Bővülés kell az egyensúlyhoz

kockázat. Néhány lépéssel közelebb kerül a nyugdíj-biztosítási kassza az egyéni számlás rendszer megteremtéséhez azokkal a szabályokkal, amelyek a múlt hét végén jelentek meg az Országgyűlés előtt törvénymódosítási javaslat formájában. Ez többek között lehetővé tenné, hogy a majdani nyugdíjasok bármikor kérhessék szolgálati idejük vagy bármilyen kedvezményre jogosító körülmény elismerését az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságtól, a téves, a biztosított számára előnytelen megállapításból származó különbözet kifizetését pedig a nyugdíjas késedelmi kamattal növelten kérheti a jövőben. Bár az egyéni számlás rendszer bevezetésétől e módosítások még messze vannak, mindenképpen első lépésként értékelhetők abba az irányba, hogy a járulékfizetők tisztában lehessenek majdani járandóságuk várható összegével. A nyugdíjtudatosság fokozását maga a törvényjavaslat indoklása is fontos célként említi.

Az időzítés nem meglepő, a kormány ugyanis a következő hónapokban lehetőleg minél több járulékfizetőt a magánnyugdíj-pénztárakból történő visszalépésre szeretne rávenni. A Századvég egyik friss kutatása szerint erre jó esély van, az emberek 43 százaléka ugyanis úgy véli, az állami kassza nagyobb biztonságot kínál, mint a magánpénztárak. Igaz, az utóbbit favorizálók 36 százalékos aránya sem elhanyagolható. A Stabilitás Pénztárszövetség új elnöke, Bába Julianna egy tegnapi lapinterjúban ennél valamivel alacsonyabb arányt említett: az ő felmérésük szerint a tagok 30 százaléka készül a tb-kasszába történő visszalépésre. A Századvég kutatásából az viszont világosan kiderül, a választás szabadságának megadását túlnyomórészt helyeslik a válaszadók (95 százalékos arány).
Valójában azonban nem csak a visszalépés és a vagyon könyvelése körüli bizonytalanság miatt nehéz jól dönteni e kérdésben, azt sem könnyű megítélni, valóban „biztonságos-e” hosszú távon az állami nyugdíjalap, mint ahogy azt a kormányfő az utóbbi időben többször is hangsúlyozta. A jövő évi költségvetés egyik mellékletéből az derül ki, hogy a friss számítások szerint a nyugdíjkassza jelenlegi, a GDP 1,9 százalékára rugó hiánya (amelyet az idén a visszatérő vagyon segít ellensúlyozni) 2020-ra nullára csökken. Igen ám, de ez a javulás szinte kizárólag a foglalkoztatottság radikális bővülésének köszönhető. A kormányzati számítás 2013-tól 2020-ig évi 3 százalékot közelítő foglalkoztatásnövekedést vetít előre, ennyi „új” járulékfizető láttán pedig nem csoda, hogy jelentősen javul a nyugdíjkassza helyzete. Mindez összefügg a GDP jövőre 3, utána pedig akár 5 százalékot is elérő éves növekedési ütemével.
Ráadásul a kormányzati előrejelzés kész tényként kezeli: a munkáltató a következő években 24, a munkavállaló pedig 10 százalékos járulékkal veszi ki részét az időskori ellátások finanszírozásából, tehát sem a 9,5 százalékos mérték visszatéréséről, sem a magánnyugdíj-pénztárak 8 százalékos részének „visszaadásáról” nincs szó. Ahogy bármiféle járulékcsökkentésről sem, akár a cégek, akár a dolgozók oldalán.
A visszalépés az állam számára egyébként azért éri meg, mert a bevételi oldalon azonnal megmutatkoznak a jótékony hatások, míg a kiadások túlnyomó része csak néhány évtizeddel később érezteti hatását. Egy a Nemzetgazdasági Minisztériumban készült háttértanulmány szerint a második pillérben lévő tagok 72 százaléka 40 évesnél fiatalabb, vagyis visszalépésük esetén járadékfizetés legkorábban csak 25 év múlva terheli az államkasszát. Többek között ennek is köszönhető, hogy a nyugdíjasok relatív aránya 2030-tól nő meg erőteljesen. A jegybank e témáról szóló tanulmánya is arra figyelmeztet, tömeges visszalépés, valamint a második pillér megszűnése esetén a hosszú távú állami nyugdíjkiadások akár a GDP 3 százaléka körüli mértékben is emelkedhetnek.
Mindebből az következik, hogy az állami nyugellátást a következő egy-két évtizedben ugyan nem fenyegeti a finanszírozás ellehetetlenülése, ám a kormány által remélt foglalkoztatásbővülés esetleges elmaradásával már néhány éven belül ismét megjelenhet a Nyugdíj-biztosítási Alap hiánya. Ennek csökkentésére pedig könynyen szóba jöhet az éppen ezekben az években 65 év felé közelítő nyugdíjkorhatár további emelése, az induló nyugdíj számítási szabályainak módosítása, netán az indexálás átalakítása. Amíg tehát ténylegesen meg nem valósul az egyéni számlás szisztéma az állami tb-ben, az időskori járandóságok sora a jogszabályváltozások és a jogalkotók kezében van.

Ez az arány harmincévnyi szolgálati idővel már 68 százalékra javul, negyven év igazolása esetén pedig 80 százalék jár a nyugállományba vonulónak.

Két év múlva, 2013. január 1-jétől a nyugdíjakat már a bruttó átlagkeresethez viszonyítják, így változnak az arányszámok is. A 20-30-40 éves szolgálati időhöz e sorrendben 33, 49,5, valamint 66 százalékos arányszám tartozik.

Ez az arány harmincévnyi szolgálati idővel már 68 százalékra javul, negyven év igazolása esetén pedig 80 százalék jár a nyugállományba vonulónak.

Két év múlva, 2013. január 1-jétől a nyugdíjakat már a bruttó átlagkeresethez viszonyítják, így változnak az arányszámok is. A 20-30-40 éves szolgálati időhöz e sorrendben 33, 49,5, valamint 66 százalékos arányszám tartozik. -->