Világgazdaság Online

A kormány csökkentené a foglalkoztatással járó adminisztrációt, felülvizsgálná a foglalkoztatáspolitika intézményrendszerét, fehérítené a munkaerőpiacot. A legfontosabb célok között szerepel továbbá az atipikus foglalkoztatási formák térnyerésének elősegítése, amelyek közül a részmunkaidős alkalmazás lehet a legfontosabb kiemelt cél. E foglalkoztatási forma jelenleg nem túl népszerű hazánkban, és az alacsony keresetek miatt elsősorban a speciális élethelyzetben lévők (nyugdíjasok, kismamák) számára lehet vonzó. Ez ugyan kevés a foglalkoztatás ambiciózus céljainak megvalósításához, átmenetileg azonban növelheti a munkavállók létszámát.
A részmunkaidős foglalkoztatás egyik gátja, hogy a juttatásokat nem időarányosan kell fizetni a dolgozó után, mivel a jelenlegi jogszabály szerint csak a munkaidő mértékével összefüggőket lehet arányosan (például felerészben) fizetni. A munka törvénykönyve azonban nem tisztázza, mely juttatások sorolhatók ebbe a körbe, de az étkezési hozzájárulás és az üdülési csekk biztosan nem. A munkaerő-piaci rugalmasság jegyében tehát a jövőben valószínűleg életbe léphet az arányosan adható juttatások rendszere.
A kormány által sokat hangoztatott, kiemelt cél a nyugdíjkassza egyensúlya. Emiatt az továbbra is reálisnak tűnik, hogy kevesebb befizetés kevesebb nyugdíjra jogosít. Ez most is így van: a részmunkaidős dolgozó napjai ugyan teljes értékűek, ám a nyugdíjellátás összegének kiszámításakor az alacsonyabb fizetését veszik figyelembe. A kisebb összegű társadalombiztosítási befizetés azonban aligha jelent majd alacsonyabb értékű egészségügyi jogosultságot – kivéve persze a pénzbeli ellátások (például táppénz) rendszerét.
Nem kizárt az sem, hogy a kormány a részmunkaidős foglalkoztatás vonzóvá tétele érdekében megkönnyíti a dolgozók elbocsátását. Jelenleg ugyanis a részmunkaidőben dolgozók is jogosultak végkielégítésre, és vonatkozik rájuk a teljes felmondási idő. Ha ezeket a jogosultságokat is arányosítanák, tehát például a négy órában dolgozó végkielégítésére feleannyit kellene költenie a munkáltatónak, vagy létszámleépítés esetén feleannyi ideig lenne köteles továbbfoglalkoztatni, az meghozhatná a munkaadók kedvét az ilyen foglalkoztatási formákhoz.
A készülő tervezet valószínűleg a munkaadókra is nagyobb nyomást gyakorol majd. Jelenleg a részmunkaidős alkalmazás lehetősége számos hazai munkavállalónak (tipikusan kismamáknak) jönne jól, ám a jog szerint igényüket a munkaadók nem kötelesek figyelembe venni. Az állam első körben a közszférában változtathat ezen, azaz előírhatja, hogy a közintézmények részmunkaidőben alkalmazzák a gyesről, gyedről visszatérőket. Ez azonban felveti a diszkrimináció problémáját, hiszen a közszolgálati jogviszonynak nincs olyan speciális tulajdonsága, amely indokolná a versenyszférától való ilyen jellegű megkülönböztetést. Követendő példa lehet a német szabályozás is: ott a munkáltató köteles minden olyan állást részmunkaidőben is megszüntetni, amely négy vagy hat órában is elvégezhető.
Végül a gyermekeket ellátó rendszert, a bölcsődéket, óvodákat is alkalmassá tehetik a részmunkaidős foglalkoztatottakkal történő jobb együttműködésre. Itt a gyermekfelügyelet időszaka nagyobb mértékben alkalmazkodhatna az atipikus foglalkoztatási formákhoz, amely szintén a munkaerőpiac felé terelne egyeseket.