Eltévesztette a célját a jegybank

A Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank teljesen eltérő szemléletű attól, mint a korábbi elnökök idejében volt. Elemzők szerint először beemelték a célfüggvénybe a veszteségelkerülést, majd a nyereségből olyan tevékenységeket kezdtek el végezni, amire korábban nem volt példa. A legfontosabb ilyen lépés az oktatásba való beavatkozás és a számos ingatlanvásárlás.

"Egy nyaraló megvásárlása tulajdonosi döntést igényel, a tulajdonos a magyar állam, a jogokat pedig a Varga Mihály vezette Nemzetgazdasági Minisztérium gyakorolja” – mondta a Világgazdaságnak a Magyar Nemzeti Bank egyik korábbi magasrangú tisztviselője. A neve elhallgatását kérő egykori jegybankár kifejtette, hogy normális esetben a tulajdonosnak kell jóváhagyni a döntéseket. Az MNB tavaly közel 14 milliárd forintért, szakértők szerint jóval a piaci ár felett vette meg az Eiffel Palace luxusingatlant. Egy másik vásárlásával is kitűnt a jegybank: 400 millió forintért vette meg a tiszaroffi Borbély-kúriát, ahol az MNB-sek nyaralhatnak. Tavaly óta folyamatosan vásárolnak, a HVG értesülése szerint az MTA-tól most vettek egy oktatási centrumot 3 milliárd forintét. A lap szerint az MNB már 250 milliárd forintot adott alapítványainak, hogy terjesszék az „unortodox” tanokat. Az jegybank tavaly májusban kiadott Alapokmánya szerint az MNB vezető szerepet kíván betölteni a közgazdasági és pénzügyi szakember képzés megújításában. Céljuk, hogy az MNB oktatási, képzési, illetve jóléti szolgáltatások biztosítása miatt rendelkezzen megfelelő mennyiségű és a jegybankhoz méltó minőségű ingatlanokkal.

Vagyis nem csak az ingatlanpiacba szállt be a jegybank, hanem az oktatásba is. Az képzés támogatása pedig kvázi fiskális tevékenységnek minősül. „Nagyon fontos az oktatás támogatása, de ezt a költségvetésnek kell fizetnie, nem az MNB-nek” – mondta a Monetáris Tanács egykori tagja, aki szerint súlyos jogi, politikai és etikai kérdéseket is felvet, hogy olyan tevékenységekbe avatkozik be az MNB, amihez semmi köze sincsen. „Nem költhet el pénzt a legkülönbözőbb célokra a népfelség felhatalmazása nélkül, még akkor sem, ha ezt jó célokra akarja fordítani” – fejtette ki meglátását. Elemzők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy az alapítványi 250 milliárd forint nem hasonlítható össze azzal, hogy a kormány mennyit költ évente a felsőoktatásra (egyébként fele ennyit), mert az MNB elvileg csak a hozamokat fogja elkölteni.

Sokszor olyat is láttunk azonban, hogy másról van szó. „Mostanában nem csak jó célra áldoz az MNB, hanem befektetésre költ, pedig a jegybank nem befektetési bank, amely kockázatot vállal” – hangsúlyozta az MNB korábbi tisztviselője, aki példaként az Eiffel Palace megvásárlását hozta fel. Szerinte legfeljebb a költségek minimalizálása végett vehet meg épületeket az MNB, vagy korábbi bérléseket válthat ki ezzel, de semmiképpen sem fektethet be. „Nem létezhet olyan, hogy egy nonprofit intézmény belép a piacra és elkezd versenyezni” – fejtette ki. „Nem lehet valaki bíró, partjelző, és versenyző is egyszerre. Ez lehetetlen.”

Az is baj, hogy a jegybank olyan dolgokat csinál, amiről a Parlamentnek kellene döntenie. „Az MNB több száz milliárd forintnyi kvázi fiskális tevékenysége előbb-utóbb valakinek fel fog tűnni, és lehetséges, hogy egyszer csak hozzá kell majd írni az állam kiadásaihoz, ami növeli a hiányt” – hívta fel a figyelmet a szakértő. Kiemelte, hogy az ingatlanvásárlás nem lesz ilyen kiadási tétel, hiszen az állami cégvásárlások sem növelik az uniós módszertan szerinti hiányt. Összességében úgy látja, nagyon kockázatos játékot játszik az MNB, amiből hosszú távon baj lehet, és egyáltalán nem tartoznak a jegybanki tevékenységi körbe azok, amelyeket az MNB végez.

Tudatos kommunikáció

Az MNB Alapokmánya szerint a tudatos, tervezett kommunikáció eredményesen segíti az intézmény működéséről kialakított kép pozitív befolyásolását. Az ingatlanvásárlásokról és az alapítványoknak juttatott tízmilliárdokról azonban nem az MNB-től lehet információkat kapni, hanem kiszivárgott sajtóhírekből. Kerestük a jegybankot, hogy milyen célja van az ingatlanvásárlásoknak, hogy a 250 milliárd forint közpénz-e vagy sem, amit az alapítványoknak adtak, és hogy nem lenne-e bölcsebb félretenni a nyereséget a nehezebb időkre. Lapzártánkig azonban nem válaszoltak.