Gyermekvállalási kedvetlenség

Magyarország – a 2010-es nemzetközi adatok szerint – Európa második legalacsonyabb termékenységű országa. A teljes termékenységi arányszám Magyarországon 1,25, ezzel az EU-27 országa között a 26. helyen állunk. A legmagasabb ez a mutató Izlandon (2,2), míg a legalacsonyabb Lettországban (1,17). A fejlettebb országokban a 2,1-es arányszámot tekintik reprodukciós szintnek, ebben az esetben képes a népesség „újratermelni önmagát”.

Az adatokból a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársai, Kapitány Balázs és Spéder Zsolt arra a következtetésre jutnak, hogy bár a termékenység-csökkenés elsődleges okaként a gazdasági világválságot szokás emlegetni, és az - elsősorban a munkanélküliség növekedése miatt - rövidtávon valóban visszafoghatja a gyermekvállalási kedvet, az európai összkép ismeretében azonban ez nem elegendő magyarázat.

Legújabb, Demográfiai portré 2012 című kiadványukban kifejtik: egyfelől tény, hogy a két, termékenységcsökkenéssel leginkább sújtott országban, Lettországban és Magyarországon igen nagy mertekben esett vissza a GDP, ugyanakkor a szintén erősen sújtott Litvániában vagy Írországban stagnált, illetve még nőtt is a gyermekvállalási kedv, összeurópai szinten pedig csupán minimális csökkenés figyelhető meg.

A csökkenő születésszám okai ennél összetettebbek, és tetszik vagy nem, a gyermekvállalás sok tekintetben nagyon is anyagi kérdés. A statisztikák ugyanis egyértelműen azt mutatják, hogy a gyermekes családok jövedelme, még a családtámogatásokkal együtt is, jelentősen elmarad a gyermektelen háztartások jövedelmétől. 2010-ben hazánkban átlagosan 36 százalékkal kevesebb éves jövedelemből gazdálkodtak a gyermekesek, mint a gyermektelenek. A háztartások jövedelmi szegénység kockázatát, az elszegényedés veszélyét egyértelműen növeli a gyermekvállalás – állapította meg Závecz Szilvia, az E-Conom című online tudományos folyóiratban publikált tanulmányában. 2010-ben a gyermektelen háztartások szegénységi kockázata átlag alatti, a gyermekeseké az átlagosnál nagyobb volt, ami azt jelenti, hogy a gyermekes háztartások 70 százalékát veszélyeztette a szegénység 2010-ben.

A gyermekvállalás társadalmi-gazdasági hátterének területi jellemzői címen megjelent írás szerzői le is vonják a következtetést, hogy többek között a gyermekneveléshez kapcsolódó anyagi támogatások hosszú távú stabilitása az, ami pozitívan befolyásolná hazánkban a termékenység alakulását.

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint ugyanis a családtámogatási rendszerekben bekövetkezett pozitív változások a születésszámra is jótékonyan hatottak – igaz, hatásuk nem volt tartós. Jelenleg viszont a családtámogatások gyakori változtatása miatt nehezen számszerűsíthető az intézkedések gyermekvállalásra gyakorolt hatása.