Másfél millió magyar él rossz vagy nehéz körülmények között

Több mint 182 milliárd forintot tettek ki 2013-ban a költségvetés lakhatással kapcsolatos kiadásai. Ennek nagyobb részét, 68 százalékát – 124 milliárd forintot – azonban a jobb fizetőképességűeket, a középosztályt célzó programok tették ki, míg a szociálpolitikai szempontokat is magukba foglaló célzott programokra csak 58 milliárd forint jutott. A Habitat for Humanity Magyarország szerint ez elsősorban annak a következménye, hogy az országban továbbra sincs átfogó, a szegényeket is elérő lakáspolitika. Így viszont, annak ellenére, hogy a gazdaság növekedésnek indult, tovább mélyült a lakhatási szegénység, amely már 1,5 millió embert érint.

A szervezet által ismertetett adatok szerint a lakások minősége, közműellátottsága folyamatosan javul, ám még most is 145 ezer háztartásban nincs vezetékes ivóvíz, 1,1 millió háztartásban pedig szennyvízelvezetés. Ma Magyarországon még mindig 170 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol nincs vécé, 136 ezer, ahol nincs kád vagy zuhanyzó, 197 ezer gyerek otthonában nincs áram, és 620 ezer lakik penészes vagy beázott lakásban. Még mindig 1600 szegény- illetve cigánytelep van Magyarországon, háromszázezer ember él szegregált lakókörnyezetben.

Becslések szerint mintegy 900 ezer lakásban fűtenek fával, szénnel, vagy PB-gázzal, számukra nem, vagy alig volt érzékelhető a rezsicsökkentés. A civil szervezet számításai szerint egyébként a rezsicsökkentéssel keletkezett megtakarítások nominálisan nagyobb része került a leggazdagabb jövedelmi ötöd háztartásaihoz – átlagosan 253 ezer forint –, de arányaiban a legszegényebb háztartások kiadásaiban történt a leglényegesebb változás: a 38 ezer forintos havi átlagos lakhatási kiadásaikból 1925 forintot tudtak megtakarítani. A rezsicsökkentés a szervezet szerint mégsem tekinthető hatékony lakhatási szegénység-ellenes eszköznek, mert nem vesz figyelembe szociális szempontokat.

A Habitat for Humanity megállapítása szerint, miután Magyarországon továbbra sincs átfogó, a szegényeket is elérő lakáspolitika, emiatt is állhat országszerte mintegy 383 ezer lakás üresen, miközben körülbelül 300 ezer család élethelyzete indokolná, hogy szociális bérlakásba költözzenek. A szervezet is elismeri ugyanakkor, hogy az üres lakások csak egy része lenne szociális bérlakás céljára hasznosítható, főleg a fővárosban és a nagyobb városokban lévők – 85 ezer üres lakás van Budapesten, 65 ezer a megyeszékhelyen vagy megyei jogú városokban –, mert ezek többsége összkomfortos vagy komfortos. Ezzel szemben a több mint 130 ezer községekben lévő, nem lakott lakás 45 százaléka komfort nélküli, félkomfortos, szükség vagy egyéb lakás, így jelen állapotában nem jelentene méltányos lakhatást.

Magyarországon azonban európai viszonylatban továbbra is kiugróan alacsony a bérlakások aránya. Az Eurostat vizsgálata szerint hazánkban a lakosság 90,5 százaléka saját tulajdonú lakásban él, és csak 6,7 százaléka szociális vagy alacsony bérű bérlakásban. Ezzel szemben például az Egyesült Királyságban 66,7 százalék, Németországban 53,1 százalék a saját tulajdonú, 15,9, illetve 38,6 a szociális bérlakások aránya.

A szövetség meggyőződése, hogy a lakhatási szegénységben élő társadalmi csoportok problémájára az alapvető választ egy, a mostaninál kiterjedtebb, jól működő, megfizethető szociális bérlakásrendszer adna. A hazai hitelezési, támogatási gyakorlat azonban a saját lakás szerzését részesíti előnyben.

Még mindig sok a rezsi

Közmű- vagy hiteltartozás miatt Magyarországon évente mintegy félmillió végrehajtás indul, ez a szám évről évre nagyjából 10 százalékkal növekszik. Az adósok 1 százaléka veszíti el otthonát vagy fontosabb ingóságait. A közműdíj-tartozást felhalmozók aránya sokkal nagyobb, mint a jelzáloghiteleseké: míg rezsitartozása a lakosság közel negyedének van, addig jelzáloghitel-tartozások az emberek 6,8 százalékát terhelik.