Magyarország elkerülte a nagy bukást - Beszédes számok!

A magyar államadósság törlesztésének leállása esetére köthető biztosítás felára (CDS-felár) egyre megnyugtatóbb szintekre ereszkedik: már csak 240 bázispont körül mozog az 5 éves kontraktus. Magyarország megítélése néhány hónappal ezelőtt még közel sem volt ilyen kedvező: a CDS-felár 400 bázispont körül mozgott, amely árazás a befektetésre nem ajánlott, vagyis a „bóvli” kategóriába való leminősítést vetítette előre.

Magyarország mindhárom hitelminősítőnél – Standard & Poor’s, Moody’s, Fitch – a legalacsonyabb, még befektetésre ajánlott kategóriában van, negatív kilátással. A kilátás a várható hitelminősítői lépést jelöli meg, azonban az elmúlt hónapokban a hitelminősítők megerősítették a „BBB-” illetve „Baa3” (a Moody’s Baa3 besorolási szintje megegyezik a Fitch és az S&P BBB- szintjével) értékeket.

A CDS-felárat a romló hazai fundamentumok mellett tavaly az is felhajthatta, hogy a piac a további leminősítéstől tartott.

Három hónapos időtávban a csődkockázat 147 bázisponttal csökkent, de egy hónap alatt is mintegy 60 bázispontos csökkenést mért a CMA DataVision, az egyik vezető adatszolgáltató. Az árazásokból úgy tűnik, hogy  Magyarország kockázati megítélése kezd visszatérni a tavaly tavaszi szintekre.

Mint ismert, az államcsőd kockázata akkor ugrott hatalmasat, amikor Kósa Lajos fideszes politikus tavaly június elején azt mondta, „szűk esélyünk van arra, hogy elkerüljük Görögország helyzetét”, majd egy nappal később Szijjártó Péter is megerősítette ezt. Kijelentette: „nem túlzás Magyarország esetében államcsőd közeli helyzetről beszélni”.

Ennek következtében – a forint zuhanása mellett – a csődkockázati kontraktusok majdnem 150 bázisponttal nőttek két nap alatt, elérve a 400 bázispontot. A korrekció is gyors volt, amint kiderült, hogy nem is olyan borzasztó a helyzet, azonban a CDS-felár így sem tudott a Kósa-Szijjártó nyilatkozat előtti szintre süllyedni.

A helyzetet nehezítette, hogy az új kormány kezdetben a 3,8 százalékos 2010-es költségvetési hiánycél teljesítését is elutasította, később vált csak világossá, hogy mégis ragaszkodnak ehhez.

Ez, és a 2011-es 3 százalék alatti költségvetési hiánycél elfogadása nem volt elég ahhoz, hogy a CDS-felár trendszerűen csökkenő pályára kerüljön, ugyanis mindenki számára világos volt: a következő években nem tartható fenn a hiánypálya, mert az idei egyenleget egyszeri tételek segítik. Az idei költségvetés strukturális hiánya elérheti a GDP 5 százalékát is.

A Széll Kálmán-terv ezért volt döntős fontosságú: a középtávú fenntarthatóságot segíti, ha a költségvetési kiigazítás program minden eleme megvalósul. A piac honorálta a csomagot (már akkor is, amikor nem ismerhettük a részletes számokat), ennek következtében csökkent a csődkockázat.

Az árazásban azonban még látszik, hogy a piaci szereplők szerint is megvalósítási kockázatai vannak a Széll Kálmán-tervnek, miközben a költségvetés állapota azt jelzi, hogy a teljes csomagra szükség lesz. Ha a CDS-felár tovább csökken – ahogyan az implementációs kockázatok enyhülnek – a hitelminősítők stabil kilátással láthatják el Magyarországot.

A CDS-felár változására úgy tűnik, hogy idén már nem jelentkezik az a hatás, amely tavaly még tetten érhető volt egyes esetekben. Az eurózóna perifériális országainak helyzetének romlása nem látszik hazánk megítélésén. Ahogyan idén a forint sem reagál érdemben az európai szuverén adósságválság fejleményeire.