Az Unió kérte a stabilitási alapot?

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter pénteken Brüsszelben jelentette be, hogy a már hatályos költségvetési törvényen belül ekkora összeget különítenek el azzal a céllal, hogy az állam gazdálkodását váratlan gazdasági, pénzügyi események se ingassák meg. Tegnap este Orbán Viktor miniszterelnök is rábólintott a miniszter javaslatára.

A bejelentés hátterében brüsszeli nyomást sejtőket látszik igazolni az a tény, hogy Matolcsy György az uniós pénzügyminiszterek (az Ecofin) ülése után beszélt az alap életre hívásáról. Az időzítés annyiból meglepő, hogy február elején nem lehet előre jelezni a költségvetési folyamatok alakulását (így a zárolás sem magyarázható például a kiadások túlfutásával), ha viszont a kormány jelentős tartalékokat akart volna a büdzsébe építeni, megtehette volna a törvény készítése során, tavaly ősszel is. Lapunknak többen éppen ezért vélekedtek úgy, hogy minden bizonnyal az Ecofinen került szóba a GDP egy százalékára rúgó tartalék szükségessége, hazánk pedig olyannyira éltanuló akar lenni költségvetési ügyekben, hogy a magyar kormány elébe ment a brüsszeli kezdeményezésnek.

Szakemberek abban kivétel nélkül egyetértenek, hogy az utóbbi hetekben nem merültek fel olyan súlyos pénzügyi kockázatok, amelyek ilyen mértékű beavatkozásra kényszerítenék a magyar kabinetet. Matolcsy pénteken az észak-afrikai helyzetet, az európai adósságválságot és az árfolyam ingadozását említette okok gyanánt, ám ezek egyfelől nem új keletű kockázatok, másfelől pedig egyelőre nincs is ekkora hatásuk hazánk életére. Ha tényleges kockázatok fedezésére szolgál az új tartalékalap, sokkal inkább egyes törvények alkotmánybírósági megsemmisítésére vagy módosítására tippeltek a lapunknak megszólalók. Az pedig immár AB-döntés nélkül is tudható: több mint százezer magán-nyugdíjpénztári tag a maradás mellett döntött, ez becslések szerint 250-300 milliárd forintot farag le az államhoz visszatérő összegből. Talán erre utalhat Matolcsy azon kijelentése, miszerint a kormány nem enged az államadósság-csökkentés beharangozott mértékéből. Ha a reálhozamok kifizetéséhez szükséges százmilliárdokat is figyelembe vesszük, bőven elkelhet a 250 milliárd forintos mankó a büdzsében.

Még égetőbb kérdés az, hogy miből is teremti elő a nemzetgazdasági tárca az említett összeget. Annyi tudható, hogy egyes kiadásokat csökkentenének. A fejezetek többsége rendelkezik ugyan úgynevezett általános tartalékkal, ezek összértéke azonban alig éri el a 16 milliárd forintot, míg a „hivatalos” büdzsétartalék 90 milliárdra rúg. Ráadásul az NGM tegnapi közleménye világossá teszi: ezek nem számítanak bele a 250 milliárdos keretbe. Utóbbit tehát csak olyan területekről lehet kivonni, mint a közigazgatás, az oktatás, netán az egészségügy vagy a gazdaságfejlesztés. Az érintettek számára pedig az lehet az egyedüli mentsvár, hogy Matolcsy tegnap is megerősítette: az egyelőre meglehetősen homályos kockázatok elmaradása esetén az év végén a tárcák visszakapják a „zárolt” összeget.