Lengyel bukás a Brexiten

Az Európai Unió és az Egyesült Királyság válásának legnagyobb vesztese Lengyelország lesz, amely ma még a legtöbb uniós felzárkóztatási támogatást kapja a közösségtől, miközben annak legnagyobb munkaerő-exportőre is egyben. A britek távoztával azonban a második legnagyobb befizető tagállam esik ki, azaz a Brüsszelben felosztható torta mérete is csökken, olvadnak a támogatások. A briteknél élő, egymillió-közelire becsült lengyel közösség jövője a most induló kétéves tárgyalássorozaton dől el. Bár hangzatos ígéreteket hallhattunk már arról, hogy a legálisan kint dolgozó, tanuló uniós polgárok maradhatnak, erre senki sem adott még garanciát.

Mindenesetre a kiválás után már nem köti meg az uniós jogrend a britek kezét, így sokkal könnyebb lesz hazaküldeni akár a külföldiek harmadát adó lengyeleket, akár más közép-európai országok polgárait. A britek nem szeretnék sokáig bizonytalanságban tartani az érintetteket, ezért gyors megállapodásra törekszenek, olyanra, amely azonos jogokat nyújt mind a náluk élő uniós vendégmunkásoknak, mind az EU tagállamaiban élő briteknek.

A Brexit a lehető legrosszabbkor jött a lengyeleknek, akik nacionalista politikájukkal kivívták Brüsszel rosszallását – írja a Bloomberg, hozzátéve, hogy a jobboldali nemzeti kormány elszigeteli az országot. Ennek iskolapéldája volt, amikor egyedüliként szavaztak honfitársuk, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke mandátumának a meghosszabbítása ellen.

A másik oldalon a lengyeleknek égető szükségük van az unió pénzére, hogy gazdaságuk lelassulását megállítsák. A 2004-ben csatlakozott volt szocialista országok a következő uniós költségvetési ciklus lezárultáig, azaz 2020-ig összesen több mint 250 milliárd euró vissza nem fizetendő támogatást kaptak Brüsszelből, átszámítva ez több, mint amit a második világháború pusztításainak helyrehozását, a gazdaság beindítását célzó Marshall-terv adott a Nyugatnak. A támogatásoknak köszönhetően Lengyelország megduplázta az egy főre jutó GDP-jét, növekedése 2015-ben 3,9 százalékosra erősödött, majd az EU-források ideiglenes elapadása miatt tavaly csupán 2,8 százalékos GDP-bővülést mértek. A fejlesztések látványosak ugyan, de a kitűzött célt, a szegény régiók felzárkóztatását és magának a szegénységnek a csökkentését nem sikerült elérni. Az átlagjövedelem továbbra is a harmada a Nagy-Britanniában mértnek, az elvándorlásnak is ez a mozgatórúgója.

Az uniós támogatások látványos csökkenése súlyos kockázatot jelent a 448 milliárd eurós GDP-t felmutató országnak. A régiós versenytársakhoz képest a lengyelek felzárkózása lelassulhat – figyelmeztet Miroslaw Gronicki, aki a csatlakozáskor a pénzügyminiszteri posztot töltötte be. Szerinte nem az a siker fokmérője, hogy az ország mennyi EU-forrást tudott lehívni, hanem az, mennyire tud integrálódni a közösség belső piacába. Ezen a téren pedig van mit pótolniuk. A többi tagállam szorosabbra fűzi kapcsolatait, de ebből a folyamatból Lengyelország kimaradni látszik, ami kézzelfogható versenyhátrányt okoz neki – húzta alá Gronicki. Maguk a lengyelek viszont a jég hátán is megélnek, a Brexit után is feltalálják magukat. Az olsztyni repülőtéren dolgozó légitársaságok például már nemcsak Londonba „utaznak”, hanem alternatívaként megcélozták Norvégia fővárosát, Oslót is.