Elkerülhetetlen az adóemelés

A növekedés megóvása érdekében a közgazdászok általában a kiadások lefaragását tartják a legmegfelelőbb eszköznek a fiskális egyensúly helyreállításához. Jelenleg azonban nehezen tűnik elkerülhetőnek, hogy a válság miatt keletkezett óriási deficitek csökkentéséhez kisebb vagy nagyobb mértékű adóemeléseket is igénybe vegyenek a kormányok – különös tekintettel az olyan súlyosan érintett államokra, mint Írország vagy Spanyolország. A kérdés sokkal inkább az, hogy hol milyen módon változtatnak – emelnek – az adókon – mutat rá elemzésében az Economist.

A bevétel növelését eltérően kívánják megoldani az egyes kabinetek. Madrid az áfát emeli 16-ról 18 százalékra, a dublini kormány a jövedelemadó felső kulcsát változtatná 41-ről 46 százalékra, és az írekhez hasonlóan az USA-ban, valamint Nagy-Britanniában is a tehetős polgárok terheinek növelését tervezik.

Az adóemelés gazdasági hatásai nemcsak a növelés mértékétől, de az állami bevételek terén bekövetkező változásoktól is függnek. Nyilvánvalóan a nagy emeléssel generált kis bevételbővülés jelenti a legnagyobb terhet a gazdaság számára.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vonatkozó tanulmánya szerint a vagyon-, illetve a fogyasztási adók veszélyeztetik legkevésbé a gazdasági növekedést. Ezzel szemben a jövedelemadók – különös tekintettel a cégekre kivetettekre – a legkevésbé „konjunktúrabarátak”. A fogyasztási adók arányának növelése a jövedelemadók rovására ezért a GDP pozitív változásához is hozzájárulhat.

A legtöbb adórendszer esetében egyébként az figyelhető meg, hogy növekedésbaráttá váltak az elmúlt évtizedekben. Az OECD országaiban alkalmazott legmagasabb jövedelemadó-kulcs átlaga például 70-ről 40 százalékra mérséklődött 1981 óta, elsősorban az USA-nak és Japánnak köszönhetően.

Az Egyesült Államok adórendszere azonban még így is a világ egyik legkevésbé hatékony szisztémájának számít, ez elsősorban a jövedelemadóktól való túlzott függés következménye. Az európai rendszerek relatív előnye ezzel szemben, hogy a meglehetősen nagy szociális elvonások ellenére is a bevételeik jelentős részét hatékony adófajtákból, például az áfából nyerik.

Elsősorban a szövetségi berendezkedésű országoknál fordulhat elő azonban, hogy a forgalmi típusú adók sem működnek hatékonyan. Brazília és India is régóta küzd áfarendszerének megreformálásával, Kína esetében pedig a magas megtakarítási ráta miatt probléma, hogy a kormány nagyban támaszkodik fogyasztási típusú adókra.

Az adóstruktúrákkal kapcsolatban ugyanakkor nemcsak a hatékonyság számít fontos kérdésnek, hanem a méltányosság, illetve az eladhatóság is. Miközben például a vagyonadóknak alig van torzító hatásuk, rendkívül népszerűtlenek a választók körében. A hatékonynak számító áfa pedig nagyobb terhet jelent a szegényebbek számára, akik jövedelmük nagyobb hányadát költik fogyasztási cikkekre. Ennek ellenére a jelenlegi súlyos fiskális helyzetben – a világ nagy gazdaságainak esetében legalábbis – a hatékonyság előtérbe kerülésére lehet számítani.