le, a személyi kiadások a járulékokkal együtt a közszolgáltatási kiadások kétharmadát képviselik. A támogatásokon belül a vállalkozásoknak jutó öszszeg az utóbbi időben csökken – legalábbis hazai forrásból –, míg a háztartások, a nonprofit szervezetek nagyjából ugyanannyit kapnak, mint korábban. Más kérdés, a válság nemcsak a bevételek elmaradásával, hanem a kiadások megemelkedésével is nehezíti a költségvetési egyenleg javítását. A pénzügyi tárca számítása szerint a krízisre közvetlenül visszavezethető kiadási többletek az idén elérik az 50 milliárd forintot. Ebből az álláskeresési járadék megugrása 38,4 milliárd, a táppénzkiadások pedig 4,2 milliárd forintos tételt képviselnek.

A szakemberek egy része úgy véli: amit egy egyéves mandátummal rendelkező kormány megtehet, azt a Bajnai-kabinet meg is tette. Igaz, mások szerint tehetett volna többet is. Lapunknak többen megjegyezték: az állami alkalmazottak keresetét Csehországban a GDP alakulásához kötötték, ez Magyarországon is előremutató átalakítás lett volna. KR