Az évtized egyik legnagyobb, két milliárdos áfacsalása

Az évtized egyik legnagyobb áfacsalását követte el Varga Tamás, a Fidesz volt gazdasági tanácsadója irányításával egy cégcsoport: 1996 és 1999 között mintegy 2 milliárd forint áfát igényeltek vissza hamis számlázással. A számlázást számítógéppel modellezték, s ehhez beruházásokat szimuláltak. A munkát részben Brunner István szervezte, aki tagja volt olyan Fidesz közeli cégeknek, amelyek Kaya Ibrahimhoz kerültek. Az APEH 1998-ban vizsgálatot indított, de még 1999-ben is fizettek ki pénzt a cégeknek.

Varga Tamás és társai olyan céghálózatot hoztak létre, amely csak látszólag valósított meg milliárdos beruházásokat, valójában több milliárd forint áfa jogosulatlan megszerzése volt a fő tevékenysége. Az egymásnak számlázó cégek zárt rendszert alkottak, amelyben a láncolat végén -- ahol az áfát be kellett volna fizetni -- strómanok által vezetett vállalkozások álltak. Ezek a tartozásokkal együtt eltűntek. A strómanok közül többen állítják: szerepük csak annyi volt, hogy aláírják az előre elkészített papírokat. Cégeiket Varga Tamás és társai irányították. Amikor a cégekből ki akartak lépni, életveszélyesen megfenyegették őket.

A számlák szerint a beruházások elkészültek, és azok után vissza is igényelték az áfát. Valójában az összes projekt félbemaradt. A számlázott és a valódi költségek közötti különbség akkora volt, hogy a projekteket áfából (vagyis az állam pénzén) építhették volna meg. A "beruházók" azonban a minimális pénzt sem fordították az építkezésekre. A félbemaradt fonyódi sportberuházás, a sávolyi kamionterminál, a mikospusztai kastély soha be nem fejezett rekonstrukciója és a budapesti tetőterek meg nem épült luxuslakásai fennen hirdetik: itt az áfát már felvették, a célját vesztett építkezés véget ért. A fonyódi sportuszoda helyén ma egy gödör tátong. A Nagymező utca 47-es számú ház lakóit kiköltöztették, mert a félbemaradt tetőtér-beépítés miatt a lakásaik szétáztak.

A tetőterek beépítésére annyi áfát igényeltek vissza, hogy a számlák szerint az épülő lakások némelyikének négyzetméterenkénti ára megközelíti a 2 millió forintot, de még nincs kész. A sávolyi kamionterminál esetében csak a belső utak megépítésére 300 millió forintot leszámláztak, ám ott egyetlen méter út nem épült. Csupán ennél a beruházásnál egymilliárd forint áfát igényeltek vissza (vagyis 4 milliárd forint plusz áfa értékű számla keletkezett), miközben a teljes építkezés megközelítőleg 600 millióba került volna. A helyszínen jelenleg téglafalak meredeznek. A mikospusztai kastélyt lepusztították, antik bútorainak, műemléki berendezéseinek nagy részét széthordták.

A számlák "pénzügyi ütemezés" és nem az elkészült munka alapján készültek. Mire a számlázás befejeződött és az összes lehetséges áfát visszaigényelték, a "beruházók" az építkezések finanszírozását befejezték. Varga Tamás és társai feleslegesen nem költöttek semmire: néhány millió forintos munkadíjakat nem fizettek ki azoknak, akik valóban dolgoztak, miközben ők Jaguarokkal jártak, 1996 ősze és 1999 májusa között pedig több mint 2 milliárd forint áfát visszaigényeltek.

A számlázásban részt vett a szombathelyi Raszter-Alp Kft., melyet Sákovics Csaba, a Fidesz helyi önkormányzati képviselője vezet, a többségi állami tulajdonban levő MÁV Építészeti Hídépítési és Kertészeti (MÁV ÉHK) Kft., valamint Sipos Árpád parlamenti szakértő, az ifjúsági és sportbizottság tanácsadó testületének tagja. A pénzügyi műveleteket a Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezet budapesti fiókjaiban bonyolították.

A projektek nagysága miatt az APEH soron kívüli áfa-visszatérítést engedélyezett. A számlák kéthetenként készültek, függetlenül attól, hogy azok mögött volt-e teljesítés, vagy sem. A cégek arra hivatkoznak, hogy nem a teljesítés, hanem a szerződésben rögzített pénzügyi ütemezés szerint kellett számlázniuk. Szerintük az APEH revizorai sem kifogásoltak semmit: a jóváhagyott szerződések alapján vizsgálták a számlák jogosságát.

Az APEH-nek csak több hónap után tűnt fel, hogy százmilliókat fizet fiktív számlák alapján. A feljelentések nyomán nem vettek őrizetbe senkit, ezért a felelősök gond nélkül külföldre távozhattak. A cégvezetőket itthon keresik, de nemzetközi körözést a mai napig nem adtak ki ellenük. Az adóhivatal igazgatóságai már 1998 szeptemberében vizsgálódni kezdtek, de még 1999 májusában is utaltak vissza áfát. Az APEH Bűnügyi Igazgatósága csak 1999 végén indított nyomozást az ügyben. A pénz visszaszerzésére nincs esély.

Az első vállalkozási szerződést az IFC Investment Rt. 1996. október 15-én kötötte a MÁV ÉHK Kft.-vel a fonyódi Petőfi SE szálloda- és sportkomplexum építésére. Az IFC Investment Rt. erre a beruházásra alakult: alapítója az International Finance Consulting Ltd. nevű, USA-ban bejegyzett off-shore cég, melynek igazgatója Varga Tamás és az IFC Kft., melynek ügyvezetője Varga Tamás volt. Az IFC Rt. felügyelőbizottságának tagjai: Erdei Zoltán, a fonyódi Petőfi SE akkori elnöke, Schelhammer Gyula, a Petőfi SE ügyvezető igazgatója és Ottlik Lilla Lea, Varga Tamás akkori felesége lett. A MÁV ÉHK Kft. úgy került kapcsolatba Varga Tamással, hogy Erdei Zoltán, a Petőfi SE akkori elnöke, a fonyódi vasútállomás állomásfőnöke a vasutascéget az IFC Rt. figyelmébe ajánlotta. Varga Tamás annak köszönhetően került Fonyódra, hogy Mátrai Tamás vállalkozó, akinek nyaralója van a településen, beajánlotta a polgármesternek (egy esetben úgy nézett ki, hogy elvonul Fonyódról ez a társaság, mert Varga Tamás emberei meglátták a polgármestert Máté Lászlónak, az MSZP volt pénztárnokának Mercedesében, aki befektetési lehetőségeket keresett a környéken). A fonyódi projekt koordinátora Brunner István lett, aki hasonló feladatokat látott el korábban a révfülöpi Fidesz közeli üdülőben, ahol egykor 40 millió forint áfát ismeretlen tettesek jogtalanul visszaigényeltek (VG, 1998. november 19.).

Bartus László

A "kis Tata"

Francsics Zoltán, Fonyód polgármestere szerint a Petőfi SE nehéz helyzetben volt, mert az önkormányzat képtelen volt a helyi sport finanszírozására. Az IFC Rt. befektetőként jelentkezett, és rövidesen átvette az egyesület irányítását: a kilencfős elnökségben hat helyet kaptak. (Schelhammer Gyula lemondása után az IFC Rt. Hegedűs Miklóst hozta ügyvezetőnek, majd Erdei Zoltán lemondása után Sipos Árpád lett a Petőfi SE elnöke. Sipos később szereplője lett a hamis számlázásokra épülő áfaügyletnek is.)

A polgármester szerint főleg a labdarúgók szavaztak Varga Tamás embereire, akiknek alulról fűthető futballpályát, fedett lelátót, Angliából importált gyepszőnyeget, erre pedig NB I-es focicsapatot ígértek (mindehhez korszerű sportcsarnokot, nemzetközi versenyekre alkalmas fedett uszodát és 52 szobás szállodát, parkolóval). Az IFC Rt. vállalta, hogy a Petőfi SE költségeinek jelentős részét finanszírozza. Mindezért megkapta az ingatlanok haszonélvezeti és használati jogát.

A polgármester szerint Fonyód lehetett volna a "kis Tata", a Balaton-parti nemzetközi edzőtábor. A "projekt" azonban nem egészen így alakult: az IFC a vállalásait nem teljesítette, és ennek következtében a Petőfi SE akkora közüzemi tartozást halmozott fel, hogy a szolgáltatók az öltözőkben kikötötték a villanyt és a meleg vizet. A női kézilabdások pénzhiány miatt kiestek az NB I/B-ből, a megkezdett és félbehagyott építkezéssel tönkretették a focipályát, ledöntötték a kerítést, a korábban NB III-as futballcsapat búcsút vett a megyei I. osztálytól is.

A sportegyesületnek az APEH felé 9 millió forint tartozása halmozódott fel, de nem fizették ki az építkezésen dolgozók egy részét sem. A fonyódi építkezésre nem költöttek 200 millió forintnál többet, de 2 milliárd 370 millió forintot leszámláztak (melynek alapján 592 millió áfát visszaigényeltek).

Időközben, 1998-ban Varga Tamást néhány hónapra előzetes letartóztatásba helyezték. Az IFC Rt. vezérigazgatója Lelkes Attila, Varga Tamás üzlettársa lett. Varga ellen azért indult eljárás, mert a Fidesz által alapított Fico Kft. autókölcsönzési üzletágának működtetése során vitatott módon hozott be nagy értékű autókat az országba. Később Simicska Lajossal, a Fidesz volt gazdasági igazgatójával, későbbi APEH-elnökkel együtt alapították azoknak a cégeknek egy részét, amelyek Kaya Ibrahim és Josip Tot tulajdonába kerültek. Bírósági szakaszban van a Dunaferr Rt. részvényeivel kapcsolatos csalás, amelyben Varga Tamás másodrendű vádlott.

Financial Consulting

A céghálózat felépítése valamennyi beruházás esetén ugyanaz volt: a Varga Tamás által alapított IFC Rt. (vagy az érdekkörébe tartozó Dynax Rt., Valemoor Properties Rt.), mint beruházó szerződött a MÁV ÉHK Kft.-vel, vagy a Raszter-Alp Kft.-vel mint fővállalkozóval. A MÁV ÉHK Kft. és a Raszter-Alp Kft. 3 százalékos jutalékért nagy értékű számlákat bocsátott ki a beruházónak, amely visszaigényelte az áfát. Varga Tamás és társai strómanok nevén alvállalkozó cégeket alapítottak (Éptü-Cop Kft., Karsor-Ép Kft., Filép 2000 Kft., Bud-Ép Rt. stb.), melyeket beállítottak a fővállalkozók alá. Ezek a cégek számlákkal eltüntették a MÁV ÉHK Kft. bevételét és a befizetendő áfát.

A számlák kiegyenlítése valószínűleg jórészt "papíron" történt. A Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezetnél a beruházó készpénzben "befizette" a százmilliókat, az "átfutott" a fővállalkozó számláján, és megérkezett a beruházó által létrehozott strómancég számlájára. Onnan ugyanaz a társaság, amely a pénzt (beruházóként) "befizette", a másik oldalon (kijelölt alvállalkozóként) "felvette". A szisztéma önköltsége a számlák értékének 3 százaléka, melyet a fővállalkozónak a számlázásért kellett fizetni, valamint a Tokaj és Vidéke kezelési költsége, melyet a banki műveletekért kapott.

A Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke a történtekről ezt mondja: "Meggyőződésem, hogy minden pénztári bizonylat mögött valóságos pénzmozgás történt. A banktitokra vonatkozó szabályok nem teszik lehetővé, hogy ügyfeleink számlamozgásáról felvilágosítást adjunk. Belső ellenőrzésünk visszaélést nem tárt fel. Az akkori fiókvezető már nem dolgozik a cégnél."

Ahhoz, hogy az áfát vissza lehessen igényelni, beruházásra volt szükség, ahol ellenőrizhetően építkezés zajlott. Az alvállalkozó stróman cégek szerződtek a valódi kivitelezőkkel, akik a munkákat végezték. Ezek a szerződések a valódi értéket tartalmazták: ugyanarra a munkára majdnem tízszer olcsóbbak voltak, mint a fővállalkozó beruházónak adott számlája.

A fonyódi sportszálló villanyszerelési munkáira például a MÁV ÉHK Kft. 68 millió 910 ezer forint plusz áfa értékben kötött szerződést az Éptü-Cop Kft. nevű stróman céggel. Az Éptü-Cop Kft. ugyanerre a munkára 9 millió 943 ezer forint plusz áfa értékben szerződött a Kapos-Elszer Kft.-vel, a tényleges kivitelezővel. Ez az összeg majdnem fele az IFC Rt.-nek kiállított 68 milliós számla áfájának (17 millió). A Kapos-Elszer Kft. végül a 9 millióból sem kapott meg 1,4 millió forintot, de nincs kitől követelnie, mert az Éptü-Cop Kft. eltűnt.

Sipos Ernő, a Kapos-Elszer Kft. vezetője lapunknak elmondta: "Brunner István mutatta be az Éptü-Cop Kft.-t, vele pedig a MÁV ÉHK Kft. vezetői hoztak össze." Hruska Ferenc víz- és fűtésszerelőnek szintén tartoznak: vele szemben az Éptü-Cop Kft.-t maga Brunner képviselte. Brunner István lapunknak kijelentette: áfacsalásról nem tud, stróman cégekről nem hallott, ilyenek szervezésében ő nem vett részt.

A tényleges kivitelezők a MÁV ÉHK Kft. korábbi alvállalkozói voltak. Normális esetben a vasutascégnek egyenesen velük kellett volna szerződniük. Csak a kettős számlázás indokolta, hogy a MÁV ÉHK Kft. és az ő alvállalkozói közé beiktassanak még egy "alvállalkozót", amelyet az IFC Rt. jelölt ki. Megkérdeztük mindezzel kapcsolatban Boa Árpádot, a MÁV ÉHK Kft. ügyvezetőjét és Varga Bélánét, a cég főkönyvelőjét, akik utólag nem járultak hozzá, hogy nyilatkozatukat közöljük.

A MÁV ÉHK Kft. ráfizetéssel zárta az ügyletet: az IFC Rt. 300 millióval tartozik a cégnek. Az IFC Rt. a MÁV ÉHK Kft.-vel hiteleket vetetett fel, melyekért tartozása fejében kezességet vállalt. A hiteleket azonban később nem törlesztette. Emiatt a Konzumbank jelzálogot jegyeztetett be a fonyódi sportszállóra. A MÁV ÉHK Kft. nem volt könnyű helyzetben: a MÁV Rt. pályázatot írt ki a cég többségi üzletrészére, melyet az IFC Rt. megnyert, de a társaság végül mégsem került a tulajdonába.

Horgászparadicsom kamionosoknak

Kovács Csaba, az egyik cég strómanként alkalmazott vezetője harminc évig volt a Thália Színház főügyelője, később állás nélkül maradt. "Ekkor ajánlotta Varga Tamás, hogy egy részvénytársaság elnök-vezérigazgatója lehetek -- mondta. -- Semmit nem tudtam arról, hogy a nevem alatt futó cégben mivel foglalkoznak. Varga Tamás néha átadott egy táska anyagot, hogy tanuljam meg, kivel kötöttem szerződést, mert másnap be kellett mennem az APEH-be. A soha nem látott iratokon ott szerepelt a hamisított aláírásom. Varga Tamás volt az irányító, mindenki csak végrehajtotta, amit ő mondott. Amikor ki akartam szállni, életveszélyesen megfenyegettek."

A strómanok két tűz közé kerültek, amikor az APEH vizsgálni kezdte a Varga-féle cégeket. Kovács Csaba Dunaszerdahelyre menekült, ahol Sipos Árpád parlamenti szakértő segítette, aki egy időre ugyancsak itt talált menedéket. Sipos szintén strómanként tevékenykedett Varga Tamás és társai céghálózatában: ő vezette a Dynax Hungary Rt. nevű céget, amely a sávolyi kamionterminál beruházójaként igényelte vissza az áfát.

Sávoly a 7-es főút mellett, a Balaton és a horvát határ között fekszik. Az út itteni szakaszán nagy az átmenő forgalom, de kiépített pihenőhely nincs. Az impozáns tervek szerint benzinkút, kamionmosó, night club, étterem, uszoda, szauna, panzió, állatlerakó hely és lovarda épült volna. A terület termálvízben gazdag, és a területhez tartozik egy tó is: a kamionosoknak horgászparadicsomot és tóházat is terveztek. A tóházban borozó várta volna a horgászokat. A tóház építésére a MÁV ÉHK Kft. mint fővállalkozó 100 millió forintot számlázott a beruházó Dynax Rt.-nek (melyet papíron Sipos Árpád vezetett), de ott egy rozoga stég sem épült. A Dynax Rt. visszaigényelte az áfát, az egyik alvállalkozó stróman cég, a Fil-Ép 2000 Kft. számlákkal eltüntette a MÁV ÉHK Kft. bevételét, és "lenyelte" a befizetendő áfát.

A terminálprojekthez tartozott egy szennyvíztisztító rendszer, melynek megépítését az Organica Kft. 21 millióért vállalta. A MÁV ÉHK Kft. ugyanerre 350 milló forint értékű számlát adott a Dynax Rt.-nek. Bodnár Attila, az Organica Kft. ügyvezető igazgatója szerint ennyiért ezer köbméternél nagyobb szennyvíztisztítót lehet építeni. Sávolyon 40 köbméteres berendezés üzembe állításáról volt szó. A Dynax Rt. a számlák alapján visszaigényelt 80 millió forint áfát. A beruházás 21 millióba került volna, de a szennyvíztisztító építése meg sem kezdődött.

A sávolyi kamionterminál 3,6 milliárd forint plusz áfa összegű projektként indult. A Dynax Rt. számlákon 5 milliárd forintot elszámolt, s annak alapján visszaigényelt 1 milliárd forint áfát. A számlákat a MÁV ÉHK Kft. mellett a másik "fővállalkozó", a szombathelyi Raszter-Alp Kft. készítette. Az elkészült közúti csomópontra például a Raszter-Alp Kft. 197 millió 530 ezer plusz áfa összegű számlát állított ki a Dynax Rt.-nek. A Karsor-Ép Kft. nevű alvállalkozó stróman cég 194 milliós számlát adott a Raszter-Alp Kft.-nek (a 3 millió forint különbözet a Raszter-Alp jutaléka a számláért). Ezután a Karsor-Ép Kft. 28 millió 532 ezer plusz áfa értékben szerződött a valódi kivitelezőkkel: ez volt a kivitelezés tényleges ára.

Kardos László, a Karsor-Ép Kft. ügyvezetője lapunknak elmondta: a céget az ő nevén Varga Tamás és társa, Lelkes Attila alapította. A céget ők irányították, neki havi 30 ezerért csak alá kellett írnia a kész szerződéseket és számlákat. Számos esetben aláhamisították a nevét. "Amikor megéreztem, hogy visszaélések vannak -- mondja --, bejelentettem: kilépek a cégből. Ekkor az egyik budai irodában megfenyegettek. Aztán mégis kiléptettek, mert nem voltam megbízható. Egyszer még megkértek: jelentsem be a rendőrségen, hogy feltörték az autómat, és a könyvelést a számlákkal együtt elvitték. De ezt már nem tettem meg."

Egy másik esetben a Raszter-Alp Kft. és a Bud-Ép Kft. nevű alvállalkozó stróman cég a benzinkút alapozási és szerkezetépítési munkáira összesen 809 millió 517 ezer forint plusz áfa értékben kötött szerződést. A tényleges kivitelezői megállapodás szerint az ERTL Kft. a Bud-Ép megbízása alapján ezt a munkát 92 millió 298 ezer forint plusz áfa áron végezte el. A különbözet: 717 millió 219 ezer forint plusz áfa.

A Raszter-Alp Kft.-vel folytatott tárgyaláson Sipos Árpád mellett részt vett Varga Tamás és Lelkes Attila is. A cég vezetői állítják: a megbeszélésen minden döntést ők hoztak meg. Sipos Árpádot csak utasították a végrehajtásra, holott papíron a Dynax Rt.-nek ő volt a tulajdonosa és a vezetője is. A Dynax szerződött a Raszter-Alp Kft.-vel, a Raszter pedig a Dynax által kijelölt alvállalkozókkal. Mindkét szerződést a Dynax Rt. készítette, a Raszternak csak alá kellett írnia azokat. A szerződések melléklete tartalmazta, hogy mikor, mekkora összegű számlát kell kiállítani. A cég később ismeretlen tettes ellen áfacsalás gyanúja miatt feljelentést tett a rendőrségen, miután gyanúsak lettek a saját számlái. A hivatalos eljárás végéig nem nyilatkoznak.

Sávolyon most csupán téglafalak meredeznek, de már a konyhaberendezésekre is leszámláztak 68 millió 472 ezer forintot. Mivel a beruházás hozzávetőleg 600 millióba került volna, a visszaigényelt áfából az objektumot majdnem kétszer meg lehetett volna építeni. Az építkezésre viszont csak 250 millió forintot költöttek, így -- a költségek levonása után -- 700 millió forint körüli a "tiszta" haszon.

"House and Flat let"

Varga Tamás és társai Budapest belső kerületeiben is felismerték az égető szükséget: kidolgoztak egy programot a lerobbant házak rehabilitációjára, amelyet "House and Flat let" beruházási és ingatlanfejlesztési projekt néven ismert meg, és hagyott jóvá az APEH. A tetőterekért cserébe vállalták, hogy kívül-belül felújítják a házakat.

A projekt azzal kezdődött, hogy 1997. október 2-án a Valemoor Properties Rt. megbízta az IFC Kft.-t, hogy készítse el a program "megvalósítási és finanszírozási" tervét 24 millió forint plusz áfa összegért. A Valemoor Rt. ugyanolyan off-shore cég, mint valamennyi eddigi beruházó (IFC Rt., Dynax Rt.), amely az áfacsalásra létrehozott projektekben részt vett. A fővállalkozó itt is a MÁV ÉHK Kft. volt, neki a "stróman" alvállalkozói számlákat a Fil-Ép 2000 Kft. és a Bud-Ép Rt. állította ki. A programból csak a Paulay Ede utca 15-ös számú ház készült el, melybe részben a projektekhez tartozó személyek -- köztük Ottlik Lilla Lea -- költöztek be. A többi ház félbemaradt, vagy az építkezés el sem kezdődött. A Nagymező utca 47-es számú ház másfél éve felállványozva áll. Rétfalvi Tamás közös képviselő szerint az építkezés alatt egy ideig nem volt tető, ezért a ház annyira beázott, hogy az első emeleti és a földszinti lakókat is menekíteni kellett. A Valemoor Rt. vállalta, hogy fizeti a lakók albérletét, de ez év nyár elején a kivitelezők levonultak, mert a munkát nem fizette senki. Az albérletet azóta senki nem téríti, az összeomlás küszöbén álló házba a lakók nem tudnak visszaköltözni.

Ennél kedvezőbb vállalkozás már csak a mikospusztai kastély volt, amelynek műemléki jellege miatt szinte lehetetlen megállapítani a számlák fiktív voltát: egy műemlékre bármennyit rá lehet költeni. A kastélyt 1998. nyarán 1 millió márkáért vásárolta meg az IFC Rt. a hozzátartozó 6 hektáros parkkal együtt. Fővállalkozó a MÁV ÉHK Kft., stróman alvállalkozója a Bud-Ép Rt., melyet az Éptü-Cop Kft. és a Karsor-Ép Kft. (mindkettő stróman cég) hozott létre. A beruházás első üteme 395 millió 372 ezer forint plusz áfáról szólt. A Kruppa Építész Iroda birtokunkban levő árajánlata ugyanerre 69 millió 680 ezer 56 forint volt. A visszaigényelt áfa nagy részét másra költötték, mikorra elindult a második ütem: 2 milliárd forint plusz áfa értékben. Végül 150 milliót építettek be, de 50 millióval ma is tartoznak az építőknek. A kastélyt végül eladták, a védett bútorok egy része ismeretlen helyre került.