BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Félrecsúszott a bankáradó

Jóllehet egyes pénzügyi cégek a City elhagyásával fenyegetnek a brit kormány által bevezetett, április 5-ig érvényes bónuszadó miatt, a többség a jelek szerint vállalja a pluszterhet. Elbukni látszik tehát Alistair Darling eredeti szándéka, amely nem az állami bevételek növelése volt, hanem az, hogy csillagászati bónuszok kifizetése helyett tartalékolásra ösztönözze a bankokat. Eközben egyre valószínűbb, hogy az adó sem időben, sem térben nem lesz olyan korlátozott hatályú, ahogy eddig látszott.

Az utóbbi napokban a Goldman Sachs, a Morgan Chase, a JPMorgan és más pénzügyi cégek is kilátásba helyezték egyes részlegeik – például a jelentős nyereséget termelő devizakereskedelem és vagyonkezelés, vagy a back office – Londonból való elköltöztetését, tiltakozásképpen a brit kormány által decemberben bejelentett, a 25 ezer font fölötti jutalmakra vonatkozó 50 százalékos rendkívüli adó ellen. A JPMorgan vezérigazgatója, Jamie Dimon közölte Alistair Darling pénzügyminiszterrel: az adó miatt felülvizsgálhatják a londoni Canary Wharfon tervezett másfél milliárd font értékű székházépítési tervet, a Tullett Prebon brókercég pedig felajánlotta alkalmazottainak a külföldre település lehetőségét. A figyelmeztetések nyomán a londoni főpolgármester, Boris Johnson drámai nyilatkozatban kelt ki a kormányzati „büntetőintézkedések” ellen. Hasonló elvonás bevezetését tervezi egyébként a francia kormány is, de ez ott kisebb viharokat kavar, lévén a pénzügyi szektor nemzetgazdasági súlya (és a jutalmak összege) sokkal kisebb, mint a csatorna túlpartján.

A bankárok, illetve egyes divíziók kitelepüléséből elvben a brit Csatorna-szigetek, a tavaly bevezetett adózási szigorítások ellenére még mindig nagyon vonzó svájci pénzügyi központok (Genf, Zürich) vagy akár Frankfurt is jelentős hasznot húzhat. Karel Lannoo, a brüsszeli CEPS elemzője azonban egyszerű blöffnek tartja a fenyegetéseket. Ha egyes cégek hajlanának is a kulcsfontosságú londoni hídfőállás feladására, akkor is csak hosszú idő alatt és nagy költségek árán lehetne teljes részlegeket elköltöztetni, az adó április 5-i határidejéig semmiképpen – érvel. Ezzel a King Sturge ingatlan-tanácsadó is egyetért. A Guardianben most közzétett előrejelzésük szerint elhanyagolható mértékű lesz a pénzügyi cégek Londonból való kimenekülése, sőt a kínai és más külföldi piaci szereplők betelepülése összességében bővülő piacot fog eredményezni. Emiatt a brit fővárosban az idén jó 10 százalékkal emelkedhetnek az irodabérleti díjak, amelyek a válság idején 40 százalékkal csökkentek. Más becslések abból indulnak ki, hogy a Cityben dolgozók nagyjából egymilliós létszáma két évtizeden belül megduplázódhat.

Az „exodussal” kapcsolatos félelmek megalapozatlanságát mutatják azok a brit pénzügyminisztériumi nyilatkozatok is, amelyek szerint az előzetesen tervezett 550 milliónál legalább kétszer nagyobb bevétel várható a bankáradóból. Banki körökben négymilliárdos becslések is forognak, de a Financial Timesnak nyilatkozó kincstári illetékesek legfeljebb kétmilliárdot várnak. Ez mindenképpen jól jön a gazdaságélénkítő programok miatt drámaian eladósodott brit államháztartásnak, de Alistair Darling eredeti célját – a jutalmak visszafogását – a jelek szerint nem sikerül elérni. A Goldman Sachs például a CityAM értesülése szerint eldöntötte, hogy nem csökkenti a jutalmak nagyságát; ez egymagában 620 millió fontot hozhat a kincstárnak.

Ha a nagybankok az adó ellenére Londonban maradnak, akkor kénytelenek vagy lenyeletni alkalmazottaikkal az 50 százalékos adót, vagy emelni jutalmazási keretüket, nehogy elveszítsék egyes jó szakembereiket. A pontos megoldásokra vonatkozó döntések – amelyek a következő hetekben születnek meg – az egész európai bankszektorra hatással lehetnek. Josef Ackermann, a Deutsche Bank (DB) vezérigazgatója például közölte: igazságtalan lenne, ha a brit alkalmazottak jutalmát megcsapolnák, a többiekét viszont nem, ezért a terheket a konszern egészére szétosztják. A banki érdekképviseletek által erősen vitatott terv tétjét jelzi, hogy a 78 500 DB-alkalmazott valamivel több mint egytizede dolgozik Londonban, ugyanakkor – legalábbis a boom éveiben – a jutalmak feltűnően nagy hányada jutott rájuk. A Die Welt szerint más nagybankok is fontolgatják, hogy világszerte szétterítik a nagy-britanniai pótadó okozta terheket.

Eközben az is egyre valószínűbbnek látszik, hogy egyszeri elvonás helyett rendszeres sarcnak szánja a brit kormány a bankáradót. Erre utalnak egyrészt a szaktárca azon nyilatkozatai, amelyek szerint nem lehet egyszerűen április 5. utánra tolni az éves bónusz kifizetését, mert ha ilyen törekvéseket észlelnek, akkor kitolják a határidőt. Másrészt napvilágra került egy hosszabb távú adózási tervezet, amelyből a Daily Mail szerint kiolvasható, hogy a kincstár legalább 2015-ig számít (az idei 1,1 után évente 2,4 milliárd font értékben) a pótadóból származó bevételre. TG

Matekpélda

Egymilliárd fontos bónuszkeretből szakértők szerint nagyjából 800 millió jut olyan alkalmazottakra, akik 25 ezer fontnál többet kapnak, és ily módon a büntetőadó hatálya alá tartoznak.

Ez azt jelenti, hogy az adott banknak négyszázmillió fonttal, tehát 40 százalékkal kell megemelnie jutalmazási keretét annak érdekében, hogy minden alkalmazottja felvehesse az eredetileg neki szánt összeget.





Ez azt jelenti, hogy az adott banknak négyszázmillió fonttal, tehát 40 százalékkal kell megemelnie jutalmazási keretét annak érdekében, hogy minden alkalmazottja felvehesse az eredetileg neki szánt összeget. Alapkezelők Az utolsó pillanatban mentességet kaptak a bónuszadó hatálya alól a szigetország befektetési alapkezelői. Szövetségük, az IMA vezérigazgatója szerint a brit adó- és vámhatóság (HMRC) legutóbbi vizsgálatai is azt bizonyítják, hogy a 3000 milliárd fontos forgalmú ágazatra nem alkalmazzák a bankáradót.

A törvény végleges szövege még formálódik, így biztosan csak a fő koordinátákat lehet tudni. EU-tervek A valós teljesítményt tükröző, visszavonható, több évre elosztott jutalmak kifizetését írná elő a pénzügyi szektorban a formálódó európai uniós tőkemegfelelési direktíva. Egyes tagállamok – különösen Németország – azonban ellenérdekeltté válhatnak bármiféle szigorításban akkor, ha a brit különadó nyomán hozzájuk települ át a jól kereső és ezért sok jövedelemadót fizető banki szakemberek egy része.-->

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.