Lazuló energiahatékonysági célok

A várhatóan jövő évtől hatályos uniós energiahatékonysági irányelv értelmében – az eredeti tervekkel ellentétben – nem lesz kötelező évente felújítani az önkormányzatok, iskolák, kórházak és múzeumok által használt középületek három százalékát – mondta el a Világgazdaságnak az EU melletti Magyar Állandó Képviselet helyettes vezetője. Várhelyi Olivért lapunk azután kereste meg, hogy a miniszteri tanács és az Európai Parlament képviselői a múlt héten megegyeztek a jogszabály alapkérdéseiről.

A nagykövet kiemelte: hazánk és több új tagállam lobbijának köszönhetően az irányelv alkalmazása nem jelent majd óriási terhet a költségvetés számára. Az eredeti javaslat minden 250 négyzetméternél nagyobb hasznos alapterületű középület tekintetében előírta volna, hogy évente azok három százalékát energetikai szempontból korszerűsíteni, felújítani kell. A diplomata elmondta: számítások szerint az energiahatékonysági sztenderdeknek való megfelelés négyzetméterenként mintegy 60 ezer forintos kiadást jelentene a közintézményeknek, vagyis az eredeti javaslat értelmében 30 éven keresztül évente legalább 200 milliárd forintba került volna a magyar államnak az épületek felújítási kötelezettsége.

A miniszteri tanács és az EP azonban most olyan jogszabályszövegben állapodott meg, amely csak a kifejezetten a központi kormányzat által használt épületekre írja elő a háromszázalékos felújítási kötelezettséget. A javaslat lazult abból a szempontból is, hogy 2015 júliusától terjedne ki a 250 négyzetméternél nagyobb alapterületű középületekre, addig pedig csak az 500 négyzetméternél nagyobbakra vonatkozik. Várhelyi Olivér konkrét számokat nem említett arról, hogy az enyhített előírás mekkora terhet ró a költségvetésre, azonban annyit elárult, hogy az évi 200 milliárdos tételhez képest nagyságrendekkel kisebb összeggel kell számolni. Ezt az állami kiadást azonban előreláthatólag teljes mértékben fedezni tudja az ország egy innovatív finanszírozási mechanizmussal, amely magyar javaslatként került be az irányelv szövegébe. Ennek alapján a nem ipari szektorok – közlekedés, közszféra, mezőgazdaság – szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését szabályozó, 2013–2020 közötti uniós rendszer (Effort Sharing Decision – ESD) kvótáinak értékesítésére építve, illetve a privát szféra bevonásával elő lehetne teremteni a beruházásokhoz szükséges önrészt.

Eszerint a csak államok közötti cserére alkalmas kvótafelesleget pénzintézeteknek is értékesíthetnék, amelyek kvótahiány esetén eladhatnák a felesleget az az iránt érdeklődő tagországoknak. Ezzel a pénzintézetek lényegében előfinanszíroznák a középületek felújítási költségeit.

„Az irányelv előírása mindenképpen jó modell lehet majd a többi középületre vonatkozóan is” – mondta lapunk érdeklődésére az energiahatékonysági piac cégeinek érdekérvényesítő szervezetének, a Magyar Energiahatékonysági Intézetnek (MEHI) az igazgatója. Bart István szerint a felújítási kötelezettség alá kerülő épületek körét nem szűkíteni, hanem éppenséggel bővíteni kellene, ugyanis az energiahatékonysági beruházások megfelelő finanszírozási modell mellett több ezer fővel növelnék a munkahelyek számát, illetve bevételt is hoznának a költségvetésnek, hiszen a középület fenntartója rezsit takarít meg, miközben az adóbevételek is nőnek, és a munkanélküli segélyekre költött összegek is csökkenek.

A középületek energetikai felújítását a MEHI alapvetően az EU ipari létesítményekre érvényes kibocsátáskereskedelmi rendszeréből (ETS) származó karbonforintokból finanszírozná. Mivel az ESD-mechanizmus csak jövőre indul el, így meglehetősen nehéz felbecsülni, hogy abból mekkora bevétel származhat majd.

Becslések szerint egyébként az ETS 2012–2020 közötti periódusában évi mintegy 33 milliárd forint bevétel keletkezik a fel nem használt széndioxid-kvóták árveréséből. Ennek felét kötelező a jogszabályok szerint klímavédelmi célokra költeni.

Ez azt jelentené, hogy az intézet által javasolt – a karbonforintokat és az uniós, illetve piaci forrásokat kezelő – Nemzeti Felújítási Alap hitelként adná a felújításhoz szükséges forrásokat a középület fenntartójának, utóbbi pedig a felújításból származó rezsicsökkentésből fizetné azt ki.

Ezzel a középület kezelője a felújítás végeztével is érdekelt lenne az energiatakarékos üzemeltetésben. Emellett az említett EPC modell azt is jelentené, hogy a kivitelezést a Nemzeti Felújítási Alap által előminősített kivitelező cégek végeznék, akik pénzügyi garanciát vállalnak a tervezett energiamegtakarítási szint elérésére.

Ez azt jelentené, hogy az intézet által javasolt – a karbonforintokat és az uniós, illetve piaci forrásokat kezelő – Nemzeti Felújítási Alap hitelként adná a felújításhoz szükséges forrásokat a középület fenntartójának, utóbbi pedig a felújításból származó rezsicsökkentésből fizetné azt ki.

Ezzel a középület kezelője a felújítás végeztével is érdekelt lenne az energiatakarékos üzemeltetésben. Emellett az említett EPC modell azt is jelentené, hogy a kivitelezést a Nemzeti Felújítási Alap által előminősített kivitelező cégek végeznék, akik pénzügyi garanciát vállalnak a tervezett energiamegtakarítási szint elérésére.-->