Lezárhat egy korszakot az MNB

Erős üzenetet küldött a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke arra vonatkozóan, hogy hamarosan véget érhet az unortodox monetáris politika egyik legfontosabb eleme, az önfinanszírozási program. Nagy Márton a jegybank honlapján megjelent cikkében azzal érvelt, hogy a program elérte a célját: csökkentette az ország sebezhetőségét és mérsékelte a hosszú lejáratú állampapírok hozamát. Az MNB arra késztette a bankokat, hogy állampapírokat vásároljanak, ez nyomta le az államadósság finanszírozásának kamatterheit.

A jelzés egy héttel az Európai Központi Bank (EKB) éves jelentése után érkezett, abban pedig az állt: az EU alapszerződésének egyik pontjával is ütközhet az MNB programja. Az EKB kritizálta szinte az összes, Matolcsy György jegybankelnökségéhez köthető unortodox lépést, felvetve a tiltott monetáris finanszírozás kérdését.

Nem az eurózóna jegybankja volt az első intézmény, amely ilyen problémákat vetett fel. Alig egy hónapja a Standard & Poor’s (S&P) hitelminősítő vélte úgy, hogy az MNB működése kockázatot jelent, a mandátuma, vagyis az inflációs célkövetés is veszélybe kerülhet azzal, hogy kamatkockázatot vállal át a bankoktól (az állampapír-vásárláshoz köthető kamatcsereügyletekkel). Emiatt az S&P szerint a jegybank nem fog kamatot emelni – hogy ne legyen vesztesége –, még az infláció növekedése közben sem. Az S&P többek között emiatt halasztotta el Magyarország bóvli besorolásának és stabil kilátásának javítását, sőt leminősítéssel fenyeget, ha romlik az MNB átláthatósága. (Lapunknak adott interjújában Nagy Márton erre azt mondta: az MNB mérlege a kamatcsereügylettel nem változik, a kockázatok a mérlegén kívül jelentkeznek.)

A jegybank alelnöke szerint az önfinanszírozási program sikerét a nemzetközi elemzői közösség és a közgazdász-társadalom többsége elismeri, a napokban viszont Várhegyi Éva, a Pénzügykutató tudományos tanácsadója, valamint Surányi György, az MNB korábbi elnöke is a hátulütőkről írt a Világgazdaságban. Várhegyi úgy vélte: a növekedési hitelprogrammal és a fix kamatozású kamatcsereügyletekkel a jegybanki vezetés olyan kockázatot vállalt, amely az „unortodox” módon nyereségérdekeltté tett MNB-t akadályozhatja abban, hogy kellő rugalmassággal reagáljon a piaci folyamatokra. „Ez akkor is veszélyforrás, ha egy ideig még reális esély van az alacsony alapkamat fenntartására” – emelte ki. Surányi pedig egyenesen úgy gondolja, nehezen igazolható, hogy válságos helyzetben markánsan eltérne a hazai telephelyű, különösen a külföldi tulajdonú intézetek magatartása a külföldiekétől. A Morgan Stanley már tavaly év végén rámutatott: Európában az egyik legnagyobb a magyar bankok részesedése az adósság finanszírozásában, az MNB programja okán.

Hogy a kockázatok miatt, az EKB jelzése miatt, vagy pusztán azért vezetik ki a programot, mert az MNB szerint valóban elérte a célját, arról megoszlanak a vélemények – a jegybank nem válaszolt lapunk erre vonatkozó kérdésére. A Raiffeisen Bank elemzői úgy vélik, hogy a jövőben talán érdemesebb ismét csak a kamatokra fókuszálni, ha a lazító intézkedésekről van szó. A legtöbb közgazdász szerint a most 1,2 százalékos alapkamatot 1–0,75 százalék közötti sávba vágja az MNB. „Arra lehet számítani, hogy még kiszámíthatatlanabb ütemben csökkentenek tovább, hogy összezavarják a várakozásokat és nagyobb hatást tudjanak gyakorolni” – véli a Raiffeisen.

A forint is főszereplő

Akár nullára is vághatják a kamatot – mondta Zsiday Viktor, a Concorde egyik alapjának portfóliómenedzsere a Bloombergnek –, ez azonban nem segít majd megakadályozni a forint erősödését, múlt hét végén ismét a 310-es szint közelében járt az euró/forint. Elemzők szerint az MNB nem akarja, hogy a forint ez alá kerüljön, hiszen akkor egyrészt nem tud inflációt importálni, másrészt veszteségessé válhatna – utóbbit mindenáron elkerülnék. Zsiday úgy véli, hogy az MNB ezért 310-es euró/forint kurzuson árfolyamküszöböt vezethet be. Ezt az eszközt a svájci jegybank is alkalmazta, a cseh jegybank pedig most is él vele. Zsiday e véleményét azonban nem osztják a piacon, Nagy Márton pedig lapunknak korábban arról beszélt, „légből kapott a gondolat”, hogy ne hagynák 310 alá menni a forintot. Abban mindenesetre egyetértenek a szakértők, hogy verbális intervenció jöhet, ha tovább erősödik a forint. Az alelnök mostani cikkének időzítésével kapcsolatban érdekes, hogy az április végi kamatdöntő ülés előtt nem sokkal küldenek üzenetet a piacnak a monetáris politikával kapcsolatban – ebből arra lehet következtetni, hogy akár már akkor tárgyal az önfinanszírozás sorsáról a Monetáris Tanács.