Még mindig magát mentegeti a volt Fed-elnök

Greenspan szerint minden államnak el kell döntenie, hogy mennyit tesz félre az előre nem látható katasztrófák kezelésére és mennyit forgat vissza a gazdaságba, hogy növelje önnön jólétét. A gazdasági válság 2008-as kirobbanása óta az amerikai kormányzat határozottan az óvatosság mellett tört lándzsát, visszafogva ezzel a növekedés lehetőségét.

Csakhogy ilyen mértékű összeomlás csak nagyon ritkán következik be, a legutóbbi épp a Nagy Gazdasági Világválság volt, 80 évvel ezelőtt. Vagyis a bankok - korábbi hozzáállásukkal szöges ellentétben a biztonságra játszva - olyan esemény miatt tartalékolnak, amely várhatóan a következő néhány évtized folyamán egyáltalán nem következik be.

Az Egyesült Államok pénzintézetei 1 600 milliárd dollárnyi tartalékkal rendelkeznek, jórészt a Federal Reserve-től kapott mentőcsomagból félretéve, hogy az esetleges piaci összeomlás esetén elkerüljék a csődöt. Mivel ezek a bankok megtehetik, hogy biztonságosan ülnek az államtól kapott pénzükön és gyarapodnak belőle, nincsenek rákényszerítve arra, hogy a vagyonukat visszaforgassák a gazdaságba és ezzel felpörgessék azt.

Mindez annak a következménye, hogy az amerikai kormány nem hagyta csődbe menni a Bear Stearns-t annak idején. Amennyiben világos jelzést adott volna a többi pénzintézetnek a hozzáállásáról, így azoknak - köztük az AIG-nek és a Lehman Brothersnek lett volna ideje a következő hónapokban annyi tartalékot felhalmozniuk, amennyivel egy pénzügyi csőd elkerülhető. Mivel azonban számíthattak rá, hogy a kormány úgyis megmenti őket, nem halmoztak fel elegendő tőkét, így valóban az államnak kellett a piacon beavatkoznia.
 
A Financial Times A-list nevű blogjában megjelent cikket azonnal szétszedték a kommentelők. A legtöbb hozzászóló úgy látja, miközben Greenspan keze az utóbbi évtizedek két legnagyobb válságában (a dotkom-lufiban és a 2008-ban kitört, az amerikai másodlagos jelzáloghitelek piacáról kiindult válságban) is benne volt a nem elégséges szabályozás miatt, a volt Fed-elnök még mindig a saját igazát próbálja igazolni.

A már emlegetett Lehman Brothers és AIG ugyanis a piaci tőkehiány miatt már akkor sem tudott volna elegendő vésztartalékot képezni, ha a Bear Stearns összeomlása után időben reagáltak volna. Ráadásul ezek a pénzügyi óriások túl nagyok voltak ahhoz, hogy az amerikai kormány veszni hagyhatta volna őket: egyszerűen a nemzetgazdaság egészét maga alá temethette volna a bukásuk, vagyis - a kommentelők szerint igen nagy valószínűséggel - olcsóbb volt az államnak bevásárolni magát a bankokba és így megmenteni őket.

Ugyanakkor sem a kormányzat, sem a Fed nem tett semmit azért, hogy a válságot kirobbantó okokat megszüntesse. Így például nem szedte darabjaira az amerikai gazdaság méretéhez képest túl nagy bankokat, melyek összeomlása katasztrofális veszélyt rejt magában. Nem sikerült megszabályozni a túlzott kockázatvállalást sem a pénzintézeteknél, amelyek a hatalmas profit érdekében erejüket meghaladó módon kötöttek túl kockázatos - elsősorban derivatív - üzleteket. Végül pedig nem szabtak korlátot a hatalmas bónuszok kifizetésének sem, egyes bankok az államtól kapott mentőcsomagból fizettek milliárdokat a dolgozók jutalmazására. Márpedig elsősorban a bónuszok ígérete vette rá a bankok befektetési szakembereit, hogy az ésszerűnek mondhatónál sokkal nagyobb profitot próbáljanak meg realizálni, ezzel túlzott kockázatot vállalva.