Martonyi újra ereje teljében – Videó

Korábban a politika csinált inkább utat a gazdaságnak, a politikai érdekek álltak előrébb, ám mostanában más a helyzet. A XX. században az, hogy mennyire fontos egy ország, a lakosság számától, a természeti erőforrásoktól, és a hadi védelmi képességtől függött. Ez a korszak lezárult – mondta Martonyi. Ma már GDP-ről, GNI-ről beszélünk ezek helyett. A gazdasági siker a fő szempont, kül- és belpolitikában egyaránt.

A gazdaságban azonban egyre nagyobbak a kockázatok. Az előrejelzések, a jövendölések korszakát éljük. A jövő kiszámítása azért fontos, mert a jövő egyre kiszámíthatatlanabb – mondta. Európa jövője elsősorban Németországtól függ – fogalmazott a miniszter. Sokan mondják, hogy Kína fogja uralni a világot. Ilyen azonban szerinte nem lesz, Kína nem fogja uralni a világot, ahogy az Egyesült Államok sem, ma már világuralomra nem lehet törni.

Ma mindenki a politikusoktól, sőt, kis túlzással egy politikustól várja a megoldást, mintha ez annyira könnyű lenne – mondta az európai válságkezelésről.

Martonyinak ez volt az első nyilvános szereplése azóta, hogy december végén kórházban kezelték. Betegségéről és gyógyulásáról a miniszter annyit mondott: az őt köszöntő taps ismét megerősítette azt a közismert igazságot, hogy egy politikus számára az a legszerencsésebb, ha hosszabb ideig nincs jelen.

Nincs egyetlen tényező, amely akár gazdaságilag, akár geopolitikailag uralkodó szerepbe kerülhetne, csak regionálisan lehet valami domináns.

A keleti nyitás nekünk jobban sikerült, mint a többi térségbeli országnak- mondta.

Európa történetének legsikeresebb vállalkozása az EU – fogalmazott a miniszter. Csakhogy szerinte egyensúlytalanság jött létre a gazdasági és a politikai integráció közt. „Nem mondom azt, amit David Cameron”, de differenciált megközelítésre lenne szükség. Az EU-nak van egy markáns kereskedelempolitikája, ami a mi érdekünk is, mondta. Ez egy szabadkereskedelmi filozófiára épül, belátva, hogy a többoldalú kereskedelemfejlesztés megtorpant, a jövő a kétoldalú és regionális szabadkereskedelmi tárgyalások útja. Mint mondta: Magyarország érdekelt a szabadkereskedelemben, és Közép-Európára is áll ez. „Nincs félnivalónk a szabadkereskedelemtől, én azt hiszem, hogy nekünk ez alapvető érdekünk. A közép-európai érdek megint csak ugyanez” – fogalmazott.

Magyarországnak három alapvető érdeke van az EU geopolitikájában: a bővítés, valamint Törökország EU-tagsága és a nyitás Oroszország felé. „Most nem azért mondom, mert itt volt a török miniszterelnök, évek óta mondom ezt. (…) Magyarországnak és Közép-Európának stratégiai érdeke a török csatlakozás” – mondta.

A természetes érvényesülési területünk pedig a saját régiónk és Németország. Ez az a térség, ahol a vállalati kör messze jobban van képviselve, mint a távoli országok.

A politikának segítenie kell ezeket a gazdaságpolitikai célokat. Ezért hirdettük meg a szomszédságpolitikát és a keleti nyitást is. Ezek nem nagy feltalálások, ezek természetes dolgok – mondta Martonyi.

A politikai siker a gazdasági sikertől függ. Igaz ez Európára, a világra, és Magyarországra is.

Ha egy kisebbség többsége úgy dönt, hogy valamilyen autonómiát akar, akkor a többségiek akkor járnak el helyesen, ha ezt befogadják – mondta Martonyi János a székelyföldi autonómiatörekvésekről egy újságírói kérdésre válaszolva. Ez nem jelent elszakadást – tette hozzá.

Ez egy nagyon lényeges kérdés, még akkor is, ha természetesen a konkrétumokra nem fogok válaszolni – mondta az Orbán-Putyin találkozó körüli híreszteléseket feszegető kérdésre.

Oroszország esetében a kapcsolatrendszerünk meghatározója a gazdaság. Nekünk Oroszországgal különösebb biztonságpolitikai kérdéseink nincsenek, igazán vitáink sem, ha voltak is, ezek már megoldódtak. Az energiabiztonságnál fontosabb kérdés ma a világon kevés van szerinte, ha van egyáltalán. „Nem tudom azt megmondani, hogy ki fogja fölépíteni Paksot, senki nem tudja megmondani”. Valaki fel fogja építeni Paksot, nem fogjuk ezt a pénzt a mellényzsebünkből kivenni – tette hozzá. Államkötvény-vásárlásról nem tudok – szögezte le. „Hogy honnan származik a hír, ki találta ki, azt se tudom.”