Úgy tűnik, hogy Portugália nem tudja elkerülni Görögország és Írország sorsát, vagyis a nemzetközi hitelcsomagot. Az ibériai ország 10 éves kötvényeinek hozama 8 százalék felett áll, és a hiány finanszírozása nehezebbé válik a magasabb kamatteher miatt.
Március 25-én a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) országai megállapodtak az Európai Stabilitási Mechanizmusról (ESM), amely 2013-tól lép életbe és a jelenlegi Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt (EFSF) váltja fel. A megállapodás után nem csak a portugál, hanem a többi PIIGS ország (Portugália, Írország, Olaszország, Görögország, Spanyolország) kötvényeinek hozama is meredeken emelkedett. Ez nem csoda: az ESM keretében ugyanis a hitelezők veszteségek elkönyvelésére kényszerülhetnek, ha egy ország súlyos fizetőképességi problémával néz szembe. A mechanizmusban szereplő „adósság átstrukturálása” nem más, mint a de facto államcsőd.
A megállapodás után a Standard & Poor’s, a világ legnagyobb hitelminősítő intézete „BBB-” besorolási szintre minősítette le Portugáliát, és negatív kilátást tűzött a besorolás margójára. Ezzel egyidőben Görögországot „BB-” besorolással látta el a hitelminősítő , amellyel még távolabb került a befektetésre ajánlott kategóriától. Az S&P azzal indokolta a leminősítést, hogy Görögország az adósság átütemezésére kényszerülhet az ESM keretében. Hozzátette: a jelenlegi befektetőkre „káros” hatással van a mechanizmus. A Fitch Ratings, az európai legnagyobb hitelminősítő intézet szokatlanul kemény kritikát fogalmazott meg: úgy vélekedett, hogy az ESM nem oszlatja el azokat az aggodalmakat, amelyek az adóságok újrastrukturálását övezik, sőt rövid távon növeli a csőd kockázatát. A Moody’s Investors Service azt is kiemelte, hogy további leminősítésre kerülhet sor.
Az ESM-nek van egy másik negatív üzenete is a befektetők felé: az EU elismerte, hogy a jelenlegi adósságválság nem likviditási, hanem fundamentális probléma. Tekintettel arra, hogy az EU sem bízik abban, hogy visszakapja pénzét a kölcsönben részesülő tagországtól, miért várja el azt, hogy a hitelezők „elhiggyék” ugyanezt saját pénzükről?
Már 2010 nyarán és őszén jelentős nyomás alá kerültek az egyébként is gyenge euróövezeti tagállamok, amikor még csak javaslat volt, hogy a hitelezők befektetéseik elveszítésére kényszerülhetnek, ha egy ország fizetőképtelenné válik. Ez jelentősen hozzájárult a kötvények hozamának emelkedéséhez és a piaci finanszírozás lehetőségeinek szűküléséhez a PIIGS országok számára.
Közben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közzétett egy elemzést, melyben megállapították, hogy a szuverén államok leminősítése különböző módon, de begyűrűzött a többi euróövezeti országba is. A jelentés kiemeli, hogy az egész eurórendszer került nyomás alá, miközben a leminősítések csak néhány tagot érintetek. Az IMF tanulmányát alapul véve úgy tűnik, hogy az euróövezetre további erőteljes nyomás kerülhet, ha további leminősítések érkeznek.
A kilábalás útjában
Az euróövezet inflációs rátája 2,6 százalékra emelkedett márciusra, amely meghaladja az Európai Központi Bank (EKB) 2 százalékos inflációs célját. Az infláció negyedik hónapja tartózkodik a cél felett. A jegybank ennek következtében kamatemelésre kényszerülhet, hogy megfékezze a másodkörös inflációt.
A jegybanki alapkamat jelenleg 1 százalékon áll: ennek emelése oda vezethet, hogy a tagországok kötvényeinek hozama tovább emelkedhet, és az euró tovább erősödne a vezető devizákkal szemben. Miközben a Taylor-szabály szerint a kamatkondíciók még most is túl szigorúak a PIIGS államok számára.
Az euró azonban úgy tűnik, hogy túlságosan erős a gyenge tagállamok számára, és saját fundamentumaik kevéssé határozzák meg a fizetőeszköz kurzusát. A PIIGS országok államadósság törlesztésének leállása esetére köthető biztosítási felára rekordszinteken áll, saját fundamentumaik folyamatosan romlanak, miközben az euró erősödik. Ez abból a szempontból „érthetetlen”, hogy a fizetőeszköz leértékelődése (amely a fundamentumok alapján indokolt lenne egy önálló valutát használó ország esetén), csökkenthetné a nettó export negatív hozzájárulását a GDP-hez.
Csakhogy az erősödés mégsem érthetetlen: az euró árfolyamát leginkább a kifejezetten stabil német fundamentumok határozzák meg (ahol erős a GDP növekedése és alacsony a munkanélküliség), és az EKB kamatpolitikája.
Az erős árfolyam meggátolja az euróövezet, legfőképp a gyenge tagállamok exportvezérelt növekedését. Ebben a környezetben nehéz lesz megtalálni a kilábalás útját, és 2013 már nincs olyan messze.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.